Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)

34.fejezet

Ez egy kegyetlenebb fejezet!!

(Bella szemszöge)

A rabságom nem is tudom, hogy hányadik napján egyszer csak különös dolog történt. A láncok, amik a falhoz rögzítettek hirtelen elengedtek, majd a zár is kattant a cellámon, mintha szabad utat engednének nekem.

-         Ez biztosan valami csapta – nyeltem egy nagyot.

Viszont lassan közelebb sétáltam a kijárathoz. Mi van, ha csak meghibásodott a rendszerük, és még nem vették észre? Akkor észrevétlenül kisurranhatok innen, kereshetek egy emberekkel teli helyet, és visszajuthatok az otthonomba. Talán hazajuthatnék úgy, hogy ne találjanak meg engem. Viszont, mivel tudják, hogy én Cullen vagyok, jó ötlet lenne hazamenni? Azt hiszem, hogy talán jobb lenne, ha csak Edwardnak szólnék, és eltűnnénk kettesben, hogy a családunkat ne támadhassák meg. Gondolataimból egy hangos ordítás szakított, a hang pedig, ami kiadta túlságosan is ismerős volt. Túlságosan is szeretett hang volt ez, amit bárhol, és bármikor felismernék.

-         Edward – kiáltott fel Emmett.

-         Hol vagytok? – hallottam meg Jasper üvöltését is. – Edward – kiáltott fel ő is. Majd hangos csattanások hallatszottak valahol. Csapdába esett. Azonnal oda kell mennem. Gondoltam magamban, majd egy szempillantás alatt kirontottam az ajtón, és futottam a hangok felé. Amikor hirtelen Sarah termett előttem.

-         Meg akarod menteni a férjedet? – kérdezte hirtelen.

-         Mit csináltatok vele? – indultam meg felé dühösen.

-         Nem ajánlom, hogy rám támadj, ha kedves neked az ő élete, mert nincs sok időd – nézett rám komolyan. 

-         Azonnal vigyél hozzá, és akkor nem öllek meg – morogtam rá.

-         Gyere utánam – indult el a folyosón, én pedig azonnal követtem.

-         Jasper és Emmett hol van? – kérdeztem hirtelen. Nem mehetünk haza Alice és Rose szerelme nélkül. A családunk tagjai nélkül.

-         Ők nincsenek veszélyben, legfeljebb csak kicsit idegesek a látványtól, ami eléjük tárul – mosolyodott el Sarah.

-         Nem értem, hogy hogyan lehetsz ilyen szadista. Nincs benned egy csepp jóérzés sem? – kérdeztem remegő szájjal. Én még ezt a nőt akartam megmenteni? Ezt a kislányt? Azt hittem, hogy olyan, mint Prue, de a jelek szerint hatalmasat tévedtem. Nem hagyhatom, hogy bántsák a családomat. Még egy ilyen szívtelen perszóna sem. Nem érdekel, hogy félvér, ha lesz rá lehetőségem, akkor meg fogja kapni a magáét.

-         A férjed ott van – nyitott ki előttem egy acél ajtót. Nekem pedig még a lélegzetem is elakadt. Edward ki volt kötözve, miközben egy hatalmas acél penge jól láthatóan pillanatról, pillanatra közelített a nyaka felé. Emmett és Jasper pedig kétségbeesetten próbáltak bejutni egy rácson keresztül, de valószínűleg az is acélból készült. – Megmentheted őt, ha elég fontos a számodra – szólalt meg hirtelen Sarah. – Csak oda kell menned, és kinyitnod a zárakat a kulccsal – lengette meg előttem a kulcsot.

-         Ennyi? Azért hoztál ide, hogy odasétáljak és kinyissam a láncait? – kérdeztem döbbenten.

-         Csak át kell sétálnod, és kiszabadítanod, de a séta nem lesz könnyű, hidd el nekem – mondta halványan elmosolyodva. – Félix, lennél szíves? – intett a másik vámpírnak. A következő pillanatban pedig az Edward felé vezető folyosó egy részén lángok csaptak fel egy szakaszon. Azután acélpengék csúsztak ki a falakból. A legvégén pedig valami gőzölgő, büdös dolog volt. – Három dolgon kell átjutnod, mint láthatod – kezdett bele Sarah. – Először a lángokon, amik fognak a bőrödön, ahogy Max bőrén is fogtak, tehát tetőtől talpig tele leszel égési sérülésekkel egy öröklétre. Másodszor áthaladsz az acélpengéken, amelyek áthatolnak a bőrödön további hegeket, és tartós koordinációs károkat okozva. Végezetül pedig át kell menned a savon, ami ilyen legyengült állapotodban valószínűleg megvakít. Ha engem kérdezel ez a másik kettő után már kegyelemdöfés, mert nem kell többé látnod, hogy mi lett belőled. A szépséged, és az életed egy szempillantás alatt meghal, ha a férjed tovább él. Mi a döntésed? Végignézed, ahogy meghal, és téged kiengedünk utána, mert a Volturi ezzel bosszút állt, vagy kiszabadítod őt, és utána, ha még kellesz neki, akkor magával vihet téged. Mit választasz? – nézett rám kérdőn. Én pedig nagyot nyeltem, majd kivettem a kezéből a kulcsot. Inkább egy örökkévalóság csúnyán, akár Edward nélkül is, de annak tudatában, hogy él, minthogy végignézzem a halálát. – Nocsak, érdekes fejlemény – mosolyodott el Sarah.