★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

3. Fejezet - Háziállatként

- Az eredmények szerint mostantól Midoriya Izuku Bakugou Katsuki háziállata lesz.

Deku szemszöge:

M-micsoda? D-de az nem lehet? Miért pont nekem?!

Kacchan vigyorogva dobta fel lábait az asztalra. Ő örül ennek? Hát persze, hogy örül! Ne legyek már ennyire hülye! Mostmár biztos, hogy valamivel jól le fog égetni vagy megalázni.

Kirishimának szóltak, hogy menjen megnézni valami másik meccset, mert ő az aki, ezeket intézi. Kíváncsiságból én is utána akartam menni, de Kacchan visszahúzott;

- Nem mész te sehová se... - sziszegte a szőke a fülembe, majd szó szerint visszadobott a székre.

Ezután egy szót sem mertem szólni. Nagyon meglepődtem a történteken. De mondjuk nem tudom mi vár rám, elvégre csak egy "háziállat" vagyok. Szerintem ennél rosszabb is lesz...

- Deku-kun... - hallottam meg Uraraka-san hangját a hátam mögül - É-én nem tudom, hogyhogy nyerhetett Bakugou-kun, de szerintem csalt...

- HÁÁÁ?! MIT MERÉSZELSZ ÁLLÍTANI RÓLAM, GOMBÓCFEJŰ?! - rivallt rá a hamvasszőke hajú, amire a lány elsápadt. Csak ennyit tudtam leolvasni az arcáról;

- Hogy hallotta meg?

- Eto... Uraraka-san - kezdtem - Most mit kell csinálni? - mosolyodtam el kínosan.

- Kirishima tudja ezeket az ügyeket elintézni. Úgyhogy most meg kell várnunk amíg visszaér - sóhajtott egyet a barna szemű lány, és leült az ajtó melletti székre.

Pár perccel később a vöröshajú fiú vissza is érkezett Kaminarival az oldalán.

- Kaminari-kun? - lepődtem meg - Te hogyhogy itt vagy?

- Hááát... Ez egy hosszú story  - vakargatta meg a tarkóját Denki.

- Mond már el nekik! - bökte oldalba Ejirou a mellette lévőt - Ígyis-úgyis megfogják tudni.

- Jól van, jól van - kezdte el piszkálni az ujjait Kaminari, majd halkan hozzátette - Háziállat lettem.

- MI?! - kiáltottunk fel egyszerre Ochakoval.

- Igen. De ez van - rántott vállat a fiú - És ezzel már nem tudok mit csinálni.

- Ha megkérdezhetem - kezdte Uraraka - Akkor kié?

- Jirou-é.

- Nem vagyok meglepve - szólalt meg hirtelen Kacchan is - állandóan utána koslatsz.

- Jól van emberek! Ígyis-úgyis meg kell szakítanom a veszekedéseteket, mert két olyan ember is van itt, akinek el kéne magyaráznom egy pár dolgot erről a háziállat dologról - nézett rám majd Denkire Kirishima.

- Tch~ - fordította el a fejét Kacchan, de amikor kérdőn ránéztem csak ennyit mondott; - Na menjetek már! Utána nekem még valamit meg kell beszélnem veled szaros Deku.

- A-akkor itt megvársz? - kérdeztem dadogva.

- IGEN! MÉGIS MIT GONDOLTÁL? HOGY OTT LESZEK A SEGGEDBE EGÉSZ NAP?! NE FELEDD, HOGY MOSTMÁR HÁZIÁLLAT VAGY! - ordított rám a szőke, amit én csak összeszorított szemekkel tűrtem.

- Inkább menjünk - súgta a fülembe Kiri, mire bólintottam egyet.

Intettem Uraraka-sannak, hogy mindjárt visszajövök, majd elindultam Ejirou-ékkal.

Útközben Kaminari-kun elmesélte, hogyhogy lett Jirou házikedvence:

- Igazából annyi a story, hogy Kyoka odajött hozzám az egyik szünetbe, és ezt mondta; Fogadok, hogy nem tudsz legyőzni egy árverésen. Én persze rögtön belementem a fogadásba, de sajnos nem gondoltam át az egészet. És ja. Kb ennyi - nézett ki az ablakon a sárga hajú fiú.