Cseszd Meg! {+18}

1.

Trinity:
Egy igazi idióta vagyok.
Egy hatalmas, felelőtlen idióta, akit behúztak a csőbe, méghozzá nagyon csúnyán. Három nappal ezelőtt, amikor Charity és Zack elhívtak az egyetem melletti kis kávézóba, hogy megbeszéljük, hogy mégis hogyan tovább a lakásunkkal kapcsolatban, hagytam, hogy Zack bedobja az egészségügyi érvelést.
Tavaly Charity és én együtt béreltünk egy kis házat. Nem volt hatalmas a hely, de kettőnknek nem is volt szüksége óriási házra, a célnak megfelelt nekünk: hogy legyen hol laknunk a szemeszter alatt és a lakbér is megfelelő legyen két olyan lánynak, akik hallgatókként csak részmunkaidőben dolgoznak. Viszont a már-már otthonná vált lakásunkból ki lettünk rakva, ugyanis a főbérlőnk és a férje háza, ahol ők éltek eddig, valamilyen baleset folytán kigyulladt. Szegény nő nagyon rosszul érezte magát, amiért elküld minket a házból, de nem volt más lehetőségük úgy, hogy a baba szinte bármelyik pillanatban megérkezhet hozzájuk. Nyilván nem voltunk elragadtatva a kialakult helyzettől, de nem is volt kérdés, hogy - a szerződésünkben leírtakkal ellentétben - azonnal kiköltözzünk. Egészen idáig mindketten a szüleinknél éltünk, de a napokban Charity elhívott a kávézóba, mondván, hogy van egy ötlete. Amikor megláttam, hogy a pasija is jött, már tudtam, hogy ebből nem jöhetek majd jól ki. A baj csak az, hogy az érveik túlságosan erősek voltak. Mivel későn derült ki, hogy repülünk az eddigi pecónkból, ezért kiesett minden lehetőség, ami szóba jöhetett volna. Az egyetem kollégiuma már tele van, a kampuszhoz közeli lakások is megteltek, vagy méregdrágák. Otthon sem maradhatunk a szüleinkkel, ugyanis mind a kettőnk családja túl messze lakik a sulitól. És ekkor jött az az érv, amit az én orvostanhallgató agyamnak nem lett volna szabad hallania. Mégpedig az, hogy teljesen kikészülnék a kialvatlanságtól, ha ott maradnék: a sok utazás, az éjszakai melóm, az edzés és a tanulás nem összeegyeztethető hosszú távon. Zack utolsó elkeseredésében dobta be ezt és ezzel sajnos sikerült is meggyőznie. Úgyhogy most van négy napom berendezkedni az üres szobába, amit a srácok kipakoltak nekem.
A legjobb barátnőm hokis pasija három másik hokissal lakik, akik belementek abba, hogy befogadnak minket, amíg nem jön egy jobb lehetőség. Ezzel alapvetően nem lenne baj. Ismerem a fiúkat, hiszen ez a harmadik évünk az egyetemen és Charity és Zack hat évig kerülgették egymást, mire végre tavaly összejöttek, plusz a bátyám amíg idejárt, ő is a csapatban játszott, így elég sok időt töltöttem már a srácokkal. A baj az, hogy az egyikkel még gólya korunkban kavartam és nem lett jó vége. Alapból nem vagyok egy túl haragtartó személy és nem is szoktam utálni az embereket, de ez a pasi elérte, hogy utáljam. Ryder Fitzgerald egy igazi seggfej és nem az aranyos fajtából. Ő a seggfejek királya, aki a két évvel ezelőtti kalandunk után másnap reggel képes volt annyira megbántani, hogy túl sok könnyet pazaroltam arra a farokra. Teljesen összetört. Vagy két órán át sírtam, miután elrohantam tőle és Charity alig bírt megnyugtatni, pedig ha valaki, akkor én nem vagyok a sírós típus. Charityvel ellentétben én nem szoktam úgy kimutatni az érzéseimet, mint ahogy ő igen, mindig igyekszem a tökéletes higgadtságra és arra, hogy az emberek ne tudják leolvasni rólam, hogy mit érzek, de aznap nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek. És most... össze kell költöznöm a majommal, aki annyira kiborított két évvel ezelőtt, hogy a mai napig nem bírom elviselni.
