Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)

85.fejezet

(Bella szemszöge)

Mosolyogva integetett az egész család Gabriella és Jacob után, amikor elindultak a nászútjukra. Rosalie és Emmett már meg is beszélték a gyerekekkel, hogy a határ menti házban lesznek, ameddig a szüleik meg nem érkeznek a nászútról. Edwarddal úgy döntöttünk, hogy mi is itt maradunk velük. Vagyis ez nem egészen igaz, egy kicsit bonyolultabb a dolog. Marie természetesen szeretne Tim mellett maradni, de Anthony titokban aggódik, hogy nehogy elsiessenek valamit Timmel, úgyhogy felajánlottam, hogy figyelek rájuk. Bár, ami azt illeti, nem igazán tartom jó ötletnek, hogy bármiben is megakadályozzuk a gyerekeket, mert ez egy természetes folyamat. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy segítek, hogy a fiam megnyugodjon, bár szerintem semmiféle gondom nem lesz a gyerekekkel.
- Bella, biztos, hogy ez jó ötlet? - kérdezte szerelmem kíváncsian.
- Nem, egyáltalán nem biztos, hogy ez jó ötlet, de diszkrétek leszünk, és senki sem fogja megtudni soha - válaszoltam azonnal.
- Oké, de ti magatok mondtátok, hogy a bevésődés szent dolog, és tilos akadályozni, vagy ellenezni - állapította meg.
- Valóban, de megfigyelni nem tilos - vágtam rá. - Azt pedig te is tudod, hogy Marie még nem készen rá, hogy komolyabbra forduljanak a dolgok.
- Talán ezt neki kéne eldönteni - állapította meg Edward.
- Anthony csak annyit kért, hogy vigyázzunk rá, azt nem mondta, hogy bármit is tegyünk, gyakorlatilag. Csak aggódik a lányáért - mondtam ellentmondást nem tűrve. - Elsőlányos apuka, illetve első ikerlányos apuka. Mit vársz tőle? Hogy csak úgy nyugodtan nézze, hogy a lánya felnőtt lesz?
- Nem igazán lesz más választása - mondta Edward határozottan.
- Igen, tudom, hogy nem nagyon lesz más választása, de a lányok olyan gyorsan felnőttek, hogy Anthony még nem tudja elfogadni a helyzetet.
- Na és Timothy? Miért nem bízunk meg benne?
- Timothy-ban tökéletes megbízik Anthony, ő Marie gondolataitól fél - vágtam rá.
- Ezt hogy érted? - kérdezte értetlenül.
- Anthony hallotta a lagzin Marie gondolatait. Többször is arra gondolt, hogy talán egy kicsit gyorsítania kéne az ütemen, nehogy Tim úgy érezze, hogy valami baj van, vagy, hogy ő nem vágyik rá, és esetleg elhagyja - mondtam az ajkamba harapva.
- De hát ő egy bevésődés, ha kell, akkor Tim akár élete végéig boldogan lesz egyszerűen csak a barátja, vagy a bátyja, amit csak Marie akar - döbbent meg szerelmem.
- Nos, mint tudjuk, ez így is van - bólintottam rá. - Csakhogy Marie szeretne mindent megadni Timnek, és próbálja meggyőzni magát, hogy már itt az idő, de belül még vívódik.
- Szerintem Tim pontosan tudja, hogy mit érez Marie - legyintett Edward.
- Honnan tudod? - húztam fel a szemöldököm.
- Egyszerű - vágta rá. - Szoktam beszélgetni a másik unokámmal is, aki történetesen Timothy, és ő maga mondta, hogy nem fogja hagyni Marie-nak, hogy bármit is elhamarkodjon. Ő még akár évekig, vagy évtizedekig is boldogan vár ár, ha ez kell a tökéletes boldogsághoz.
- Oh - lepődtem meg. - Na és erről Anthony miért nem tud? - húztam fel a szemöldököm.
- Ez is egyszerű, Tim egy kicsit neheztelt, amiért Anthony láthatóan furcsán viselkedett vele az esküvőn - mondta kuncogva.
- Oké, ez valamilyen szinten azt hiszem, hogy jogos - mosolyodtam el én is.
