Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)

22.fejezet

(Anthony szemszöge)

Amikor mindenki, aki képes rá, kellőképpen elfáradt a vidámparkban, még megvettem a vattacukrot és a karamellás almát Gabriellának, és némi édességet Jake-nek is, hogy ne maradjon ki a jóból, elindultunk a kocsi felé. A lányok egyszerűen tündériek voltak. A hazafelé utat végigaludták az üléseikben, miközben a plüssállataikat szorították magukhoz.

-         Hát nem édesek? – fordult hátra kedvesem mosolyogva. – Ma annyira mások voltak. Annyira gyerekek voltak, mind a ketten. Egyszerűen el sem hiszem, hogy végre láthattam őket így. Semmi komolyság, semmiféle nagy gondolkodás, csak gyerekek voltak egy napra.

-         A vidámpark általában ezt hozza ki a gyermeki lelkületből. Nálam is bevált régen, ezért gondoltam rá, hogy talán nekik is jót fog tenni – simítottam a jobb kezem a combjára. Annyira puha és selymes volt a bőre, imádtam minél többször hozzáérni. Ráadásul mostanában elég sokat járőröztünk is, így a bőréhez kevesebbszer jutottam hozzá, mint a bundájához. Hiszen az utóbbi időben gyakran csak átváltozva láthattam. – Hiányzott ez – sóhajtottam fel. Amikor a kis tenyerét az enyémre simította.

-         Igen, nekem is – vágta rá azonnal kedvesem. – A mancsommal ezt igencsak nehezen tudom megtenni – fűzte össze az ujjainkat.

-         Ez már biztos – bólintottam rá nevetve. – Bár a talpad párnácskáinak is megvan a maga varázsa – fűztem még hozzá.

-         Haha, nagyon vicces – forgatta meg a szemeit Nath.

-         Hé, ez nem vicc, tetszik a mancsod – vágtam rá komolyan. Kinek ne tetszene egy csinos kis mancs, főleg, hogyha a feleségéjé.

-         Oh, az más. Igazság szerint szerintem is mókásak a kis párnácskák a talpamon, amikor farkas alakot öltök. Na és milyen puhán lehet futni rajtuk – gondolkozott el.

-         Na látod, megvan az előnye a farkas mivoltodnak is – emeltem a számhoz a kezét, és gyors puszit nyomtam rá.

-         Már hogyne lenne előnye, egyre jobban szeretem ezt a létformát – mondta boldogan.

-         Pedig, hogy nem akartad az elején elfogadni – sóhajtottam fel. – Aggódtam érted, csak nem mehettem a közeledbe – vallottam be. – Billy és Jake eltiltottak tőled.

-         Igen, tudom, nem voltam beszámítható – bólintott rá kedvesem. – Emily mennyivel szerencsésebb, ő rögtön tudta uralni a képességeit. Most is mindig akkor változik át, amikor ő szeretne. Ez annyira csodálatos.

-         A génjei mások, tudod, a vámpír gének teszik. Kevésbé forrófejű, mint az anyukája – pimaszkodtam szerelmemmel.

-         Oh, szóval így állunk? – húzta fel a szemöldökét.

-         Hogyan? – kérdeztem nevetve.

-         Úgy, hogy kötözködsz a feleségeddel – fonta karba a kis kezeit.

-         Régen is kötözködtem veled, nem is egyszer – simítottam végig az arcán.

-         Tudom, de akkor még nem osztottuk meg az ágyat. Ennek súlyos következményei lesznek – mondta határozottan. A nyomatékosítás kedvéért pedig még bólintott is.

-         Oh, szóval még jobban megvonod magad tőlem? – húztam el a számat. Amióta visszajöttünk jóformán nem is volt időnk együtt lenni. Annyi minden történt, hogy a házaséletünk egy kicsit háttérbe szorult.