Music Sheet (Harry Styles) - magyar

43. fejezet - Harry

Amikor a dolgok jól mennek, és minden tökéletesnek látszik, van egy olyan érzésed, hogy nem maradhat sokáig így, ugye? Valami gondnak kell lenni, mert az élet nem tökéletes? Nos, ilyen érzésem van, és nem tudok nem tudomást venni róla, nem számít, mennyire próbálkozom.

Hannah és én jól meg vagyunk és jól halad. Látom, hogy jobban kijön a srácokkal, nem érzi magát kínosan és kellemetlenül, ha találkoznia kell emberekkel, még mindig szüksége van rám vagy Savannáhra. Valakire, akiben bízik, azt hiszem, tudom, hogy egy nap nem lesz szüksége bárkire, hogy új barátokat szerezzen és közel engedjen embereket. Nem lesz szüksége egy pajzsra.

Még ha a média....uh kedves? Nem vagyok benne biztos. Nagyon érdeklődnek a lány iránt, akivel randizom, de nem tudtak információt szerezni, mert Hannah elég zárkózott és igazi barátja csak Savannah. Pletykákat találnak ki, olyan dolgokat mondanak neki, hogy csak egy újabb a végtelen listámon, de figyelmen kívűl hagyja őket. Azt hiszem megtanulta nem felvenni más emberek szavait, ami most hasznos. Azt hiszem a paparazzik fel fogják adni és el fogják fogadni, hogy most komoly vagyok, hogy tényleg érdekel Hannah és nem csak egy másik lány.

Ráadásul, minden nap biztosítom róla, hogy bármit is mondanak az nem igaz, mert tizedannyit sem tudnak rólam, mint ő a találkozásunk óta. Minden adandó alkalommal emlékeztetem, hogy amit érzek iránta az különleges és még sosem éreztem ilyet előtte.

Imádok vele lenni, még ha csak egy percet is lehet egy nap. Imádok beszélgetni vele, elmondani minden dolgot, amit csináltunk, amikor elmondja az ő napját. Szeretem az jelentéktelen beszélgetéseinket, ahogy évődik velem és mennyire szeret szívatni, viccelődni velem. Imád nevetni én pedig hallgatni. Szeretem, amikor egy dalon dolgozunk együtt, szeretem a szenvedélyét a zene iránt, szeretem, ahogy törődik Hopeal és milyen édes a cicával. Amit Hannah iránt érzek, valami olyan, amit még sosem éreztem és talán félnem kéne, talán aggódnom kéne, hogy túlságosan beleszeretek, de nem teszem. Tudom, hogy ez helyes, ezt kell éreznem. Honnan tudom? Ötletem sincs, csak tudom.

De, amikor haza érek, amikor látom, hogy Louis filmet néz, nem romantikust, még ha már ezerszer is látta. Nem érzem igazságosnak, hogy az életem ilyen tökéletes jelenleg. Tudom, hogy nincs jól, attól hogy nekem ez minden megvan, amikor egyedül van és neheztel rám, amikor fáj neki, még ha nem is akar róla beszélni. Emiatt arra gondolok, hogy hogyan lehetséges, hogy minden olyan tökéletesnek tűnik és félek a pillanattól, amikor elmúlik a tökéletesség és a problémák jönnek elő. Semmi nem lehet örökre tökéletes, vagy igen?

Van egy álmom, amikor Hannah teljesen jól van, amikor az anyja halála többé nem gátolja semmiben, amikor nincs problémája az emberek közel engedésével és amikor rájön többé nem lesz rám szüksége. Mi lesz akkor? Mi lesz ha nem lesz rám szüksége? É-én nem tudom magam elképzelni nélküle többé. Tudom, hogy hülyeségnek tűnik és szégyellnem kéne magam az érzelmeim miatt, amik lányosan hangzanak, de ez az igazság. Szükségem van rá, valószínűleg jobban, mint neki rám. Nem úgy, mint neki, de szükségem van rá magam mellett, mert amikor velem van teljesen boldog vagyok. Boldoggá tesz, amikor mosolyog, amikor nevet, amikor megfogja a kezem, amikor rám néz, amikor énekel nekem.

Mi van... mi van, ha találkozik valaki jobbal? Mint Eleanor tette? Valakivel, nem tudom, Maxel, akivel gyakorol a húsvéti műsorra? Pár hónap múlva elkezdődik az európai turné és nem leszek annyit körülötte, mint most tudok, de ő igen és talán most hogy nincsenek falai, amik távol tartsák, megpróbálja majd ellopni tőlem.

Mila észrevette valamelyik nap, hogy szomorú vagyok és rávett - úgy értem kényszerített, az ártatlan kiscica arccal, hogy mondtam el neki mi folyik itt. Azt mondta nem kéne bizonytalannak lennem, bíznom kéne Hannáhban és az érzésiben irántam, de nem tehetek róla. Sosem leszek biztos vele kapcsolatban, attól félek, hogy visszatér az az énje, akivel először találkoztam és újra kizár, vagy csak kitalálja, hogy nincs rám többé szüksége. Csak félek, hogy újra ellök és azok után, amin keresztül mentem, hogy megszerezzem, nem tudnék megbirkózni a gondolattal, hogy elveszítem. Soha senkit nem akartam ennyire, mint Hannáht.