"El sem hiszem, hogy ez az a nap!" Énekelte Savannah, ahogy szobámba körözött, izgatottan. Kuncogtam az ágyamon, ahol keresztbe tett lábakkal ültem, ahogy a hajamat fésültem.
Ma van Ed Sheeran koncertje, az amire VIP jegyünk van és ahol találkozunk Harryvel. Nem láttam pár napja, főleg azért, mert én egyetemre jártam ő meg a harmadik albumokon dolgozott keményen.
És mert gyáva voltam.
Minden alkalommal, amikor hívott, valamilyen kifogással álltam elő. Azt mondtam dolgom van az egyetemen vagy valami más. Még azt is mondtam neki, hogy egy másik előadásra kell készülnöm Maxel. Amit karácsony előtt csináltunk sikeres volt az apja iskolájában, de nem tervezzük, hogy újat csináljunk. Csak.... nagyon könnyű Harryvel lógni, és minden nappal egyre könnyebb, de ugyanakkor nehezebb. Olyan dolgokat érzek, amit általában nem, amiket elfelejtettem, hogy lehetséges. Azon kapom magam, hogy dolgokat kívánok, amiket nem akarhatok. Felforgatta az életem, de ugyanakkor rendbe tette. Az egész olyan zavaros és nem dolgozom fel könnyen. Ezért utasítottam vissza hiába hívott.
Harry nagyon sokat segített, Savannah, apa és Sheila is rámutatott. Azt mondták gyakrabban mosolygok, boldogabbnak és társaság kedvelőnek tűnök. Még mindig hiányzik anya, minden nap és még mindig nehéz, és tudom, hogy nem csak magamért teszem, hanem érte. Meg akarom neki mutatni, hogy tovább tudok lépni, hogy tudok élni akkor is, ha nincs itt. Nem vagyok gyenge, meg tudom tenni, ha nehéz is. És nagyon az. Talán a legnehezebb dolog, amit valaha tettem. Nem könnyű megnyílni az embereknek, miután annyi ideig kizártad őket.
"Félek, hogy valami hülyeséget mondok, amikor találkozunk Eddel." Vallottam be és Savannah felém fordult és idiótán vigyorgott rám.
"Emiatt nem aggódok. Azon kéne aggódnod, hogy ráugrok és elrabolom. Remélem kifizeted az óvadékot, ha börtönbe kerülök." Nevettem és hamarosan mellém ugrott az ágyra. "Esküszöm, ha Harry nem lenne a tiéd megcsókolnám. Nem hiszem el, hogy ezt tette értünk."
"Harry nem az enyém!" Védekeztem, de a barátnőm nevetett. "Komolyan mondom!"
"Persze, ahogy mondod, de te is és én is tudjuk, hogy megőrül érted." Félrenéztem, mert nem tudtam tagadni. Harry világossá tette, hogy hogy érez irántam. Elmondta többször is, hogy a célja nem csupán az, hogy a barátom legyen, habár ennyit tudok neki ajánlani.
Nem értem őt. Alig vagyok a barátja és azt hiszi, hogy a barátnője lennék? Lehetetlen! Tudom, hogy azon dolgozom, hogy az a lány legyek, aki voltam, de legyünk őszinték: sosem leszek ugyanaz. Meggyógyíthatom a törött lelkem, meggyógyulhatok, de sosem leszek ugyanaz. Megváltoztam. Nem lehet akárki barátnője. Még nem, és ne is egyhamar.
"Ráadásul, ismerlek, Hannah. Mindig is ismertelek és látom a különbséget a szemedben, amikor róla beszélsz. És az igazat megmondva, oka van annak, hogy miért kerülhetett hozzád közel,úgy mint senki más. Nem hiszem, hogy jót teszel magadnak azzal, ha tagadod."
"De elfelejtetted, hogy még mindig dolgozom. Nem tudok kapcsolaton gondolkozni, amikor éppen csak elfogadtam barátnak." Cáfoltam meg és mélyet sóhajtott, tudva, hogy igazat mondok. "Felejtsük el és készüljünk a koncertre. Alig várom, hogy láttam Edet ismét élőben. Olyan rég volt."
Lesütöttem szemem, eszembe jutott az utolsó alkalom, amikor Ed Sheeran koncertjére mentünk, az iTunes fesztiválon, azon napon, amikor anya meghalt. A koncert menés keserédes érzéssel töltött el, de azt hiszem fontos, hogy elmenjek, ez megmutatja, hogy tovább tudom élni az életem, azokat az élményeket újra átélve, amik emlékeztetni fognak a pillanatra, amikor anyát elvesztettem még ha fájni is fog.
ESTÁS LEYENDO
Music Sheet (Harry Styles) - magyar
Fanfic"Abban a pillanatban, amikor elvesztettem anyát, minden megváltozott. Megváltoztam. Rájöttem, hogy semmi sem tart örökké, egyszer mindenki elmegy, és akarva vagy akaratlanul, de egyedül maradunk, összetörve. Nem akarom még egyszer átélni ezt. Nem ad...