Egyébként csakis magamnak köszönhetem az egészet. Sok mindent lehet mondani Ryderre, de azt nem, hogy nem néz ki jól. Az első alkalommal, amikor megláttam, levett a lábamról. Akkor még nem beszéltünk, abban sem vagyok biztos, hogy ő látott engem, de számomra nagyon is kedvemre való volt a látvány. Aztán úgy egy héttel később Ryder pár csapattársával mögöttem sétált a folyosón és épp egy kocsit elemeztek. Ryder valami olyasmit mondott, hogy állati jól néz ki és bármit megtenne, hogy kipróbálja, mire én a nagy számmal felé fordultam és azt válaszoltam, hogy "tisztában vagyok a külsőmmel, ennél jobb szöveggel kell előállnod, ha le akarsz venni a lábamról". Először csak pislogott, nem esett le neki, hogy a javamra fordítottam a szavait, de aztán elmosolyodott és megnyalta azt az idegesítően szexi száját. Ahogy végigmért közelebb lépett hozzám és azt válaszolta, hogy van egy olyan érzése, hogy engem nehezebb lenne levenni a lábamról, mint megszerezni azt az autót. Visszavágtam, hogy nyilván én megválogatom, hogy kiket engedek be, az autó nem tudja, majd faképnél hagytam. Onnantól kezdve Ryder ahányszor meglátott, igyekezett lebeszélni rólam a bugyit és az egyik bulin engedtem a vágyaimnak. Gyakorlatilag én szereztem meg őt, nem pedig fordítva, aztán meg is szívtam.
- Nem hiszem el, hogy rávettek erre - lép mellém vigyorogva Derek, a kezében babzsákfotellel.
Derek tavaly végzett az egyetemen, ő volt a hokicsapat kapitánya és elég hosszú ideig kavartunk. Párszor randiztunk is, megpróbáltuk komolyabbra fordítani a dolgot, de sajnos - vagy nem - szerelem nem alakult ki köztünk - egyikünknél sem -, így megmaradtunk nagyon jó barátok és ő ma már kapcsolatban van egy gyönyörű, Natalie nevű lánnyal. Natalie-val is többször találkoztunk már és kifejezetten kedvelem a lányt, aki nagyon boldoggá teszi Dereket. Annyira szép pár, hogy az néha már fáj annak, aki nézi őket. Legalább annyira, mint Charity és Zack látványa. Hat év után végre összejöttek és meg is járták a maguk poklát, de most csak egy másodpercre kell rájuk nézni, hogy az ember tudja, hogy mennyire odavannak egymásért. Éppen ezért költözött be kábé egy nappal azután, hogy igent mondtam, Zack szobájába Charity. Én nem tudom elképzelni azt, hogy együtt éljek a párommal már most, de egyrészt nekem nincs is ilyen problémám, másrészt, ha valaki, akkor Zack és Charity képesek ezt is megoldani.
- Legalább tegyél úgy, mint aki sajnál - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Már miért kéne sajnálni? - lép be az új szobámba Ezra, az egyik új lakótársam. - Remek társaságod lesz, szépségem - karol át vigyorogva a vörös fiú.
- Emlékeztesselek rá, hogy én lány vagyok? - vonom fel a szemöldököm.
Ezra végigvezeti a tekintetét rajtam, különös figyelmet adva a melleimnek.
- Nem kell, tökéletesen látom - kacsint rám.
- És az megvan, hogy nőként négy pasival kell együtt laknom?
- Mindent biztosítunk neked és Charitynek, amire csak szükségetek van - jelenik meg Warren is.
Ez a srác egy csoda. Warren a világ egyik legédesebb embere és nem mellesleg állati jól néz ki. Néha szinte bánom, hogy pont Ryder akadt az utamba és nem Warren, de sajnos az eseteim az olyan szexi seggfejek, mint amilyen Ryder is.
