A szerelem sötét árnyoldala 18+ (BTS JUNGKOOK F.F)

33.rész

Seo Hyun szemszög:

Kookkal az oldalamon megyek hozzánk. És már magamban már írom is a végrendeletet, mert tuti kifog nyírni anyám. De remélem megértő lesz... Istenem! Félek haza menni.

-Min gondolkodol ennyit? - szorítja meg az összekulcsolt kezünket Kook.

-Mi lesz anyám reakciója és, hogy mit fog mondani. - sóhajtom mire elengedi a kezemet és a derekamnál fogva közelebb húz magához.

-Bármi is lesz akkor is melletted leszek tudod jól. - mosolyog majd arcon puszil mire én egy picit elpirulok.

-Köszönöm és tudom, hogy mellettem leszel, de mi van ha nem tudsz akkor ott lenni amikor kell? - nézek rá kétségbeesetten.

-Nem engedem, hogy bármi is történjen veled. - szorít rá a derekamra mire én csak sóhajtok.

-De most előbb anyám haragjával kellene törődnünk. - állok meg az ajtónk előtt és félve lenyomom a kilincset.

-Nyugodj meg. Itt vagyok. - suttogja Kook mire én csak rámosolygok.

-Megjöttünk! - emelem meg a hangomat amint beléptünk az ajtón.

-Hallom és látom. - jön ki az anyám a konyhából mire én csak nyelek egyet.

-Jó napot! - hajol meg illedelmesen Kookie mire anyám csak biccent felé. Kedvesség az látszik, hogy most elszállt...

-Szóval. Miért és minek jöttél ide lakni? - néz rá érzelemmentesen Kookiemra.

-A házat ahol élek és a többiekkel azt most felújítás alatt áll, és addig nem akartam menni hotelbe meg így egész nap a lányával tudok lenni. - olyan higgadtan közli ezt mintha az időjárásról beszélnénk.

-Aha. - szúrós szemmel végig méri Jungkook-ot anyám.

Érzem, hogyha most megszólalok akkor instant leüvölti a hajamat a fejemről.

-Jó. De legközelebb szóljatok előre ha ilyen van vagy lesz. - sóhajt és bemegy a szobájába mire én csak egy megkönnyebbült sóhajjal díjazom az egészet.

-Mondtam én, hogy minden rendben lesz és, hogy itt leszek. - motyogja és meg is csókol azzal a lendülettel.

Miután szétváltunk elkezdtük a dobozokat felcipelni a szobámba ahol majd rendet kell tennem és szanálnom kell, hogy elférjen Kook ruhái az enyémekkel együtt.

Miután mindent felcipeltünk elkezdtem egy eléggé erős szanálásba, hogy legyen helye a drágámnak. Lehet, hogy neki nincs sok dolga... Vagyis kívülről így néz ki de amúgy meg nagyon sok cucca van. Például 5 doboz csak ölős ruhákkal van tele. De mindegy. Majd valahogy csinálok helyet...

-Kicsim ideje vacsorázni. - nyit be anyám mire ránézek.

-Miért mennyi az idő? - kérdezek rá mire csak amolyan "Ha most ezzel válaszolok veszekedés lesz a vége" fejjel így ránéztem az órára.

-Este 11 van?!  - akadok ki mire Kook bejön a szobába egy kisebb könyvvel.

-Igen. Szóval egyetek, fürödjetek azt nyomás aludni! - mosolyog ránk mire mi csak bólintunk.

-Felhozzam az ételt? - kérdezi meg Kook mire én csak ránézek és már tudta is a választ.

-Addig is folytassuk egy picit a pakolást... - sóhajtok majd ismét neki estem a munkának.

Amint feljött Kook a kész ételekkel egyből leültem vele enni. Ahogy befejeztük levitte a mosogatni valót én addig kiválasztottam a bugyit és a pizsamámat és már mentem is zuhanyozni. Addig Kook elmosogatott és bepakolta a hétköznapi ruháit a szekrényébe és a cipőjét meg az enyémekhez rakva pakolta el. Amint visszajöttem a zuhanyzásból, mosolyogva arcon puszilt majd ő is ment gyors fürdeni. Én addig a maradék dobozokat egymásra rakva tettem odébb. És közben kiválasztottam a holnapi outfitemet. Egy szürke kapucnis haspulcsit aminek az ujjainak a vége rásimul a csuklómra, hozzá egy kék farmert ami a combjánál egy kis helyen kivan dörzsölve és a térdénél kivan szakadva és egy szürke melltartót.

-Aludhatunk? - jön be Kook picit vizes hajjal mire én csak bólintok mire ő belülre én kívülre fekszek.

-Jó éjt baba. - puszilom meg amit viszonoz.

-Neked is. - a karjára teszem a fejemet és már be is alszok

Anyám kopogására kelek fel reggel, hogy szóljon, hogyha nem kelünk ki akkor elfogunk késni. Nagy nehezen kimásztam Kook karjai közül és ki is keltem az ágyból és már mentem is fürdeni és vittem is magammal a ruhákat amiket kikészítettem. Gyors letusoltam, hajamat kiegyenesítettem egy kis sminket tettem fel és már kész is voltam.

Mire visszamentem a szobámba addigra Kook is felkelt és felöltözött.

-Jó reggelt szívem. - ölelem át hátulról mire ő csak biccent.

-Neked is. És kibaszott álmos vagyok. - ásít egy nagyot majd megfordul az ölelésemben.

-Elhiszem. De nekem előre kell mennem. Majd a suliban találkozunk. - puszilom arcom mire ő csak bólint és én már kiveszem a szürke convers cipőmet, táskámba bedobtam pár füzetet és tollat a táskámba és már mentem is. Mivel kulcsa Kooknak nincs így odaadtam az enyémet addig így azzal nem kell bajlódni. Gyors anyától is elköszöntem és már mentem is.

Kilépve a lakásból éreztem magamon valakinek a tekintetét aki nem Kook így most inkább nem hallgattam zenét a suliba menet.

Nagyban sétálgattam mikor hirtelen valaki megragadta a karomat behúzva egy sikátorba. Az utolsó emlékem az az, hogy Kook nevét kiabáltam és onnantól elnyelt a sötétség.

Nagyon nehezeknek érzetem a pilláimat, de nagy nehezen kinyitottam őket. Fájó fejjel de körbe néztem, hogy hol vagyok és realizálódott bennem, hogy a két kezem kivan bilincselve mint a raboknak. És ahogy néztem ez egy pince amit nem tudok hova tenni mert ilyen pincékben még nem jártam. Nem mintha nagyon pincékbe járkálnék... Gondolataimból az ajtó nyikorgása szakított ki.

-Na felkeltél csipkerózsika? - jön be egy nagyon ismerős alak.

-Te....? - nézek rá döbbenten.

-Igen én. Személyesen Byungsik Kang! - tárja szét a karjait mire szemet forgatok.

-És mit akarsz? - mondom semlegesen mire ő nagyon közel jön hozzám. és a nyakamhoz hajol.

-Kooknak a területét. - és megharapja olyan erősen a nyakam egy kis részét, hogy ki is tép egy kis darabot a nyakamból amit üvöltve közlök, hogy fájt.