A szerelem sötét árnyoldala 18+ (BTS JUNGKOOK F.F)

34.rész

Jeong Guk szemszög:

Eléggé rossz előérzetem van most. De nem tudom miért. De remélem csak most tipikus aggodalom vagy valami hasonló. Én is bedobáltam pár füzetet a táskámba és felvettem a fekete sportcipőmet. Elköszöntem az édesanyától és a suli fele vettem az irányt. Egy laza 10-15 perc alatt odaértem a lépteimmel és már mentem is a termem felé. Ahogy beléptem letettem a táskámat és mentem is a szokásos helyünkre ahol már mindenki ott volt kivéve Seo.

-Hol van Seo? - köszönés nélkül térek a lényegre.

-Nem tudjuk és nem tudunk vele kapcsolatba lépni. - mondja Nam mire én eléggé élesen szívom be a levegőt.

-De még a suliba se ért be. - mondja Ha Eun mire mindenki felé kapta a tekintetét.

-Ezt, hogy érted? - kérdezek rá mire a telefonom rezdült egyet mire megnéztem azt.

-Seo írt. - mondom mire mindenki megkönnyebbülten nézet rám.

-Mit írt? - kérdezi V mire a szemem kikerekedik amint megnézem mit írt.

-Baj van? - néz rám aggódva Jin.

-Kitaposom a belét. - morgom amint realizálódott bennem ki küldte ezt.

-Kook mi az már? - morog Yoon Gi mire megfordítom a telefont, hogy mindenki lássa a képet amit küldött nekem az a fasz.

-Uram atyám! - kap a szájához Ha Eun.

-Jungkook. Tudom, hogy nehéz de most légy higgadt. - mondja Ho Seok mire felé nézek és már érzem, hogy a nyakamon az egyik ér eléggé kivan dudorodva.

-Igaza van Ho Seoknak. Most az a legfontosabb, hogy higgadtan kezeld ezt az egészet. - köszörüli meg a torkát a végére Ji Min.

Seo Hyun szemszög:

-Minek haraptál ki egy kisebb darabot a nyakamból és miért fotóztál le?! - könnyeimet nyelve kérdezek rá fájdalmas hangon.

-Így lehet a leggyorsabban felbaszni Kookot. Hogyha más hozzáér ami úgymond az övé. - vigyorog mire undorodva nézek rá.

-De miért jó ez neked?... - folyik le az első könnycsepp az arcomon majd a második és így tovább.

-Egyszerű. Visszaakarom szerezni ami egykor az enyém volt. - mondja mire én ránézek értetlenül.

-De ehhez miért kellek én?! - üvöltök rá.

-Mert azzal, hogy elraboltalak és hozzád értem a gepárdok sebességét meghazudtolva jön ide és csatával vissza venne téged. - von vállat mire én elkezdek hangosan sírni.

-Engedj el.... - sírva kérlelem.

-Nem. És ne is álmodj róla. - néz rám vigyorogva.

-De minek haraptál meg és téptél ki belőlem egy kisebb darabot? - suttogom mire ő csak frusztráltan sóhajt egyet.

-Mert így lehet a lehető leggyorsabban kihozni a sodrából. - morogja.

-És, hogy törted fel a telefonomat? - nézek rá könnyes arccal.

-Mindenkinek megvan a maga módszere. - morogja és kimegy.

-Gyere lekezelem a nyakadat, hogy addig se tudjon elfertőződni. - jön oda hozzám valaki akit eddig észre se vettem.

-Oké. - suttogom mire leszed a falról.

-Miért csináltál úgy az elején mint aki leszarja azt, hogy elrabolták? - kérdezi meg mire én ajkamba harapok amint a fertőtlenítő a sebhez ér.

-Mert én ilyen vagyok. Meg mindig jobb az elején úgymond elrejteni az érzéseidet így lehet kicsivel kevesebbet kínoznának vagy valami. - remegő hanggal mondom el.

-Értem. De még jó, hogy fertőtlenítem mert nem rég volt együtt egy hölggyel és igen... - motyogja mire én ismét elsírom magamat.