Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)

51.fejezet

(Tanya szemszöge)

Annyira boldog voltam, mint még soha. Az esküvőnk, hála Alice-nek és a többieknek csodálatos volt. Mindenkivel táncoltam, akivel csak lehetséges volt, és egyszerűen rajongtam a hangulatért, ami eluralkodott az egész családunkon. Mindenkin éreztem a tökéletes nyugalmat és a boldogságot. Justin pedig egyszerűen csodálatos volt. Nem tudtam betelni a gyengédségével, és a szerelmével. Minden egyes pillanatban éreztem, hogy mennyire imád engem, elég volt, hogyha csak a szemeibe néztem.

-         Felkérhetem még egy táncra, hölgyem? – kérdezte szerelmem hozzám simulva.

-         Örömmel táncolok önnel, uram – fordultam meg, majd a karjaiba simultam.

-         Hogy állsz a készülődéssel? – kérdezte néhány perc után.

-         Azt hiszem, hogy nagyjából tíz perc még, és mindennel készen állok – mondtam vigyorogva. – Betettem a sífelszerelést is, és a snowboardot is. Sosem lehet tudni, hogy mihez lesz majd kedvünk. Az ottani házvezetőnknek pedig már szóltam, hogy legyen szíves bőségesen telepakolni a hűtőt mindenféle finomsággal, amit enni szoktál. Vitettem oda tojást, bacont, sajtokat, tejet, gyümölcsöket, szalámikat, zöldségeket, meg ilyesmiket. Oh, és igen, joghurtokat is. Kihagytam valamit? Még odaszólhatok neki, hogyha esetleg szeretnél ezen kívül is valamit.

-         Azt hiszem, hogy ez igen bőséges mennyiségű finomság lesz – vágta rá szerelmem. – Bár van egy olyan tippem, hogy azért csak akad valami bolt elérhető közelségben. Arról nem is beszélve, hogy egy-két hétig véren is elélek most már.

-         Igen, azt hiszem, hogy talán egy kicsit túlzásba vittem, de nem hiszem, hogy ne tudnál mindent felfalni, ami bekerült a hűtőbe. Elég jó az étvágyad – mondtam nevetve.

-         Ezt most azért mondod, mert két nap alatt felfaltam hárompolcnyi finomságot a hűtőből Denaliban? – kérdezte tettetett morcossággal.

-         Ami azt illeti, lenyűgöző volt, ahogy felfaltál egyhelyben egy kilós kenyeret, jól megpakolva szalámival és zöldségekkel – mondtam kuncogva.

-         Hé, éveken keresztül csak valami pépes izét tömtek belém, azt hiszem, hogy minden jogom megvan rá, hogy befaljak egy szép, nagy adag finomságot, amikor csak tehetem – mondta határozottan.

-         Hékás, én egy cseppet sem sajnálom tőled a finom ételeket – nyomtam gyors csókot a szájára. – Na és, hogy ezt az állításomat alá is támasszam – mondtam kinyitva az egyik kisebb táskámat, amit telepakoltam finomsággal.

-         Csokis keksz, mogyoró, nutella, táblás csoki, és chips? – kerekedtek ki a szemei. Majd felkapott és megpörgetett.

-         Jól van, örülök, hogy tetszik neked a kis meglepetésem – nevettem fel hangosan is. – Te kis édesszájú – fűztem még hozzá, amikor letett.

-         Igen, azt le se tagadhatnám, hogy édesszájú vagyok, de amióta nem csak ember vagyok, hogy valami hibrid, azóta még inkább igénylem az édes ételeket – vallotta be.

-         Nos, a kis Marie is az édességeket imádja, úgyhogy ez egyfajta sajátossága lehet a félvéreknek – gondolkodtam hangosan.

-         Lehetséges – biccentett szerelmem.

-         Hahó, ne haragudjatok, de indulnotok kell, hogyha szeretnétek simán odaérni – kopogtatott be Alice. – Tudom, hogy autóval mentek, és mivel napsütésben nem mutatkozhat Tanya, ezért az lesz a legjobb, hogyha tíz percen belül indultok, mert akkor alkonyatkor értek oda, és még bemehettek az egyik helyi kis étterembe, ahol Justin megeheti élete eddig legjobb steakjét, sült krumplival, és csalamádéval. Utána pedig továbbmentek a házhoz. Ahol majd örültök, hogy Justin megvacsorázott, mert a házvezetőnő elnéz a naptárat, és egy nappal később fog felmenni az ételekkel. Mire felébredtek a nászút első éjszakája után, már ott lesz a hűtő, tökéletesen csordultig pakolva – mondta Alice lelkesen.