"Gyerünk, haver! Menjünk bulizni és felejtsd el azt a kurvát!" Énekelte Louis engem rázva, de érzelemmentesen feküdtem a kannapén, a tévé be volt kapcsolva, de nem igazán néztem. De megmozdultam, amikor hallottam hogyan szólította Hannáht.
Igen, mindennek vége. Igen, hátba szúrt. Igen, lerombolt mindent, de ez nem jelenti azt, hogy többé nem szeretem. Nem tudom elfojtani az érzéseim, mint ő, amit érzek azután a makacs és gyáva vörös hajú lány iránt túl erős és nem tudok túllépni rajta pár nap alatt. Ráadásul úgy tűnik minden apró dolog rá emlékezetet.
Amikor látom Edet, a hajára gondolok, ahogy arca köré hullt.
Amikor látok egy macskát, és arra gondolok milyen aranyos volt Hopeal.
Amikor látok egy gitárt, arra gondolok, amikor a Stomatch Tied in Knots-t énekelte nekem.
Amikor látok egy mikrofont, arra gondolok, hogy énekel a gyerekeknek az iskolában.
Amikor a Lexusomra nézek, és mindig csak Hannnáhra tudok gondolni. Mindig rá gondolok, még fájdalmasabbá téve az egészet, még elviselhetetlenebbé. Azt kívánom, bár kikapcsolhatnám az érzéseim, de nem tudom. És ez megölt.
És Louis nem segít, inzultálja Hannáht és meg akarom védeni, rá akarok kiabálni, hogy fogja be, de nem tehetem. Vége van, nem tartozok neki semmivel, ellökött. Miért kéne védenem? Nem kell, és nem kell válaszolnom a kérdésekre sem, amiket az emberek tesznek fel.
Mi történt Hannáhval?
Igaz, amit Jennifer Jones állított?
Tényleg tönkre tettél egy házasságot?
Újra szingli vagy?
Miért csaltad meg a barátnődet?
Mit fogsz tenni, hogy segíts Jennifernek?
Csak rájuk akartam kiabálni, hogy rohadtul hagyjanak egyedül. Elég a saját szenvedésem, haragom és csalódottságom, elég a saját bánatom. Annyira utálom Jennifert és remélem, sosem találkozunk, mert akkor nem tudnék uralkodni magamon. Az emberek kérdeznek, de nem válaszolok semmit. Nem az ő dolguk, csak eladom a zeném, nem az életem. Mosolygok, integetek, képeket csinálok és tovább csinálom. Nem kapnak belőlem semmit, csak dalokat. De ha meglátnám Jennifert, azt a nőt, aki hazudott a pénzért.... ha meglátnám, reagálnék, kiabálnék és olyat tennék, amit később megbánok.
Nem tudom miért döntött úgy, hogy így lerombolja az életem, miért talált ki egy őrült történetet, de utálom és remélem sosem lesz lehetőségem, hogy megkérdezzem miért tette. Ha lenne esélyem, a címlapokon végezném és nincs erre szükségem, így is elég.
"Próbáltalak figyelmeztetni, Harry. Az, hogy itt maradsz semmit nem old meg, csak tovább kell lépned. Minden nő egyforma, egyik sem érdemeli ezt meg." Erősködött és szavai mélyebbre hatoltak. "Áucs!" Kiabált és először ránéztem Louisra, aki a földön ült és kezét simogatta. Mellette volt Moni, kezei ökölbe szorultak és gyilkos tekintettel nézett Lousira.
"Fogd be, Louis Tomlison! Hogy mered ezt mondani? Mi a baj veled? Nem mondhatok ezeket most Harrynek!" Csattant és én meglepetten pislogtam, Louis ajkai tökéletes O alakor formáltak, ahogy ledöbbent, mint én. "Ideje ennek véget vetni. Ami sok az sok, balfasz! Ha nem tudod magadban tartani a véleményed, akkor menj ki! Harrynek nincs szüksége az én-megmondtam dumára. A legjobb barátod, nem? A legjobb barát félre teszi a saját gondjait, hogy segítsen a másiknak, de te az ellenkezőjét teszed! Szóval, ha nem tudod félre tenni a keserűséged, akkor menj, mielőtt tényleg megütlek és valami csúnya dolgot teszek az arcoddal!"
KAMU SEDANG MEMBACA
Music Sheet (Harry Styles) - magyar
Fiksi Penggemar"Abban a pillanatban, amikor elvesztettem anyát, minden megváltozott. Megváltoztam. Rájöttem, hogy semmi sem tart örökké, egyszer mindenki elmegy, és akarva vagy akaratlanul, de egyedül maradunk, összetörve. Nem akarom még egyszer átélni ezt. Nem ad...
