Music Sheet (Harry Styles) - magyar

7. fejezet - Harry

"Nem hiszem, hogy menned kéne." Mondta Moni, ahogy sétáltunk az utcán.

Igazán korán volt és csak ember volt az utcán, szóval nem voltam nagy veszélyben. Egyébként, Jared - az egyik testőr- velünk volt arra az esetre, ha egy csapat rajongóba ütköznénk. Nem hiszem, hogy ez megtörténik, talán találkozunk pár rajongóval és csinálunk képeket. Nem nagy ügy. Néhányuk talán akar képet Monival is, aki biztos, hogy egy mi-a-baj-veletek nézéssel nézne rájuk. Vagy csinálna valamit, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Ez a veszély mindig meg van, amikor vele lógok.

Egy kávéért indultunk, mert megkért, hogy kettesben beszéljünk szóval felajánlottam neki, hogy elviszem az egyetemre mielőtt a stúdióba mennék  és elhatároztuk, hogy veszünk egy kávét, hogy teljesen felkeljünk.

"Miért nem?" Kérdeztem és kinyitottam neki az ajtót. Besétált mielőtt válaszolt volna.

"Mert távoltartási végzést kérhet ellened és senki nem akarja azt olvasni a címlapokon, hogy Harry Styles egy zaklató." Mondta és én megbotránkozva vettem a levegőt.

"Nem vagyok zaklató!"

"De az vagy." Ragaszkodott hozzá és a fejét rázta. "Egymást követő két nap mentél a műhelybe és ma megint menni akarsz csak azért, hogy találkozz vele. Ez kezd zaklatás lenni, Styles. Ha akarod adok neked egy szótárat, amiben utána tudsz nézni a szó jelentésének. Fogadok, hogy a definíció mellett lesz egy kép rólad." Kötekedett velem és én csak keresztbe fontam a karjaimat a mellkasomon és megálltam. Lehorgonyoztam. Megállt és rám nézett fáradtan. "Nem értem miért randiztak veled idősebb nők. Egy gyerek vagy." Állította a gesztenyebarna hajú lány és én ledöbbenve néztem rá.

"Nem vagyok!" Oké ez gyerekesen hangzott. De nem az én hibám, Moni hozza ezt ki belőlem. "És én tudom a dolgom a nőkkel, csak te nem látod." Mondtam és még az orromat is ráncoltam és ő szemeit forgatta.

"Mert ez soha nem működött velem és ez kiakaszt téged. De komolyan, nem mehetsz oda, mert valamit neked fog dobni. Ebben biztos vagyok." Folytatta és én újra elindultam a kasszához, hogy leadjam a rendelésünket.

"Szóval azt mondod várjak?" Kérdeztem és Moni nem foglalkozott velem, mert éppen azon gondolkozott mit rendeljen.

"Igen. Adj neki teret. Abból, amit tegnap este mondtál, egyértelmű, hogy nem szokta meg, hogy valaki közeledik hozzá, szóval időt kell neki adnod mielőtt bármit teszel. Azt akarok, hogy utáljon?" Kérdezte tőlem és végül leadta a rendelését és én ugyanazt kértem.

"Természetesen nem." Válaszoltam gyorsan. Ez az utolsó dolog, amit akarok. "Ez furcsa, nem szeretem azt érezni, hogy elveszíthetek egy lányt. Miért ilyen zárkózott szerinte?" Kérdeztem, ahogy arrébb sétáltunk és vártunk a kávénkra. Moni egy fahájas tekercset kért és én kuncogtam, ahogy megkapta az édességet.

Moni mindig azzal idegesíti Zaynt, hogy olyan haja, mint egy fahéjas tekercs, amióta szőke melírt tetetett bele. És igaza volt. Kivéve, amikor Moni megtréfálta és rózsaszín lett. Az vicces volt. A kép, amit csinált még mindig a hátterem.

"Biztos, hogy valami történt vele és még álmodni sem merek róla, hogy elmondja neked valaha mi az. Biztos egy hatalmas seb, ami miatt megváltozott, abból következtetve, ami a nő mondott neked a műhelyben, igaz?" Bólintottam szóval tudta, hogy igaza van.

Emlékszem mindenre, amit Sheila mondott nekem tegnap és azt kívánom bár ismertem volna Hannáht, amikor nem ilyen volt. Azon tűnődtem, hogy vajon ugyanígy éreznék-e iránta. Talán nem fogott volna meg ennyire, mint így. Talán vonz benne, hogy mindenkit a lehető legmesszebb akar lökni és a magányos érzés a szemeiben.