A Hősgyilkos lánya - Boku no hero fanfiction

32. rész - Mentés és utóproblémák

- Nos, az első teszten átjutó száz diákot kérem, hogy nézzék meg ezt - sóhajtott Mera a mikrofonba.

- Ez a harcmező... - jegyezte meg Midoriya, ahogy a monitorra kivetítették az egyik épület képét.

- Vajon mi fog történni? - kérdezte Ochako.

Ebben a pillanatban az összes építményt felrobbantották. A gyárak, az épületek, de még az a pár földhegy is összedőlt, ami a pályán volt.

- Miért...?!

- A következő teszt lesz az utolsó.

Aika feszülten figyelt, egyik lábáról a másikra állva.

- Mind bámészkodók lesztek egy katasztrófa bekövetkezésekor, és mentési gyakorlatot kell végrehajtanotok.

- Bányászók? - kérdezte a Mineta-Kaminari páros.

- Bámészkodók! - javította ki a fiúkat Hagakure. - Olyan emberek, akik a helyszínen vannak. Tanultuk órán, nem rémlik?

- Habár a kifejezést használják átlagos civilekre is - tette hozzá Yaomomo.

- Feltételezzük, hogy akik átmentek az első teszten, megkapták az engedélyüket. Most megnézzük, miként muzsikáltok a mentési folyamatokban.

- Mentés... - motyogta Midoriya.

- Ott emberek vannak - mutatott Shoji egyik karja a képernyőre. Sato felkiáltott meglepetésében.

- Idősek és gyerekek?!

- Mit keresnek ott?! - visította Mineta.

- Ők képzett megmentendő emberek, akik már nagyon vártak erre, vagyis a "Help Us Company", röviden HUC.

- Profi megmentendő emberek? - értetlenkedett karba tett kézzel Sero.

- Jó sok szakma van a világon, mi? - tette a mutatóujját szokás szerint az állára Tsuyu.

- Ez a hősök népszerűségétől zengő világhoz idomult szakma - magyarázta Ojiro.

- A HUC emberei sérült áldozatoknak öltöztek be, és bámészkodnak a katasztrófa színhelyén. Nektek kell kimenekítenek őket onnan. Továbbá, pontok alapján értékeljük a mentéseteket, és ha a határérték felett lesztek a vizsga végén, átmentetek. Tíz perc múlva kezdjük, úgyhogy intézzétek el a szükségleteiteket addig!

- Midoriya-kun... - lépett Dekuhoz Iida.

- Igen. Vajon ezt a helyszínt a Camino incidensről mintázták?

- Való igaz, hasonló a helyzet. Akkor arra koncentráltunk, hogy minél távolabb vigyük Bakugo-kunt és Akaguro-sant a gonosztevőktől, és hogy ne kerüljünk a profik útjába. Mindeközben sokan estek áldozatul.

Aika nyelt egyet, és hirtelen elment az étvágya. Kedvetlenül leeresztette a kezét, és a félig megevett almáját a kukába hajította.

Leült a többiektől lehető legmesszebbi padra, és a karjaira meredt. Ha akkor erősebb lett volna, nem haltak volna meg annyian. Ha meg tudta volna magát védeni, és nem lett volna olyan ostoba, hogy teljesen megbízik abban, hogy a vérét nem fogják átvágni, nem rabolják el, és All Might talán egy kicsit tovább erősíthette volna a hősök táborát.

- Hé, Bakaguro.

Aika összerezzent, ahogy Bakugo levetette magát mellé.

- Mi-Mi az, Bukko-kun?

- Mi bajod? - morogta a fiú.

Aika nagy szemeket meresztve fordította a fejét a fiúra.

- Mi van?