"Gyerünk, várok." Mondta ferdén mosolyogva és karba tett kézzel mellkasa előtt, szemei mosolyogtak, mint mindig. Nyilvánvalóan örült a helyzetnek és én nem tudtam, hogy nevessek vagy szitkozódjak az orrom alatt.
Nem tudom elhinni, hogy vesztettem, de alig pár ponttal. Az, hogy megvert nem volt közel sem olyan megalázó, mint hogy el kellett hívnom randira. Még mindig nem vettem rá magam, hogy kimondjam a szavakat hangosan, de nem tudom miért. Igen, zavarba ejtő meg minden, de azt hiszem a legjobban az új helyzet ijeszt meg, amiben vagyok, a tény, hogy akarom. Egy részem el akar menni vele egy igazi randira.
Mély levegőt vettem és becsuktam a szemem pár másodpercre, csak, hogy erőt adjon ahhoz, hogy megcsináljam. "Harry Boy-band." Mondtam és mosolya szélesedett. "Holnap eljönnél velem egy randira?" Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Azt isten szerelmére!
"Hmm...." motyogott és én tágra nyílt szemekkel néztem rá. Biztos viccel velem. Esküszöm, ha visszautasít.... ha csak azért találta ki ezt az egészet, hogy visszautasítson én..." Szeretnék." Mondta végül mielőtt befejezhettem volna a mondatot a fejemben és nem akartam elhinni, hogy visszafojtott levegővel vártam a válaszát végig.
"Idióta." Mondtam és ő nevetett.
"Megtiszteltetés, milady. Mit tervezel a holnapi imádni való randinkra?" Közelebb lépett, de elfordultam és a kijárat felé indultam. Hamarosan magam mellett éreztem és tudatában voltam a közelségének.
"Nem mondom el. És ki tudja?" Felé fordultam és ránéztem, gonoszan mosolyogva. "Talán tartalmaz egy rózsaszín autót."
Szemi kitágultak és én nevettem, ahogy folytattam utamat az ajtóhoz egyedül, mert lemaradt pár lépéssel, pár másodperc múlva felvette a tempóm. Így, egy megígért randival és a rózsaszín kocsitól való félelemmel hagytuk el a játéktermet.
***
Mivel én viszem Harryt randizni, én fogok érte menni. Amikor meséltem erről Savannáhnak nem tudott nem nevetni. A földön végezte, szinte sírva a nevetéstől. Azután, elfáradt. Most Harry a példaképe, mert rávett engem erre. Biztos vagyok, hogy ő a legboldogabb ezért. Azt akarta mindig is, hogy randizzak, szerezzek új barátokat, éljem az életem, de soha nem járt sikerrel és most Harry megcsinálta azt, amit ő akart. Valójában Harry dologra vett rá, amit akkor sem tettem, amikor anya élt.
Amikor elmondtam apának, hogy randira megyek félrenyelte a kávéját. Arcán meglepettség és hitetlenség tükröződött. Megölelt és egy pillanatra azt hittem sírni fog. Régebben is randiztam, de sosem reagált így. Talán most azért reagál így, mert az egyetlen szülőm. Még azt is megkérdezte akarok-e beszélgetni vele. Nem válaszoltam; csak eljöttem.
Mindenki túlreagálja. Ez egy egyszerű randi, valójában ártalmatlanabb, mint bármi más. Olyan helyre viszem, ami nem romantikus, de valami azt súgja, hogy még sosem járt ilyen helyen és szinte biztos, hogy főleg nem randi alkalmából.
Nem érdeklődöm romantikus értelemben Harry értelemben- kivéve a kis belső hangomat- habár le akarom nyűgözni, elvinni egy más helyre. Egy helyre, amire mindig emlékezni fog.
A kocsim mellett vártam rá, az ajtónak dőltem, amikor láttam, hogy közeledik. Barna kabátját viselte és nyaka körül sálát és nem volt sapka, ami elrejtse a fürtjeit, amint rendetlenül mozogtak a délutáni hideg szélnek köszönhetően. Megállt előttem, mosolya szórakozott volt, ahogy kezét derekamra csúsztatta és mielőtt bármit tehettem volna, lassan és gyengéden lehelt csókot arcomra. Azután hátralépett, szívem vad vágtába kezdett és éreztem, hogy az arcom lángol, amit észrevett, mert mosolya nőtt.
ESTÁS LEYENDO
Music Sheet (Harry Styles) - magyar
Fanfic"Abban a pillanatban, amikor elvesztettem anyát, minden megváltozott. Megváltoztam. Rájöttem, hogy semmi sem tart örökké, egyszer mindenki elmegy, és akarva vagy akaratlanul, de egyedül maradunk, összetörve. Nem akarom még egyszer átélni ezt. Nem ad...
