(Tanya szemszöge)
A nászéjszakánk maga volt a mennyország. Még soha életemben nem éreztem ilyesmit senkivel, mint amit Justinnal, aki immáron a férjem. Komolyan mondom, ha valaki mondjuk öt évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy én ennyi idő múlva boldog feleség, és hűséges társ leszek, annak viccen kívül az arcába nevettem volna. Hiszen én amióta az eszemet tudom mindig szukkubus voltam. Csak Edward hozott kísértésbe ezelőtt arra, hogy normális kapcsolatom legyen. Ő is valószínűleg csak azért így utólag visszagondolva, mert az egyetlen vegetáriánus szingli volt, akit ismertem. Szó se róla, még mindig elképesztően jóképű, de iránta sosem éreztem ilyen mélyen, mint ahogy Justin iránt érzek. Össze sem lehet hasonlítani az Edward mániámat a férjem iránti szerelmemmel. Vajon őt mi fogta meg bennem? Erről még soha nem is beszéltünk. Talán tetszett neki, hogy rámenős vagyok? Vagy esetleg a vámpír létem izgalmas volt?
- Jó reggelt – szakított ki a gondolataimból Justin hangja.
- Neked is jó reggelt – vigyorogtam rá azonnal.
- Min törted a fejed? – kérdezte kíváncsian.
- Semmin – vágtam rá azonnal.
- Akkor nem ráncoltad volna így az orrod, és a homlokod. Tehát min törted a fejed? – tette fel ismét a kérdést.
- Igazából rajtunk, kettőnkön gondolkodtam – kezdtem el rágcsálni a szám szélét.
- Kicsit konkrétabban – nézett rám kérdőn.
- Miért szerettél belém? – tettem fel nyíltan a kérdést. Tulajdonképpen nem volt értelme mellébeszélni. Előbb-utóbb úgyis kiszedte volna belőlem, hogy min gondolkodom ennyire.
- Hát ennek több oka is volt – mondta komolyan.
- Na és mik azok az okok? – lettem kíváncsi. Talán most végre megtudom, hogy mi tetszik neki bennem. Ezt azt hiszem, hogy minden lány tudni akarja a szerelme szájából.
- Az egyik ok az volt, hogy gyönyörű vagy – kezdett bele.
- Szóval a testem – szontyolodtam el egy pillanatra. Az a többi pasinak is tetszik, nem nagy ügy.
- Hé, még nem fejeztem be – szólt rám szigorúan. – Igen, elsősorban azt láttam meg. Amikor először találkozik az ember valakivel, szerintem egyértelmű, hogy megnézi a másik testét. A szeméből áradó melegséget. A gyönyörű szőke tincseit. A kidolgozott popsit, ami köztünk legyen mondta az egyik kedvenc külső tényezőm a szemeid után.
- Te kis perverz – kuncogtam fel.
- Mutass egy férfit, aki nem fordul meg egy csinos hátsó után – vágott vissza finoman.
- Igaz – biccentettem. Végül is, ezzel nem vitatkozhattam. Tény, hogy a férfiak szeretik megnézni a nők hátsóját.
- Egyébként pedig a legjobban akkor szerettem beléd, amikor láttam a lényed is. Nem azt, amit a világ felé mutatsz, és olykor kemény, és rideg, hanem azt a Tanyát, aki esti mesét olvasott Marie-nak és Emilynek. Aki a nővéreit féltőn figyeli, miután az emberférfi távozott a szobájukból Denaliban. Aki képes lenne bármire, hogy engem boldognak lásson. Mert ez vagy te igazából. Nem az a hideg álarc, amit néha mutatsz magadból. Te sokkal, de sokkal több vagy egy egyszerű vámpírnál, sőt még egy igazi szukkubusnál is. Te egy kedves és szerető lélek vagy, aki néha bután próbálja az emberek tudtára adni, hogy hogyan is érez valójában, de végül mindig eléri a célját – fejezte be a mondandóját.
VOUS LISEZ
Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)
FantasyÚgy érzem fontos itt is tisztáznom hogy ez nem az én történetem. La Push Vámpírja folytatás Fontos hogy ha még nem olvastad az első évadát akkor azzal kezd és ne ezzel. Amikor már mindenki azt hitte hogy semmi baj nem történhet, akkor jelent meg ez...