- Na látod, te sem örültél volna neki, hogyha az apukád anno nem bízott volna benned - biccentett, mire én lemerevedtem. Charlie, igen, ő mindig is bízott bennem. Még akkor sem gondolta, hogy én vagyok a hibás, amikor meghalt értem, anyával együtt. - Oh, kicsim, annyira hülye vagyok, kérlek, bocsáss meg - szorított magához hirtelen.
- Nem, semmi baj, csak eszembe jutott - legyintettem. Még fáj, de korántsem annyira, mint régen. Azt hiszem, hogy szép lassan összeforrtak a múlt fájdalmai, és ma már tényleg csak rossz emlékek.
- Többet nem fordul elő, hogy felhozom a dolgot - vágta rá azonnal.
- Hidd el, hogy nem tettél semmi rosszat, Edward - mondtam ellentmondást nem tűrve. - Na és persze annak is örülök, hogy beszéltél Timmel, így már Anthony aggodalma is tökéletesen alaptalan.
- Ez azért eddig is elég egyértelmű volt számomra, de örülök, hogy egyetértesz velem. Na és mielőtt még mélyen elgondolkoznál a helyzeten. Nem, Timothy egyáltalán nem neheztel egy kicsit sem Anthonyra, bár meglepődött, hogy a fiúnk így aggódik a lányáért, de megérti az álláspontját. Azt mondta, hogy nyilván ő is nagyon ideges lesz, ha lánya születik és elkezd érdeklődni a férfiak iránt.
- Hát igen, Timtől nem is vártam mást - mondtam boldogan. Az unokánk egy igazi, hamisítatlan úriember.
- Akkor most már hajlandó vagy békén hagyni az unokáinkat, hogy élvezhessék az együtt töltött időt? Addig mi elmehetnénk vadászni.
- Nem lehet, megígértem a fiúnknak, hogy vigyázok a gyerekekre - mondtam határozottan.
- Jól van, tudom, hogy úgysem tudlak meggyőzni - adta meg magát szerelmem. - Na és mit szólsz egy masszázshoz, amíg hallgatózol? - lökött az ágyra, majd a hasamra fordított, és kettészakította a felsőmet.
- Öhm... tudod a ruhákban az a jó, hogy le is veheted őket - állapítottam meg. - Kedveltem ezt a felsőt - fűztem még hozzá.
- Kárpótollak érte - mondta nevetve, majd éreztem, ahogy a melltartóm is megadja magát a határozott mozdulatának.
- Sokba fog ez neked kerülni Edward Cullen - mondtam morcosan.
- Nos, ezt majd megbeszéljük a masszázs után - mondta mosolygós hangon.
- Rendben van, adok egy esélyt, de mindent adj bele, különben hatalmas nagy bajban leszel - fordítottam felé egy pillanatra a fejem.
- Jól van, mint mondtam, a masszázs után megbeszéljük - kezdte el masszírozni a hátam, én pedig jólesően engedtem el magam a kényeztetéstől.
- Most nagyon hosszú időre lekötötted magad, azt ugye tudod? - kérdeztem vigyorogva.
- Ugyan már, néhány óra múlva úgyis megunod - nevetett fel. - Bár ezt persze attól is függ, hogy hol masszírozlak - csúsztak lejjebb a kezei a fenekemre.
- Hát igen, az is számít, az egyszer biztos - nyögtem fel. Néhány pillanattal később pedig a nadrágom is darabokban hevert az ágy mellett. - Mégis mit művelsz?
- Teljes körű szolgáltatást nyújtok - csippentette el a bugyimat is a fogaival. Én pedig azonnal megfordultam alatta.
- Nos, remélem, hogy komolyan gondolod, mert alaposan meg foglak dolgoztatni - állapítottam meg.
- Eddig is éppen ezt a mondatot próbáltam kicsikarni belőled - kezdte el letépkedni a ruháit, majd azonnal rám vetette magát, bár az igazat megvallva egyáltalán nem volt ellene kifogásom. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy ilyen heves érzelmi kitörést tudtam belőle kihozni, mert ez egyértelműen azt jelenti, hogy az én vad oldalam pontosan annyira hiányzott már neki, mint ahogy az övé hiányzott már nekem...