★ Sᴇᴄʀᴇᴛ Lᴏᴠᴇ ★ (𝖡𝖺𝗄𝗎𝖽𝖾𝗄𝗎) [BEFEJEZETT✔]

18. Fejezet - Szökési Kísérlet

– De ki volt az, aki így állította be, hogy kik legyenek a gonosztevők? – gondolkozott el Deku.

– Jó kérdés Midoriya – nézett Dekura a Hegyhajú.

– Folytathatom?! – firtattam szarkasztikusan, mire a két jó madár csak bólintott – És akkor esett ránk a ketrec. Később pedig mi ketten Dekuval félrevonultunk, hogy terveim szerint jól seggbe rakjam, de te megakadályoztad ezt. Elkezdtél mindenféle szarságokról áradozni, és igazából ennyi.

– Ez most komoly? Idézőjelesen elárultam a legjobb osztályt? – esett kétségbe Kiri.

– De van még valami – mutatta fel a mutatóujját a zöld hajú – YaoMomo mindig úgy artikulált, ahogy te.

– Amikor beszéltem?

– Igen. Nem történt semmi különös vagy furcsa veled Kiri-kun? – kíváncsiskodott a fiú.

– Hát... Attól függ, hogy mi számít különösnek vagy furcsának... – vakarta meg a tarkóját Kiri, amennyire tudta – Egyébként ki tudtok jönni. De csak ti, nehogy valami gyanús legyen Todorokiéknak.

– De hogy jöjjünk ki? – értetlenkedtünk Dekuval.

– Ott van fent egy elrejtett szellőző. Azon gyertek ki – magyarázta Kirishima.

– ENGEM NE UTASÍTGASSÁL FURAHA-

Nem tudtam befejezni, mivel Deku behúzott a szellőzőbe. Óvatosnak kellett lennünk, mivel bármit meghallhatnak.

Amikor kiértünk a szellőzőböl, elkezdtük kiszabadítani Kirishimát.

– Hé, te nem hallasz valamit?

– De. Gyere, nézzük meg!

Most mi lesz?!

Bakugou szemszöge:

Mind a hárman ijedten meredtünk a kihalt folyosóra. Először csak annyit láttunk, hogy valakik jönnek, aztán már a kezükben lévő késeken akadt meg a szemünk.

– Futás – suttogta Kirishima.

– De hova? Itt nincs semmi búvóhely – mérgelődtem.

– Kacchan nézz le – mutatott a földre Deku.

Amint lenéztem, egy csapóajtót pillantottam meg. Eléggé meglepődtem, mivel nem éreztem volna. Deku megérintette a kezem, hogy másszak le, mire én csak bólintottam egyet. Deku szépen lassan lecsukta az ajtót, majd leugrott a karjaimba. Nem mondom, hogy nem volt nehéz, de azért megtartottam. A zöldike csak egy apró csókot nyomott ajkaimra, majd szorosan hozzám bújt.

Kirishima alig tudta visszatartani az ölelkező rohamát. De hiába próbálta, muszáj volt megszorongatnia minket.

– Kirishima engedj már el! – próbáltam szabadulni a vöröske szorításából.

– B-bocsánat Bakubro – mosolyodott el kínosan Eijiro, majd elengedett minket.

– Na végre – vettem egy mély lélegzetet, de rögtön az orrom és a szám elé kaptam a kezem – Mi ez az undorító szag?!

– Szerintem egy csatorna rendszerben vagyunk – találgatott Deku.

– Lehet. És ez hova vezethet? – kérdeztem.

– Nem tudom – sütötte le a szemét a fiú.

– Huh? Jól hallottam? – fordultam idegesen Kirishima felé – Nem tudod hova vezet?! Akkor meg mi a fasznak hoztál le ide?! – rázogattam meg Kirit, mire Deku lefogott.