Amikor becsuktam az ajtót a szívem úgy dobogott, mintha egy katonai tank ment volna keresztül rajta és nem tudtam letörölni az ostoba vigyort az ajkaimról. Nem tudtam elhinni, hogy mit tettem, nem tudtam elhinni, hogy megtettem a lépést és nem bántam meg, egyetlen másodpercig sem. Én... boldog vagyok, élek. Új Hannáhnak érzem magam, jobb kedvűnek, valakinek, aki tud nevetni, és aki tényleg azt tudja mondani, hogy jól van és igaz is. És mindez Harry miatt, mert abbahagytam a küzdést a saját érzelmeim ellen és elfogadtam azt, ami köztünk van.
Amikor azt mondta, hogyha el is kéne mennie visszajönne miatt....amikor a szemeimbe nézve kérte, hogy higgyek neki és bízzak benne, valahogy tudtam, hogy száz százalékig biztosan mondta. Nem akart elmenni és, ha valami miatt mégis el kellett volna visszajött volna. Hittem neki és elfogadtam, hogy vele akarok lenni. Beengedtem és magam mellett akartam tudni.
Kuncogtam, ahogy eszembe jutott hogyan nézett rám, amikor megcsókoltam és aztán, ahogy reagált, amikor újra megcsókoltam. Nagyon-nagyon kedvelem őt és végre elismerni az érzéseim iránta, olyan minta egy mázsás kő került volna le a vállamról.
"Hannah? Te vagy az?" Kérdezte apa és ez visszahozott az ábrándozásomból. Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam, mielőtt válaszoltam neki.
"Igen, visszajöttem." Kiabáltam vissza, ahogy a konyhába sétáltam, ahonnan a hangját hallottam. "Sajnálom, hogy az engedélyed nélkül mentem el." Tettem hozzá, amikor beléptem és megláttam, hogy házi teát csinál. "Jó az illata."
"Neked is csinálok. Hol voltál?" Kérdezte mosolyogva. "Boldognak tűnsz. Azt hiszem nem láttalak így mosolyogni hosszú ideje."
"Boldog vagyok, apa. Nagyon, nagyon boldog." Mondtam neki és közelebb lépve hozzá derekát átöleltem.
Meglepetten nézett, de azután visszaölelt gyorsan. "És mi tett ennyire boldoggá?" Kérdezte és éreztem, hogy az arcom lángol. "Kérlek, mondd, hogy nem egy fiú!"
Kuncogtam azon, ahogy reagált és ezért megfogott a vállaimnál. "Nyugi, apa. Rendes srác, sokat segített nekem."
"Istenem, barátod van. Mit kéne most tennem? Találkoznom kell vele, meg kell tudnom a szándékait a lányommal. Figyelmeztetnem kell, hogy ha bánt téged--"
"Apa!" Vágtam a szavába és ő pislogott párat. "Nem kell ezeket tenned. Rendben van, rendes srác tényleg és biztos vagyok benne, hogy sosem lenne olyan hülye, hogy engem bántson. Harry jó rác, kedvelni fogod."
Még mindig aggódva és összezavarodva nézett rám, ami vicces volt. Azt hiszem nem számított arra, hogy ez fog történni. "Ugyanaz a srác, aki elvitt randizni?"
"Ugyanaz, akivel a későbbiekben és sokat fogok elmenni." Válaszoltam és mély levegőt vett.
"Ha azt mondod, hogy kedves srác, hiszek neked. Ha azt mondod miatta mosolyogsz így." Megállt egy pillanatra és rám nézett. "Akkor megbízhatónak kell lennie."
Megöleltem. Csak meg akartam mindenkit ölelni, mert boldog voltam.
***
"Miért vagy még mindig itt?" Kérdeztem a legjobb barátnőmet, mialatt a szobám padlóján játszottam Hopeal. Nagyon éber ma és vadászós kedvében van, mindenre rátámad, ami megmozdul.
"Mert meg akarom ölelni Harryt és elmondani neki, hogy ő az én hősöm. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ti ketten együtt vagytok! Megcsinálta!" Cuppogott és én csak a szemeimet forgattam, de éreztem, hogy az arcom lángol. "Emlékszel, amikor először találkoztál vele? És amikor azt mondtam, hogy talán ő lehet az akit akarsz és akire szükséged van? Igen, igazam volt.... mint mindig. Hadd mondjam el neked, milyen elképesztő vagyok. Igen, baby!" Énekelte az ágyamon ugrálva. Ember, mennyire izgatott.
ESTÁS LEYENDO
Music Sheet (Harry Styles) - magyar
Fanfic"Abban a pillanatban, amikor elvesztettem anyát, minden megváltozott. Megváltoztam. Rájöttem, hogy semmi sem tart örökké, egyszer mindenki elmegy, és akarva vagy akaratlanul, de egyedül maradunk, összetörve. Nem akarom még egyszer átélni ezt. Nem ad...