Legalább a látványra nem lesz okom majd panaszkodni, amíg itt kell laknom. Nyílt titok, hogy a lakótársaim istenien néznek ki, úgyhogy a napi nyálcsorgatást letudhatom itthon. Charityvel sokszor beszéltük már, hogy szerintünk a hokicsapatba való belépéshez először azt a pontot ellenőrzik, hogy elég jól néz-e ki az adott személy, csak utána figyelik meg, hogy kellően tehetséges-e.
- Köszönöm - nézek a szemébe hálásan - de tudjátok, hogy mi az én igazi gondom.
- Mondtam, hogy a védettségemet élvezed - dugja be a fejét Zack is vidáman, a legjobb barátnőm kezét szorongatva.
Ja, mintha Rydert érdekelné, hogy Zack hegyibeszédet tartott neki arról, hogy hagyjon békén. Azt is csodálom, hogy volt benne annyi jófejség, hogy lelépett, amíg mi bepakolunk a szobába.
Nagy nehezen lenyelem ezt a megjegyzést és csak biccentek egyet.
- Zackkel pizzát akarunk rendelni most, hogy mindent behordtunk, beszálltok? - pillant körbe Charity csillogó szemekkel.
- Naná! Farkas éhes vagyok - túr a hajába Ezra.
Egyikünknek sincs ellenére a kaja. Már reggel nekiálltunk a költözködősdinek. A srácok segítettek otthon felpakolni a kocsira a cuccaimat, most pedig segítettek behozni. Még a ruháimat el kell majd pakolnom és kicsit otthonossá tenni a szobát, de már a nehezén túlvagyunk, ezt pedig nem fogom tudni elégszer megköszönni nekik. Derek is minden zokszó nélkül jött, amikor szóltam neki. Hihetetlen, hogy mennyire imádom ezt a fiút.
- Menjetek, rendeljétek meg. Mindjárt megyek én is - intek nekik, mire pár biccentés után kiürül a szobám.
Csak Derek marad bent velem.
- Nagyon kivagy? - kérdezi az ajtófélfának dőlve.
- Nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz ez - húzom el a szám. - A bátyám ide akart jönni és megfenyegetni a fiúkat, hogy ha csak bepróbálkoznak nálam, akkor szétrúgja a seggüket.
- Igen - nevet fel Derek - ez pont Garrettre vall.
Garrett olyan báty, akire szinte minden lány vágyik. Imád minket a húgommal, vigyáz ránk ás bármikor számíthatunk rá. És éppen azért, mert annyira félt minket és vigyáz ránk, amennyire, nem mondtam el neki, hogy kavartunk a csapattársával. Mert akkor még az volt. Mi gólyák voltunk, amikor a bátyám végzős az egyetemen és a csapatkapitány a hokiban. Ryder és köztem nem lehetett volna semmi, de minimum engedélyt kellett volna kérnie tőle. A bátyám biztosan nem ment volna bele abba, hogy a csapattársa - akit ráadásul nem is bírt az elején - megdöntse a kishúgát. Kinyírta volna Rydert, ha megtudta volna, hogy mi történt köztünk, hát még, ha az is tudomására jut, hogy másnap úgy megbántotta azt, hogy sírt. Ryder seggfej, de nem hiányzik, hogy csak a börtönben láthassam az egyébként már profik között játszó bátyámat.
- Baromira igyekszem pozitív maradni és felnőttként akarom kezelni ezt a helyzetet, de van egy olyan érzésem, hogy Ryder nem könnyíti majd meg - szakad ki belőlem egy sóhaj.
- Trinity, ha gondolod, akkor lakhatsz nálam is és...
- Nem - szakítom félbe a fejemet rázva. - Nem költözhetek be az új lakásodba, Derek. Különben is, Natalie kinyírna - roskadok az ágyamra.
- Natalie imád téged - ül le mellém - és nem rontaná ezt el, ha együtt laknánk. Barátok vagyunk, mint te és Charity. Ti is együtt laktatok tavaly - von vállat.
- Lehet, de akkor sem érezném jól magam miatta. Így is szemétnek érzem magam, amiért a fiúk barlangjába bepofátlankodtam.
