Beépített érzések

23. rész

|Noah szemszöge|

Szóval elindultunk a céghez, vagy mihez, a szüleimért, Chloe és az én szüleimért , mégis olyan céltalannak tűnt minden. Így életemben először, pont egy ilyen helyzetben azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit csinálok majd egy bizonyos személy nélkül.  Nélküle. Hannah Collins nélkül.
A többiek arckifejezéséből ítélve biztosan nagyon örültek annak,hogy éppen megyünk talán a halálunkba, a kínzásunkba, a szeretteink elvesztésébe..egy szóval az ismeretlenbe. De nekem ez már úgysem számított.
- Szóval most ,hogy Hannah nincs itt Regina fogja felvázolni a helyzetünket. És kitalálni valami frappáns tervet. Mert nekünk nincs. És kell. És te vagy az egyetlen kém itt. Mostmár. - nézett szomorúan Chloe a volánnál ülő lányra.
Van az a pont,ahol már mindenki kilépne de senki nem tud. Azt hiszem mi is ehhez a ponthoz érkeztünk. Mi a francot csinálunk egyáltalán? Még Regina arcán is csalódottság tükröződik.
- És mi lenne ha feladnánk? - kérdeztem halkan, számomra alig hallható hangon.
Látszólag ők értették ,mert Regina lefékezett - ami nem jelentett problémát ,mivel egy nem forgalmas úton haladtunk - ,Chloe pedig hevesen hátra fordult. A tekintetemet fürkészték ,hogy vajon komolyan gondolom-e. Hát igen. Noah Schnapp-től nem sokat hallani ilyesmit, de ezt most komolyan gondoltam.
- Oké. - bökte ki Chloe.
- Mi? Tényleg? - kérdezte bizonytalanul a tesóm felé fordulva Regina.
- Nem! Miért adnánk fel a végén? És ti komolyan azt hittétek ,hogy Hannah feladta? Jézus! - forgatta a szemeit. - Noah ,te szerelmes vagy belé!
- Én ne.... - kezdtem.
- Vagy voltál, leszel , tökmindegy! - ordította a kezével dühösen csapkodva ,amikor is egy autó dudálni kezdett ránk. Regina félreállt, de Chloe még ezt sem várta meg, már folytatta. - Regina ,te pedig vele dolgoztál. Gondoljátok ,hogy magára hagyta volna a barátait? - nézett mélyen a szemünkbe.
- Chloe ,egyszer már elárulta a céget. - világosította fel Regina a testvéremet.
- Sosem bízott a cégben. Ködös történeteket meséltek a szüleiről. - osztotta meg gondolatmenetét a testvérem egy fokkal nyugodtabb hangon. - A cég felé tart. - mondta, én pedig akkor láttam meg a laptopot az ölében.
Mindketten elkerekedett szemekkel néztünk hol rá, hol a laptopra. Nem értettük. Értenünk kellett volna? Igazából semmit sem értettünk.
- Mivan? - vágtam hozzá flegmán, elég indulatosan.
- Nyomkövető csip. - emelte meg kicsit a laptopját. - Bízott bennem. - mondta halkan.
(...)
- Noah Schnapp. - kezdte Peterson.
Az egész homály, hogy-hogy kerültünk ide. Elindultunk Regináékkal , megálltunk egy benzinkútnál és...
- Üdvözöllek a saját... - kezdte,de félbaszakítottam.
- Halálsorán. - fejeztem be.
Jóízűen felnevetett, én viszont körbe néztem a szobában, amiből folyosók ágaztak ki. Az egész szürke (valószínű) betonból volt, tényleg mintha egy börtönben lettünk volna. Csakhogy itt sehol nem volt ablak. Csak néhány sarokban kamerák. A szüleim, Chloe, Regina, és én. Ennyien voltunk egy sorban. Semmi Ashley Dasher. Semmi Hannah Collins.
- És hol a te kis tubicád? - szegezte rám a szemeit. Ugyan jókedvű stílusban mondta, de a szemében látszott a harag és a gyűlölet. Szóval ezt váltja ki az emberekből Hannah Collins.
- Ki? - néztem rá tettetett döbbenettel.
Megcsóválta a fejét.
- Ez nem az a film ,No... - kezdte mondani a nevemet,de ekkor Hannah lepacsizott (!!) az egyik ajtóban álló őrrel, majd nekiugrott Peterson fejének, én pedig az indokolatlan fájdalomtól ami a fejembe hasított elájultam.

Random fun fact: az elején nem tudtam, hogy Reginát tényleg Reginának hívják e ,a visszaolvasás pedig furcsa lett volna nekem, ezért nekem maradt Regina, akár az volt az elején, akár nem😂😂
Készítette : Chloe 💙