Beépített érzések

20.rész

|Hannah|

Egy darabig szótlanúl ültünk a kanapén, majd Chloe megtörte a csendet:
- Akkor...most mi lesz?- nézett rám, jelezve, hogy várja a választ.
- Fogalmam sincs.- mondtam szinte már suttogva a földet pásztázva.
- Pakoljunk ki.- Javasolta Noah.
- Harcolni akarnak Petersonnal. Segítség nélkül nem fog nekik menni! Nem hagyhatom őket is meghalni.
- Hannah- fogta meg a vállam Noah- hidd el nem lesz bajuk.
- De igen is lesz ha nem segítek nekik! Ez részben miattam van. Miattam fognak meghalni a szüleid Noah!- összerogytam a padlóra. Éreztem ahogy a maró könnyek lefolynak az arcomon egészen az államig, majd kis foltot hagyva a ruhámon landoltak.
- Hé!-Noah megfogta az állam, hogy a szemébe nézhessek.- ez nem a te hibád. És a többi sem!
- Nálam nem hat az erőd.-szipogtam.
- Tudom-mondta majd átkarolt.- ahogy azt is, hogy nem te vagy a hibás.
Megfogta mindkét kezemet és felsegített a földről.
-Meg amúgy is a feleségem vagy-mondta bohókásan.
- Hülye- löktem meg.
- Már elnézést. Ki mondott igent?- nevette el magát.
- A férjem mindig hozna nekem ágyba reggelit.-csipkelödtem.
Megfogtam a csomagom és ekkor eszméltem rá, hogy Chloe és Regina már nincsenek itt.

-Mit csináljuuunk?-kérdeztem az ágyamról fejjel lefelé lógva.
- Activity?
- Most nem.
- Uno?
- Nyeh.
- Karaoke?
- Kezdheted.- mondtam majd megpördültem az ágyon.
Két Aloe Blacc, pár twenty one pilots, és számtalan OneRepublic dal után, mindketten megéheztünk.
Lementünk a konyhába majd Noah egy alkoholos filccel bajszot rajzolt magának és francia akcentussal sorolni kezdte a "mai ajánlatot": melegszendvics, vajas kenyér, mártogatós.
- Huh, hát nem is tudom...mind jól hangzik.- mondtam túl játszva a szerepet.- Legyen a melegszendvics.
Pár perccel később már mindketten ettük a vajas, sonkás, sajtos szendvicseket.
- Na?- kérdezte Noah miután megettem.
- Nagyon finom volt.
- Mondtam már, hogy konyhatündér vagyok?
Erre mindketten fenevettünk.

Hajnali kettőkor ébredtem a telefonom hangjára. Hunyorogva felvettem és láttam, hogy egy emailt kaptam. Megnyitottam és... Peterson.
Videót küldött. Felráztam Noaht és együtt néztük.
-Szia Hannah! Rég beszéltünk.-mondta hányingert keltő hangján.- Úgy hallottam a Schnapp szülők teletömték az agyad csupa baromsággal. Mint például, hogy miattam haltak meg a szüleid vagy hogy azért vannak képességeid mert hagytam hogy veszélyes dolgok mellett játsz. Ezt honnan tudod? Kérdezheted most.- Itt elnevette magát majd megfordította a kamerát. Karine és Mitchell...kikötözve és kiütve. - Van huszonnégy órád hogy elhozd a kulcsot. Egyedül gyere. Egyébként, ha annyira érdekel, a szüleiddel a Schnapp család végzett. Mindig is zavarta őket, hogy Mary és Ray Collinst jobb ügynöknek tartottam náluk. Te meg iszonyú beteg voltál és csak úgy lehetett megmenteni téged, hogy lecsapoltunk pár alanyt és vérátömlesztést hajtottunk végre, aminek az erőd lett a következménye. Ha ezek után még mindig megmentenéd őket, hozd a kulcsot. De ha szeretnéd látni ahogy megbűnhődnek én visszaveszlek és segítek neked, feltéve ha hozod a kulcsot. Huszonnégy óra Hannah.
A videó végetért.
- Hannah a szüleim nem...
- Nyugi. Megmentem a szüleid akkor is ha ők tették és akkor is ha nem.- mondtam szárazon.
- De biztos...
- Hogy nem ők tették? És miért vagy ebben olyan biztos?- elszakadt a cérna és torkom szakadtából üvöltöttem.
- Mi ez az ordibálas?- jött be a szobába Regina.
- Semmi. Bocsi.-mondtam halkabban.
Mikor kiment a szobából folytattam.
- Ahogy mondtam, megmentem a szüleidet, rács mögé juttatom Petersont és utána végeztünk.
- Hogy érted azt, hogy végeztünk?- kérdezte Noah.
- Úgy, hogy elmegyek.
- Kérlek ne mond, hogy Petersonnak hiszel.
- Én már nem hiszek senkinek.- mondtam csalódottan és a fegyvertartó övemet kezdtem keresni.
- Hozd a kulcsot. Indulunk.
- Ha az a kulcs rossz ember kezébe kerül akkor mind meghalhatunk.
Megáltam a keresgéléssel és megfordultam.
- Mi van az ajtón túl?
- Nem tudom.
- A szüleid csak meséltek róla neked!
- Igen körülbelül mikor négy éves voltam.
- Akkor emlékezz vissza.
- Valami fekete nyálkás szar.
- És ezzel akarná elpusztítani Peterson a világot?
- Nem tudom?- hosszan kifújta a levegőt- Viaskodással nem jutunk előrébb. Amíg Peterson rácsok mögött nem lesz próbáljunk meg összedolgozni.
- Rendben.- adtam be a derekam.- Beszéljük meg a tervet.

Katy💚