Nekem is hiányzik a csaj kuckónk Charityvel. Ott hétvégente néha összeültünk hármasban. Hol Vanity volt a harmadik tag, hol pedig Liberty. Az előbbivel még gólya koromban lettem jóban, Charity előtt. Liberty csak tavaly került közelebb hozzám, de örülök, hogy így alakult, mert a csaj hihetetlen jófej és aranyos. Itt, hogy négy pasival lakunk majd, nem lesz az igazi és ez cseppet zavar. Arról nem is beszélve, hogy ha az én csőrömet böki, akkor elképzelni sem tudom, hogy a fiúk mit érezhetnek, amiért gyakorlatilag tönkretettük a pasi-lakjukat.
- Tudod jól, hogy hozzám bármikor jöhetsz, ha menekülni akarsz, de hidd el, hogy Ryder sem olyan rosszfej. Igen, anno seggfej volt és betörném az orrát, amiért megbántott, de már ő is változott. Nem ugyanaz a kölyök, mint aki volt.
Talán igaza van, elvégre én is sokat változtam a két évvel ezelőtti énemhez képest, de a folyamatos nyomulása nem segít abban, hogy elhiggyem, hogy már nem ugyanaz az éretlen pöcs, mint volt.
- Tudom és köszönöm. Lehet, hogy szavadon foglak majd - mosolyodom el halványan. - És az is biztos, hogy sokat megyek majd a bárodba, ha ki kell engednem a gőzt.
Derek a nyáron vett magának egy bárt, amihez hozzátartozik a lakás is, ahova beköltözött. Segítettem neki a felújításban, amennyit tudtam, így sokat voltam nála a nyár alatt és őszintén mondom, hogy baromi jó lett a végeredmény. Akkora sikere lett csupán egy hónap alatt, hogy már most gondolkozik azon, hogy vegyen még egy helyet magának. Elvégre ő üzlet ember.
- Csak nyugodtan, VIP listás vagy, akkor jössz inni hozzám, amikor csak akarsz. De ez a lakásra is igaz. Vagy ha valamiben segítség kell. Csak szólj és vagy te jössz hozzám, vagy én hozzád.
Néha szinte fáj, hogy nem alakult ki köztünk több Derekkel érzelmi szinten. Nem tudom miért nem. Talán csak vannak emberek, akik nem kompatibilisek egymással szerelem területén, pedig ha valaki, akkor Derek biztos, hogy olyan boldoggá tudna tenni, mint más soha.
Újabb sóhaj szakad fel belőlem a gondolattól és a fejemet a vállára hajtom.
- Talán nem lesz rossz - próbálom pozitívan nézni a helyzetet.
Dereknek szánom, de nincs kizárva, hogy magamat jobban meg akarom győzni.
- Biztos nem lesz - karol át és elkezdi a vállamat simogatni. - Elvégre te Trinity Cooper vagy, több kell neked pár hokisnál, hogy kiborítsanak. Elevenen felfalod őket, szépségem.
A szavai ezúttal őszinte mosolyt csalnak az ajkaimra.
Igaza van. Én nem fogok elrettenni ettől a szitutól. És egyébként kedvelem a srácokat. Ryder pedig... csak annyit tudok mondani neki: Cseszd meg, Ryder Fitzgerald! Engem aztán nem borítasz ki!
Igenis menni fog ez az együtt lakás. Ha nagyon az agyamra megy, maximum kinyírom álmában. Elvégre az is egy lehetőség, nem igaz?
- Csak szeretnék, hogy felfaljam őket - felelem, ami Dereket is megnyugtatja.
- Ez a beszéd! Na gyere, rendeljünk pizzát mi is, mielőtt éhen maradunk - áll fel, majd finoman engem is felhúz az ágyról. - Utána majd segítek a fehérneműk kiválogatásában - kacsint rám, mire felnevetek.
- Idióta vagy.
- Na jó, beérem a pulcsikkal is. Ne vedd zokon, de már csak Natalie fehérneműi izgatnak.
Mint mondtam: fájdalmasan szerelmes. Szinte gyomorforgatóan...
De boldog és csakis ez számít.
- Ne vedd zokon, de már Derek-Natalie párti vagyok. Esélyed sem lenne, haver - kacsintok ezúttal én rá, amit újabb nevetéssel reagál le.