Music Sheet (Harry Styles) - magyar

16.fejezet - Hannah

Tudom milyen, amikor valaki hiányzik, nagyon is tudom. Isten tudja, hogy anya minden nap hiányzik. Ezért szoktam meg ezt az érzést és nem nehéz rájönnöm, hogy valaki hiányzik vagy sem, szóval nehéz volt elfogadnom, hogy különös, de hiányzik az a személy. A személy, aki Harry Boy-band.

Igen, nehéz volt beismernem, hogy hiányzik pár nappal ezelőtt.

Több mint három hete láttam a barátjával Niallel a hangszerboltban. Őszintén azt hittem, hogy a vita után a műhelybe fog jönni és magyarázatot fog követelni. Miután ott hagytam rájöttem, hogy nem volt fair dolog tőlem , azt vártam, hogy megérti a valóságot, ami más mint az övé, nem tudva a hátteret, De nem jött.

Talán véglegesen örökre ellöktem magamtól, talán soha nem jön vissza és azt vettem észre, hogy rajta gondolkodom, azon tűnődöm, hogy mit csinálhat, vagy mikor fogom újra látni. És most a téli szünetemet töltöm, egyre gyakrabban gondolok rá. De nem jött, hogy találkozzunk.

Tudom, hogy őszesegében boldognak kéne lennem, ez az, amit akartam az elejétől, hogy hagyjon egyedül, de mostanra.... hiányzik. Hiányzik a kitartása, hiányzik a ferde mosolya a szórakozottan csillogó szemei, és hiányzik a zavart arckifejezése, amikor az egójába gázolok. De sosem ismerném be hangosan, hogy hiányzik nekem, még Savannah sem tudja, hogy gondolok rá vagy hogy hiányzik és újra látni akarom, még ha csak egy másodpercre is.

Esélyem sem volt elmagyarázni neki, hogy miért nem akarok lemezt. Nagyon durva voltam vele aznap, csak segíteni akart és én leordítottam.

Nem csoda, hogy nem jött vissza a műhelybe.

"Jól vagy,Han?" Kérdezte apa, amikor reggeliztünk.

A fejemet ráztam, hogy kirázzam a gondolataimat és apára koncentráljak. "Igen, teljesen jól vagyok." Válaszoltam, de még mindig aggódva nézett.

"Kicsit elvesztél. Biztos, hogy jól vagy? Ha gyengének érzed magad, akkor itthon maradhatsz. Nincs szükség a segítségedre a műhelyben." Mondta sietve és keze ösztönösen a homlokomra simult, hogy megnézze van-e lázam vagy nem.

"Jól vagyok, apa. Csak elgondolkoztam. Sajnálom." Mondtam neki kis mosollyal, hogy megnyugtassam, de kellett pár másodperc, hogy elfogadja jól vagyok.

"Amíg téli szüneted van, nem kell dolgoznod.." Folytatta és én mosolyogtam újra.

"De akarok. Ez lefoglal és szeretem a műhelyet." Válaszoltam és tudtam, hogy ezt szeretné hallani, sajnos nem szeretem annyira a műhelyet, mint az életemet.

Elfogadta a döntésem és témát váltottunk, autókról beszéltünk főleg és , hogy megy az üzlet. Apa nagyon szenvedélyes a műhelyet illetően, ez az élete és még jobban foglalkozik vele, amióta anya meghalt.

Elindultunk és a műhelybe mentünk és ő vezetett, amíg elterveztem, hogy ott töltöm a napot és később apával jövök haza. Elfoglaltam magam, így esélyt sem adva arra, hogy Harry gondoljak és azon tűnődjek, hogy mit csinál éppen. Valószínűleg találkozott egy új lánnyal, valakivel, aki nem löki őt el és nem kiabál vele, ahelyett, hogy civilizált módon beszélne vele. Valószínűleg csak tovább lépett rajtam, valójában sosem értettem mért erőlködött annyira.

És itt vagyunk megint, a göndör hajú srácon gondolkozom. Ha Savannah tudná, hogy mennyit jár rajta az eszem, sosem hagyna békén.

"Hannah, ide tudnál jönni? Szükségem van rád." Hívott Sheila, amikor egy új autó motorját néztem át. Mindenki más elfoglalt, mert új év előtt sokan hozzák általános átnézésre az autójukat, szóval csak segítek.