Music Sheet (Harry Styles) - magyar

14.fejezet - Hannah

Valami oknál fogva, amikor haza értem és egyedül voltam a házban, üresebbnek éreztem magam, mint korábban. Ismerem ezt az érzést, olyan sokáig éreztem ezt, de ma ezt valami új, valami más, amitől fáj a mellkasom. Nem tudom mi ez, de a bordáimat a mellkasomhoz préseli és nehéz lélegezni. Üresnek érzem magam és ugyanakkor belefulladok abba, ami bennem van. Szédülök és olyan mintha minden forogna, pedig egy pohárral sem ittam alkoholt.

Mi történik?

Felmentem  a szobámba és amikor a szobámba sétáltam az első, amit láttam Harry posztere öt nyíllal az arcán. Abban a pillanatban, az elsöprő érzés erősebbé vált és a kezem a mellkasomra tettem, mintha a mellkasomat tartva elszállna az érzés. Előjöttek a reggel emlékei, amikor egyedül voltam Harryvel, békében, csak jól éreztük magunkat. Azokban a perceknek úgy viselkedtem, ahogy a régi Hannah, amilyen lány voltam anya halála előtt és valahogy a mostani énem is jelen volt. Amikor vele voltam a kávézóban azt éreztem , hogy szabad vagyok.

Hibát követtem el, amikor úgy visszautasítottam. Még mindig látom, ahogy rám nézett, amikor azt mondtam, hogy nem akarok a barátja lenni, emlékszem a fájdalomra, amit a szavaim okoztak neki. De nem értem őt, hogy érdeklődhet irántam ennyire? Mert próbálkozik és próbálkozik, nem számít mit mondtam neki, visszatér, hogy ledöntse a falaimat. Miért ilyen kitartó Harry? Nem hiszem, hogy gondot jelentene neki találni egy olyan lányt, aki a barátja akarna lenni. Miért én? Miért bántották a szavaim?

A poszterhez sétáltam és leszedtem, összehajtottam, így nem láttam az arcát és eldobtam, de amikor ezt csináltam a kínzó érzés erősebb lett, mint korábban és tudtam. Tudtam, hogy miatta van, Rosszul éreztem magam, összezavarodtam és őrlődtem amiatt, amit tettem. Nem engedhetem meg, hogy megszeressem, de talán egy részem ezt akarja, mert még mindig arra gondoltam, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, hogy megnevettetett.

"Ugh" Nyögtem, ahogy ledobtam magam az ágyra és eltakartam az arcom a kezeimmel, próbáltam megérteni mi történik velem. "Mennyire azt kívánom bárcsak itt lennél anya. Tudom, hogy tudnád mit kell mondani." Suttogtam és a kezeim az arcomon voltak és a mellkasom jobban fájt.

Tudom, hogy anya azt mondaná, hogy amit tettem az helytelen és nem kéne az ajtót Harry arcába vágnom és engednem kéne, hogy újra érezzek, de ez azért van, mert a régi Hannáht akarná, ako élettel teli volt. Ha Harry helyett egy más srác lenne is ugyanezt mondaná. Anyát nem érdekelné, hogy Harry Boy-bandről beszélünk.

Annyira hiányzik.

***

Új gitár után néztem. Az enyém idős és ideje nyugdíjba mennie, sok minden megéltünk együtt és megérdemli, hogy velem maradjon. Velem marad, de valaki új is csatlakozik a kis családunkhoz és remélem, hogy találok megfelelő tagot.

Annyi gitár van ott, hogy sírni tudnék, annyira gyönyörűek és a hangjuk fenséges. Néhányat kipróbáltam miközben különböző dalokat játszottam- főleg Ed Sheerantől-, és néhány ember megállt, hogy figyeljen rám. Nem foglalkoztam velük, csak a zenét éreztem és ahogy az ujjaim a húron játszottak oly könnyedén. Azokban a pillanatokban, csak az érdekelt, hogy a gitár az ölemben van. A világ többi része eltűnt.

Éppen egy dalt játszottam, amikor zsivaj kezdődött és ezúttal elért engem is. Abbahagytam a Lovesick Foolt a The Cabtől és körbe néztem, csak hogy lássam az emberek körbe vesznek valakit, mindannyian egyszerre beszéltek, néhányan még sírtak is közülük.

Mi a fasz?

Felálltam a gitárral- egy gyönyörű fekete akusztikus gitárral- a kezemben és próbáltam odanézni, csak kíváncsiságból. Észrevettem, hogy lányok voltak és fiatalok. Tinédzserek. Lábujjhegyre álltam, hogy jobban lássak és két embert vettem észre a hangossá vált tömeg közepén.