Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)

43.fejezet

(Alice szemszöge)

Kora reggel volt még csak, amikor hirtelen látomásom támadt. Angela, Brian, Heather, és Alec ide tart. Délutánra ideérnek. El kell vinnem a lányokat vásárolni. A fiúknak pedig készítetni kell szmokingot. Azonnal fel kell készülnünk az érkezésükre, kezdtem el mocorogni Jasper simogató kezei között.
-         Na mesélj, mit láttál? – nevetett fel halkan.
-         Honnan tudod? – néztem rá döbbenten.
-         Néhány pillanatig révetegen feküdtél a karjaimban, utána pedig izgatottan mocorogni kezdtél. Ez egyértelmű jele annak, hogy látomásod volt, ami valószínűleg összefügg egy csajos délutánnal – mondta szerelmem határozottan.
-         Te túlságosan is jól ismersz engem – nevettem fel.
-         Volt időm kiismerni téged, kicsim – vágta rá Jasper. – Na, gyere, pakoljunk össze, és már mehetünk is – ajánlotta kedvesen. – Gondolom, tervezel még valami előkészületet az események előtt.
-         Nos, ami azt illeti, Heather éhes lesz, úgyhogy be kellene vásárolnunk – néztem rá boci szemekkel.
-         Uh, emberi ételek – forgatta meg kedvesem a szemeit. – Na jó, most az egyszer a kedvedért – sóhajtott fel.
-         Köszönöm – ugrottam a nyakába.
Elvihettem volna Prue-t is, illetve el is fogom vinni, hogy válogasson magának finomságokat, de szeretnék egy kicsit több időt együtt tölteni Jasperrel. Mostanában egy kicsit elhanyagoltuk egymást. Mostantól viszont sokkal, de sokkal több időt szeretnék együtt tölteni a férjemmel. Végre béke van a házunk táján, és nem fogom hagyni, hogy ez egy pillanatra is megváltozzon.
-         Nincs mit – kapott fel egy pillanat alatt. – Gyerünk, menjünk – kezdett el velem futni.
-         Várj, mi lesz a holmikkal? – kérdeztem kíváncsian.
-         Majd később visszajövök értük – vágta rá azonnal.
-         Rendben – egyeztem bele azonnal. Ez egy nagyon jó ötlet, így mindenre lesz időnk, amire csak kell.
-         Egyébként kik jönnek? – kérdezte szerelmem kíváncsian.
-         Angela, Brian, Heather és Alec érkezik hozzánk – csicseregtem el lelkesen.
-         Várj, a Volturi is idejön? – torpant meg Jasper azonnal.
-         Alec már nem Volturi – vágtam rá. – Most szokik át a mi életmódunkra, eddig egész ügyes – mondtam ellentmondást nem tűrve.
-         Lehet, hogy elég ügyes, de egy emberekkel és túrázókkal teli városkába hozzák, ez még korai. Hiszen mióta tiszta? Néhány hónapja? – kérdezte feldúltan.
-         Nem lesz vele baj, ígérem – mondtam komolyan. – Figyelni fogom minden egyes percben, és garantálom, hogy nem kell aggódnod egyetlen egy ember élete miatt sem.
-         Azért rajta tartom majd a szemem – mondta határozottan.
-         Rendben van, tudtam, hogy úgyis ezt fogod mondani – bólintottam rá mosolyogva.
-         Valahonnan már ismersz – kacsintott rám. – Jó, rendben van, benned megbízom, úgyhogy menjünk – indult el újra.
-         Akkor most kíváncsian hallgatom az előző mondatod, „de” részét – néztem rá komolyan néhány pillanattal később.
-         Aro embere volt, mi a biztosíték, hogy ez az egész nem csak egy színjáték? Mi van, ha csak kihasználja Heathert és bosszút forral? – kérdezte bizonytalanul.
