3. rész

437 32 0
                                    

|Noah szemszöge|
Hétfő van. Mindjárt kezdődik az első óra,ami irodalom. Vele. Az a tervem ,hogy mellé ülök,kicsit beszélgetek vele aztán elhívom valahová suli után. Megbeszéltem Chloe-val és a tanárokkal ,hogy én fogok mindenben segíteni Ashley-nek.
Belépett a terembe és újra végig mértem tökéletes külsejét.. Még sosem láttam nála tökéletesebb embert. De vajon ő is annyi fájdalmat fog okozni ,mint az első szerelmem? Remélem nem.. Nem tudom kibírok e mégegy olyat.
- Szia! - mosolygott rám. Még reggel is imádnivaló.
- Szia..! - dadogtam el. De gáz ,annyira zavarban vagyok ,hogy beszélni is alig tudok. - Ide ülhetek? - mentem oda hozzá miután kicsit felbátorodtam.
- Hmm..? - nézett fel rám ,gondolom egyáltalán nem értette a helyzetet.
- Melléd.. - mutattam a tőle fél méterre álló üres székre.
- Jaaa. - értette meg a helyzetet. - Nem ugyanúgy kell ülni ahogy eddig?
- Nem úgy szoktunk.
- Hát ülj csak le ha gondolod. - mosolygott rám.
Annyira tökéletes. Egyfolytában csak rá gondolok.. ez akár a vesztembe is kerülhet.
*Az utolsó óra után*
- Ashley várj! Haza kísérhetlek? - futottam utána.
- Szia Noah! Ömm hát nem hiszem ,hogy közel lakunk egymáshoz.. - mondta.
- Te hol laksz? - kérdeztem izgatottan. Végre egy lehetőség arra ,hogy jobban megismerjem.
- Miért te hol laksz?
- A 7-es utcában. De akármilyen messze is laksz , elkísérlek.
- Rendben. Akkor kísérj haza. - egyezett bele végül.
Már egy ideje sétáltunk ,mire felbátorodva beszélgetést kezdeményeztem.
- Szeretsz sorozatokat nézni?
- Nem nagyon.
- Ömm.. és filmeket?
- Azokat jobban.
- Tényleg? Melyik a kedvenc filmed? - néztem rá.
- Szerelmünk lapjai.
- Miért? - néztem rá kicsit furcsán.
- Mert sok érzés van benne ,amiket én nem érezhettem.
- Ezt meg hogy érted?
Ekkor jöttem rá ,hogy kicsit bunkón kérdezgetem és ezzel valószínűleg elindult egy visszafordíthatatlan lánc..
- Mármint nem muszáj válaszolnod.. csak egy kérdés volt.
10 perc néma csend után megálltunk egy hatalmas épület előtt. Valami cég lehetett ,de még sosem láttam.
- Hát én ide jöttem. - mondta Ashley , miközben rámnézett.
- Te itt laksz? - kérdeztem.
- Ömm.. nem - gondolkozott el rajta. - csak az apám itt dolgozik.. hozzá jöttem.
- Aha , értem. - mondtam , erre pedig elindult az épület felé. - Szia! - köszöntem el kutyafuttában.
Integetett ugyan ,de nem fordult hátra.
Este lefekvéshez készülődtem és szinte rögtön elfogott az álom. Egy kisebb zajra ébredtem fel ,mire lementem az emeletről a nappaliba ,ahol három férfit pillantottam meg maszkkal a fejükön.
- Kik maguk? - kérdeztem.
Nem volt senki más sem otthon. A szüleim dolgoztak ,Chloe pedig az egyik barátnőjénél aludt ,mert volt egy közös projektjük másnapra.
Itt van ,elkapni! - kiabálta az egyik.
Le voltam dermedve ,azt sem tudtam mit lehet tenni ilyen helyzetekben. Fel sem fogtam mi történik.
Előttem álltak mind a hárman és az egyik éppen egy injekciót akart belém szúrni ,amire hátrálni akartam ,de nem volt rá szükség , ugyanis valaki megjelent előttem és az összes embert a földre terítette.














A mai rész csak Noah szemszögét mutatja be ,de szerintem így is elég hosszú lett.🥰 A következő rész is a fenti cselekményeket fogja bemutatni csak Hannah szemszögéből. Remélem tetszett nektek✨
Puszi ,Chloe💙

Beépített érzésekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora