(Nathalie szemszöge)
Nagyon szerettem volna jól aludni, de nem igazán sikerült a tervem. Jobban aggódtam a lányokért még annál is, mint ahogy eddig hittem. Nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni, hogy a lányok Max közelében lesznek. Egyszerűen nem akarom, hogy akár csak egy ujjal is a lányaimhoz érjen.
- Kicsim, ne aggódj, ígérem, hogy minden rendben lesz. Figyelni fogok Max minden egyes gondolatára – nyomott puszit az ajkamra. Én pedig kinyitottam a szemeimet. – Reggeli – mosolygott rám kedvesen. Én pedig gyorsan felültem, hogy az ölembe helyezhesse a tálcát.
- Köszönöm, fantasztikusan néz ki – álltam neki a reggelimnek. Bár nem sokkal később kiderült, hogy nem nagyon van étvágyam.
- Nathalie, nem lesz semmi baj. Ígérem, hogy megvédjük a lányokat, de ha nem eszel, akkor nem lesz erőd hozzá, hogy te is védelmezd a legdrágább kincseinket – simított végig az arcomon.
- Tudom, hogy igazad van – sóhajtottam fel.
- Helyes, akkor ess neki a reggelinek, én addig megnézem a lányokat, hogy befejezték-e már – nyomott puszit a homlokomra.
Majd kisietett a szobából. Én pedig, ha nehezen is, de legyűrtem a reggelimet. Azután pedig felvettem egy lenge nyári ruhát csak magában, mivel hamarosan úgyis át fogok változni, úgyhogy kár lenne fehérneművel, és hasonlókkal bajlódni. Mikor elkészültem, én is átmentem a lányok szobájába. Emily szintén csak egy lenge nyári ruhát viselt. Ezek szerint hasonló gondolkozással rendelkezik, mint én. A biztonság kedvéért átváltozáshoz tökéletes öltözékkel készült. Marie pedig egy rózsaszín farmerben és egy fekete pulóverben volt. Tőle ez volt a teljesen megszokott hétköznapi viselet.
- Szia, anyu – szaladt a karjaimba Emily, majd Marie is követte.
- Sziasztok, kicsikéim – nyomtam puszit az arcukra.
- Mennünk kell – vette át tőlem Marie-t Anthony.
Én pedig Emilyt vittem a karjaimban a Cullen ház felé. Éppen, hogy odaértünk ütötte el az óra a tízet. A következő pillanatban pedig feltűnt Max, és mögötte az összes lánya, akik voltak legalább harmincan. Max jobb oldalán Heather sétált, míg a balján Prue foglalt helyet. Ahogy Heather meglátta Briant szélesen elmosolyodott, és egy pillanatra úgy tűnt, hogy meg akar indulni az ikertestvére felé, de Max hirtelen elkapta a karját. Ő pedig bár nagyot sóhajtott, de engedelmesen az apja mellett maradt.
- Anyu, ő mit keres itt? – bújt el a hátam mögött Marie. – Nem akarom, hogy itt legyen. El akar vinni?
- Nem fog elvinni kicsikém – vettem fel a karomba. – Segítséget szeretne kérni tőled – magyaráztam halkan. – Tudod, megbeszéltük, hogy segítened kell neki.
- Én már nem akarok neki segíteni, mami. Menjen el innen – bújt el a hajam alatt. – Nem érdekel, Emily a bátorság. Te bátor vagy, de én békében akarok élni, még csak gyerekek vagyunk, akkor is, hogyha te már érettnek érzed magad bármire – morogta a nyakamba. – Ch… persze, majd betartja az alkut, hogyha még nagyobb hatalomra tehet szert. Nem vagyok hülye. Ez egy hataloméhes, bosszúvágyó, szörnyeteg – csattant fel Marie.
- Úgy látom, hogy a megállapodásunk mégsem jön létre – állapította meg Max.
- Ha nem akartad volna többször is elrabolni, amikor kisbaba volt, akkor most nem félne tőled – morogtam rá.
- Részletkérdés, talán mégsem annyira volt jó ötlet ez az alku, mint hittük – sóhajtotta Max.
- Adjon már egy percet a húgomnak a fenébe is – kiabált rá Emily, mielőtt még bármit is mondhatunk volna. – Gyere Marie, ketten legyőzünk bárkit, hiszen tudod – simogatta meg a húga lábát Emily. – Meg tudjuk csinálni – bíztatta tovább. – Csak gyakorolnunk kell vele egy kis ideig, azután egyetlen egyszer segítünk neki, és soha többé nem lesz vele gondunk. Csak pár hét lesz az egész, és utána megint gyerekek lehetünk.
- Nem is tudom – pillantott le rá Marie. – Biztos vagy benne, hogy minden rendben lesz?
- Igen, a szavamat adom – mosolygott rá Emily.
- Anyu, apu? – nézett ránk is bizonytalanul.
- Bízz a nővéredben, és bennünk, kicsikém – nyomtam puszit az arcára.
- Jól van, mit akar? – fordult Max felé némi gyűlölettel a szemeiben.
- Csupán egy kis segítséget, de előbb lássuk, hogy mit tudsz – villantak meg a szemei. – Próbáld meg elbűvölni a lányomat – mutatott Heatherre. Marie pedig azonnal koncentrálni kezdett. Heather pedig átölelte az apja nyakát, majd puszit nyomott az arcára. – Hm… ügyes trükk – tolta el a lányát magától. – Bár én valami hatásosabbra gondoltam. Prue, kérlek, érzékeltess egy tisztességes gyakorlatot – mondta a lánynak maga mellett.
- Uram – biccentett a lány. Majd erőteljesen rám koncentrált, és mintha éreztem volna egy halvány bizsergést, de nem volt rám hatással, bármire is akart kényszeríteni.
- Mi a pokol? – kérdezte Max dühösen.
- Csak nem gondoltad, hogy védtelenül ideengedünk? – morgott rá szerelmem. – Te pedig verd ki a fejedből, hogy a feleségem valaha is megüti a lányunkat, vagy kitépem a szívedet, és ez most nem üres fenyegetés – fordult Prue felé dühösen. – Még soha nem ütöttem meg nőt, de te leszel az első, ha még egyszer ilyesmivel kísérletezel.
- Mégis mit gondoltatok, hogyan fogjuk edzeni a lányotokat? Nem puszikra és ölelésekre kell kényszeríteni a Volturit, hanem megadásra. Komolyan azt hittétek, hogy ennyi elég lesz ellenük? A saját lányomat sikerült rábírnia, hogy megpusziljon, ez azért még nem csúcsteljesítmény. Többet is tudna, ha célzottak lennének az edzések.
- Az a célzott edzés, hogy bántsanak valakit? – csattant fel szerelmem, én pedig remegni kezdtem. Még hogy megütöm a lányomat? Mi a fenét képzel magáról ez a nő?
- Nathalie, nyugalom – lépett mögém, és átkarolta a derekamat. Így általában meg tudott nyugtatni, de most valahogy nem akart sikerülni a dolog. Azután hirtelen elterelődött a figyelmem a bosszúmról, mert Prue váratlanul Max felé fordult, és hatalmas pofont küldött le a fogadott apjának, de nem állt meg egy pofonnál. Egyfolytában ütötte, ahol csak érte. – Marie? Kicsikém, hagyd ezt abba – guggoltam le hozzá, de ő le sem vette a szemét Pue-ról. – Marie, nyugodj meg – simogattam meg az arcát, de ő rám se hederített. – Jasper? – néztem rá kétségbeesetten.
- Próbálom – szűrte a fogai között. – Nagyon erős az akarata.
- Emily? – néztem másik lányomra. Szegénykém viszont annyira próbálta leállítani a húgát, hogy már egészen belevörösödött az egész arcocskája.
- Brian? – próbáltam meg őt is, de az ő képessége is hatástalannal bizonyult.
- Engedjetek be az elméjébe, majd én segítek neki, a bátyámmal együtt le tudjuk nyugtatni – lépett egy lépést közelebb Heather. – A szavamat adom, hogy semmi olyasmit nem fogok tenni, amit ne akarnátok – fűzte még hozzá.
- Bízhattok benne – biccentett Brian.
- Rendben, engedjük be – bólintott kedvesem, és Bellára nézett, aki szintén biccentett.
Néhány pillanattal később pedig a kapcsolat megszakadhatott, mert Prue abbahagyta Max péppé verését, Marie pedig kissé megnyugodva ugyan, de zihálva állt előttük. Magamhoz akartam ölelni, de egy szempillantás alatt tűnt el a karjaim elől. A következő pillanatban pedig már ő ült Max mellkasán, és mindkét kis öklével püfölte az alatta fekvőt. Max azonban nem tett semmit ellene. Csak bámult előre, mintha itt sem lenne.
- Marie, elég legyen – szóltam rá erélyesebben. – Te nem vagy vadállat, kincsem. Kérlek, ne csinálj butaságot.
- Hé, nyugalom, kicsi lány – sétált oda hozzá kedvesem. Majd felvette a még mindig kapálózó lányát.
- Eressz el, soha többé nem fog megpróbálni elrabolni engem – sikította Marie magából kikelve.
- Css… nyugodj meg, Marie – ölelte magához Anthony szorosan. Marie pedig belecsimpaszkodott az ingébe, és keservesen sírni kezdett. – Jól van, nincs semmi baj. Engedd el Max, és a lányok elméjét, te nem vagy ilyen.
- Széttéphetnétek őket. Amíg én tartom az elméjüket, gyorsan, és fájdalommentesen kivégezhetnétek az egész bandát, és akkor vége lenne ennek az egésznek – szipogta Marie.
- Én támogatom az ötletet – állapítottam meg higgadtan.
- Én viszont nem – rázta meg a fejét Anthony. – Mi nem vagyunk gyilkosok, akkor sem, hogyha most nekem is nagyon jól esne letépni ennek az idióta vámpírnak a fejét.
- Nem vagyunk gyilkosok, de vannak kivételek, akik erősítik a szabályt – vettem ki a lányomat a kezéből. – Gondold át, hogy ki a családod – fűztem még hozzá, majd Emilyt is felkapva bevonultam a házba. Mi a fenét képzel? Hogyha a lányainknak valami rossz, akkor nem az a megoldás, hogy várunk, hogy hátha egyszer majd jobb lesz.
- Nathalie, mi a fenét művelsz? – jött utánam férjem azonnal.
- Megvédem a gyerekeinket, mert amit te csinálsz, az eddig nem túl hatékony – morogtam rá.
- Jobb lenne, ha lehiggadnál mielőtt még elhamarkodott dolgokat vágunk egymás fejéhez – nézett rám kissé dühösen.
- Itt nincs semmi elhamarkodva, azt mondtad, hogy megvéded a lányainkat, de eddig nem megy valami parádésan.
- Meghallgatnál végre, az Istenit neki – emelte fel most már ő is a hangját.
- Már számtalanszor meghallgattalak, amikor elmagyaráztad, hogy nem vagyunk gyilkosok, de egyszer sem voltak elég nyomósak az érveid, és mint ahogy most tisztán láthattuk Marie nem bírja elviselni ezt az alakot a környezetében, úgyhogy itt az ideje egy „B-terv” kidolgozásának.
- Szerinted azért akarom ezt az alkut, mert olyan jó szenvedni látni a lányomat? – kiabált rám feldúltan. – Gondolkozz már egy picit. Hogyha Max elintézi, amit akar, és megkapja a bosszúját, akkor a Volturi soha többé nem keres minket, és biztonságban leszünk. Kölcsönösen előnyös az üzletünk, csak Max nem éppen normális, ez tény, de mindenkinek jobb lenne, ha egészen biztosan biztonságban élhetnénk – magyarázta kissé agresszíven. Azt hiszem, hogy így átgondolva már egészen máshogy hangzik az egész dolog, de akkor sem tetszik nekem ez az egész. Főleg így nem, hiszen a lányunk teljesen kiborult. – Bízz bennem még egy kicsit. Holnap újra megpróbáljuk – mondta Anthony komolyan. – Ma még van időnk felkészíteni Marie-t, hogy mire számítson pontosan, és akkor nem lesz semmi gond.
- Nem tudom, Anthony – sóhajtottam fel. – Marie, te mit gondolsz, édesem? Képes vagy rá, hogy még egy próbát tegyél? – fordítottam magam felé az arcát, de nem volt eszméleténél. – Uramisten, Marie, kicsikém – rázogattam meg egy kicsit.
- Ne aggódj, Nathalie, ez most én voltam – mosolygott rám Jasper az ajtóból.
- Oh, köszönöm – biccentettem hálásan.
- Nincs mit – mosolyodott el. – Szerintem vigyétek fel Tim mellé, ott majd megnyugszik. Ilyenkor jót tesz a társ közelsége.
- Rendben, ez jó ötlet – szaladtam fel a szobába, ahol Timothy még békésen szuszogott, és óvatosan mellé fektettem a lányomat. Akinek az arca szinte azonnal kisimult, ahogy a szeretett férfi felé fordult. Tim pedig ösztönösen ölelte magához a lányomat.
- Anyu, játszol velem? – rángatta meg Emily a ruhám alját. – Vagy futunk egyet az erdőben?
- Mit szeretnél játszani? – kaptam fel mosolyogva.
- Nem tudom – rántotta meg a vállát.
- Öhm… Marie-t jobban szereted, mint engem? – kérdezte szemlesütve, és fülig vörösödve. Mintha szégyellné egyáltalán a kérdést is.
- Drágám, hogy gondolhatod, hogy nem egyformán szeretem mind a kettőtöket? – emeltem meg a kis állánál fogva a fejét, hogy a szemembe nézzen.
- Nem tudom, mostanában mindenki Marie-t imádja – kezdte el tördelni a kis ujjait. – Marie milyen ügyes, Marie milyen okos. Marie képes lesz rá, meg tudja csinálni, vajon Marie mit érez… Csupa-csupa ilyen kérdést hallok mindenkitől.
- Ne haragudj, édesem – öleltem magamhoz. – Nem akartam, hogy úgy érezd, hogy te egy kicsivel is kevésbé vagy fontos a számunkra, mint Marie. Mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek. Még az életemnél is jobban – mondtam határozottan.
- Biztos? – harapta be a kis ajkát.
- Igen, tökéletesen biztos. Te pontosan ugyanolyan fontos vagy a számomra, mint a húgod – emeltem esküre a kezemet.
- Szeretlek, anyu – bújt hozzám boldogan.
- Én is szeretlek téged, Emily – simítottam végig a hátán. – Gyere, játszunk egy parti élet játékát, még az is lehet, hogy apa is jön velünk játszani.
- Gondolod? – kérdezte lelkesen.
- Még szép – jelent meg mellettünk Anthony.
- Ebből a buliból engem sem hagyhattok ki – rohant hozzánk Emmett a játékkal a kezében. – Légyszí, én majd színész leszek – húzta ki magát büszkén.
- Te a játék nélkül is remek színész vagy, Emmett bácsi – nevetett fel kislányom.
- Az már biztos, de most elagyabugyállak benneteket, de alaposan – villantak meg a szemei...
ESTÁS LEYENDO
Új nemzedék (La Push Vámpírja II.)
FantasíaÚgy érzem fontos itt is tisztáznom hogy ez nem az én történetem. La Push Vámpírja folytatás Fontos hogy ha még nem olvastad az első évadát akkor azzal kezd és ne ezzel. Amikor már mindenki azt hitte hogy semmi baj nem történhet, akkor jelent meg ez...