-         Ezt nem nagyon hiszem – ráztam meg a fejem. – Hogyha ez lenne a terve, akkor nem merne idejönni, mert tudja, hogy Edward gondolatolvasó. Ne láss bele többet, mint amennyi az egész ügy valójában. Nem is szólva arról, hogy te azonnal érezni fogod az érzéseit. Tisztában leszel vele, hogyha nem is szerelmes Heatherbe, nem igaz?
-         Rendben van, elismerem, hogy mondasz valamit – mondta végre lehiggadva.
-         Helyes, akkor ne rágódjunk ezen többet. Te tudod a legjobban, édesem, hogy egy vámpír is képes a változásra. Talán pont te lehetsz az, aki a lehető legjobban segíteni tudnál neki. Te talán tudod, hogy mit érezhet most.
-         Talán, meglátjuk, hogy mi lesz. Mindenesetre Anthonyt fel kéne készíteni a jövevényekre, mert nem mondhatnám, hogy kedveli Heathert, vagy akár Alecet.
-         Uh, erre valóban nem is gondoltam. Anthony nem túlságosan hívő lélek, amióta Bellát bántották, de észérvekkel meg lehet győzni ebben biztos vagyok – mondtam magabiztosan.
-         Legyen igazad – sóhajtott fel Jasper. – Csak annyit mondok, hogy Marie az erejét az apjától örökölte, és láttad, hogy milyen volt Marie, amikor haragudott Max-re. Hárman is alig tudtuk lehiggasztani, pedig elég nagy már az erőm.
-         A lényeg, hogy tőlünk tudja meg az érkezésüket, akkor lesz még ideje lenyugodni – rántottam meg a vállam. Eddig is mindent megoldottunk, és ezután is meg fogunk.
-         Imádom az optimizmusodat – nyomott csókot a számra.
Majd egy szempillantás alatt tovább futott velem a ház felé. Néhány perc múlva pedig már a háznál is voltunk. Amikor beléptünk életem egyik legszebb látványa tárult elém. Tim és Marie Rose ölében aludt összebújva, míg Emily Emmett karjaiban volt kényelmesen elterülve. Idilli látványt nyújtottak. Pontosan tudtam, hogyha Rose-nak, és Emmettnek valaha is lenne rá esélye, hogy gyermekük szülessen, akkor az az apróság lenne a legboldogabb kis lény a világon.
-         Css… még alszanak – mosolygott ránk Rose. – Bár szerintem már nem sokáig, mert lassan éhesek lesznek. Reggel nyolckor már mindig sorban állnak a reggeliért.
-         Akkor talán készítethetnék nekik egy kis palacsintát. Esme megtanította, hogy hogyan kell – suhant le a lépcsőn Prue.
-         Csak nem éhes vagy te is? – kérdeztem mosolyogva.
-         Ami azt illeti, éhes is vagyok, de lassan vadásznom is kellene majd egyszer. Úgy érzem, fogy az erőm. Így nem tudom használni a képességemet. Legalábbis egyre kevésbé vagyok rá képes, hogy előhívjam a képességem.
-         Na és hiányzik? – kérdeztem kíváncsian.
-         Igazából nem, de nagyon furcsa, hogy nem használom, azt szeretném, hogy legalább maradjon meg, hátha egyszer még szükség lesz rá – magyarázta halkan.
-         Rendben van, akkor holnap elmegyek veled vadászni, jó lesz úgy? – kérdeztem lelkesen.
-         Igen, az nagyszerű lenne – mondtam vidáman. – Akkor én most megyek is a konyhába. Holnap pedig mehetünk vadászni.
-         Sziasztok – jött le Anthony és Nathalie is. – Milyen volt az este? – kérdezték kíváncsian.
-         Csodálatos volt, de most sietnünk kell, mert vendégeink jönnek – mondtam boldogan.
-         Nocsak, és kik? – kérdezte Nath azonnal.
