Music Sheet (Harry Styles) - magyar

31. fejezet - Harry

Nem tudtam mit tenni a dühömmel, amikor láttam, hogy úgy ölelte meg, ahogy én. És a legrosszabb az volt, amikor elfogadta, hogy elmegy vele egy randira. Belülről emésztett fel a féltékenység és a kezeimet ökölbe szorítottam, olyan erősen, hogy a körmeim a húsomba vájtak. Az előadás elképesztő volt, látni őt lélegzett elállító volt, de az után láttam, hogy az a srác megölelte.

A legrosszabb része az volt, hogy nem tudtam kontrollálni. Sosem éreztem még így, birtokolni akartam. Nem tudom, hogy csak azért, mert el akartam hitetni vele, hogy vannak érzései irántam, de nem lehettem biztos, addig nem, amíg el nem fogadja és utána sem, bárki lehet veszélyes és túlságosan akartam, hogy hagyjam, más elvegye tőlem.

Utáltam Maxet.

De még jobban utáltam, ahogy hatott rám, amilyenné tett. Nem akartam, hogy így történjen, nem akartam ennyire letámadni Hannáht, de egyszerűen elértem a határaimat. Olyan hosszú ideje, szükségem van rá, hogy elfogadja az érzéseit és ez az egyetlen módja azt hiszem.

Ezért csókoltam meg.

Annyiszor elképzeltem ezt, álmodtam róla a karjaimban, megcsókolva őt ugyanilyen szenvedéllyel és szükséggel.  De sosem így képzeltem el, több, mint amire számítottam valaha is. Még ha nem is csókolt vissza, én csókoltam őt. Végre.

Kitartó volt, próbált ellökni, de nem adtam fel, nem engedtem el. Tudom, hol fel fogja adni, tudom, hogy felfogja. Lassan, igazam lett és abbahagyta az ellökést, kezei a pulcsimat ragadták meg és azután elmélyítettem a csókot, oldalra billentettem a fejem csak, hogy jobban hozzáférjek, arra sarkalva, hogy adjon többet, nyissa ki a száját, de még mindig ellenállt. Csókoltam, puha ajkai az az enyémek ellen, édes.

Szorosabban öleltem, közelebb húztam magamhoz, kezeim a hátára simultak, csapdába ejtve ölelésemben. Úgy éreztem az egész testem lángol, a szívem őrülten dobogott, a tüdőm levegőért könyörgött, de  nem foglalkoztam vele, nem álltam meg, nem amikor abbahagyta a harcot és elkezdett visszacsókolni.

De utána váltott és olyan erőt használt, amit addig nem, ellökött, kiszabadult és hátralépett. Szemei tágra nyíltak, nehezen lélegzett és arcára volt írva a ledöbbenés. Kezét ajkához emeltem, miközben én még mindig éreztem övét enyéim ellen, az ízét még mindig éreztem.

Mielőtt bármit mondhattam volna, csökkentette a távolságot köztünk és a keze megtalálta az arcom hangos és fájdalmas pofonnal a jobb oldalon.

"Soha....többé.....ne....tedd.....ezt." Lihegte és én nem néztem rá. "Hallottál? Soha!" Kiabálta és ezúttal szemeibe nézett. Könnyesek voltak, mintha sírni akart volna és az összes féltékenység, ami előtte a testemben lángolt, az összes szenvedély és a csókja utáni vágy eltűnt, amikor így láttam, mintha összetört volna.

"Hannah, várj. Sajnálom, és nem akartam.."

"Soha!" Kiabált és megragadta hegedűjét és nem törődve azzal, hogy a hangszert a tartóba tegye elfutott mielőtt megállíthattam volna.

Totális seggfejnek éreztem magam. Tudtam, hogy erre nincs kész, a féltékenységem miatt tettem. Most megtörtem a bizalmát, amit olyan sokáig tartott megszereznem, csak mert nem tudtam uralkodni magamon. Nem lepne meg, ha soha többé nem akarna beszélni velem. Idióta vagyok.

De visszacsókolt. Egy pillanatra, megtette, pár másodpercre, de megtette. A testemhez simult és visszacsókolt, addig, amíg rá nem jött mit tesz. Ez azt jelenti, hogy vannak érzései irántam, nem annyira közömbös, mint azt el akarta hitetni velem. Bebizonyítottam és biztos vagyok benne, hogy ő is rájött. Szóval nem fog tudni nem gondolni a csókra, még ha azt is mondta, hogy ne tegyem meg soha többé.