-         Brian, Angela, Heather, és Alec hazajön – vágtam rá azonnal.
-         Ide nem teszi be a lábát egy Volturi – morogta Anthony.
-         Anthony, ő már nem Volturi – válaszoltam higgadtan.
-         Vagy csak úgy tesz, mint aki már nem az – nézett rám dühösen. – Ha ők jönnek, akkor mi megyünk – mondta ellentmondást nem tűrve.
-         Talán ez túlzás, Anthony, nem gondolod? – kérdeztem csípőre tett kézzel.
-         Túlzás az volt, amikor megkínozták az anyámat, nem is akárhogyan. Úgy tudtam, hogy ő a legjobb barátnőd – fűzte még hozzá.
-         Ez így is van – mondtam komolyan.
-         Azt is tudod, hogy nem mer még egy gyufát se meggyújtani, mert a legkisebb lángocskától is sokkot kap? – kérdezte szemrehányóan. – Tudtad, hogy nem nézett tükörbe, amióta eljöttek Marcustól, mert olykor az összeégett mivoltát látja maga helyett? Tisztában vagy vele, hogy vámpírként soha nem fog benne elhalványulni ez a kínzó emlék? Talán az idő múlásával jobb lesz, és legyőzi a fájdalmat, amit okoztak neki, de valószínűleg soha nem lesz a régi önmaga – mondta dühösen.
-         Nem, ezt nem tudtam – jöttem zavarba. Fogalmam sem volt, hogy Bellában is súlyos sérülések maradtak. Ha tudtam volna, akkor már régen beszélgettem volna vele ezekről a dolgokról.
-         Nem tudhatta senki, mert engem sem szándékosan avatott be. A lényeg azonban az, hogy nem vagyok hajlandó egy fedél alatt lenni azzal, aki az ő családjához tartozik, vagy tartozott.
-         Nem ítélhetsz meg valakit az alapján, hogy hol élt eddig, akkor engem is meg kellene ítélned – válaszolta Prue.
-         A te helyzetet és Alec helyzete nem ugyanaz – vágta rá Anthony.
-         Mi a baj? – pislogott fel Emily nyűgösen. – Miért veszekedtek?
-         Na ezt jól megcsináltátok – forgatta meg a szemeit Emmett. – Emily végre tökéletesen boldog volt, muszáj volt ezt itt csinálni? – nézett ránk dühösen.
-         De hát mi történt? – ásította Emily.
-         Semmi, kincsem, csak az apád bal lábbal kelt fel ma reggel, Alice néni pedig megint jótékonyabb akar lenni, mint amennyire kellene – vette fel Emmett. Majd elindult vele a konyhába Prue után.
-         A francba, ha Emmettnek igaza van, az már nagyon-nagyon durva helyzet – dobbantottam egyet a lábammal.
-         Talán volt igazság abban, amit mondott – szusszantott fel Anthony is.
-         Adj egy esélyt Alecnek, hogyha a legapróbb jelét is mutatja annak, hogy készül valamire azt észreveszem – állt mellém Jasper. Én pedig hálásan néztem rá.
-         Rendben, de a ti felelősségetek lesz – mondta Anthony. Majd ő is kiment a konyhába Emmett és Emily után.
-         Ne haragudjatok rá, csak nagyon ideges mostanában – nézett ránk Nathalie bocsánatkérően. – Értsétek meg őt is. Ti még nem régóta vagytok a családja, de Bella és La Push mindig is hozzá tartoztak. Majd megnyugszik.
-         Tudom, nem haragszunk rá. Azért viszont hálás lennék, hogyha távol tartanád őt a bajtól. Nem szeretnénk, hogyha belekötne a vendégekbe.
-         Ne aggódjatok, olyat nem tenne – legyintett Nathalie. – Sokkal valószínűbb, hogy beveszi magát inkább La Pushba, vagy elmegy vadászni, hogy lenyugodjon egy kicsit…