A negyedik Leclerc és a szerelem

15

Másnap ébredtem csak fel, így már biztos voltam benne, hogy valami altató vagy kábító folyadék volt azon a kendőn, amit a szám elé rakott az idegen illető. A szobában ahol találtam magam volt egy ágy, amin éppen feküdtem, valamint egy szekrény és az mellett egy kis asztal és egy szék. Egyszer csak lépéseket hallottam és az ajtó kinyílására lettem figyelmes. Egy mély hang szólított meg, amit már évek óta ismertem sajnálatosan. 

-Szia cicus! Ideje volt, hogy már fel ébredjél!- kuncog fel az exem vagyis Mario és simít végig az arcomon azonnal

-Nem vagyok a cicád!-üvöltök fel és csapom el a kezét- Mit keresek itt?-nézek körbe a szobán, ahol éppen vagyunk- Egyáltalán hova hoztál te szemét?-üvöltök felé miközben fel ülők- Mit akarsz még? Haaaa!Nem volt elég, hogy megütöttél többször is a kapcsolatunk alatt valamint lelkileg zsaroltál!-üvöltöm a képébe folyamatosan azokat az okokat amiért anno el hagytam 

Néhány másodperc kellett csak annak a szemétnek és oda jött hozzám és csak ennyit vágott a fejemhez. 

-Ide hallgass cicamica! Itt te nem beszélsz csak, ha én azt mondom és azt csinálod, amit én mondok. Ja és nem ordítozol itt velem, mert meg bánod. Megértetetted?- simít végig újra az arcomon, amire én persze el rántom az említett testrészemet

-Meg te köcsög!-üvöltök újra felé, mire ő lekever egy pofont, amitől hátra esek az ágyon és be verem a fejemet, így már nem csak az arcom éget, de a fejem is rendesen fájt tőle 

De szerencsémre a kis beszélgetésünk után ki ment a szobából az a szemét, így legalább nem előtte sírtam el magam. Csak néhány perc kellett és most még egy ember lépett be szobába, ahol voltam. Nem más volt az idegen, mint kedves legkisebb bátyám exe, Adriana. Nem hiszem el már csak ő kellett, ehhez a pszichopatához. 

-Ideje volt, hogy felébredjél már. - nyávog felém miközben felém dob egy farmer nadrágot, valamint egy egyszerű fehér pólót-Öltözz át, mert........

-Fogd be a nyávogást te banya.-állok fel, de ez nem volt jó ötlet, ugyanis vissza szédültem az ágyra mivel a fejem nagyon megfájdult 

-Nana- fogja meg a macskakarmaival az arcomat-Nem beszélünk,  így azzal akinek a kezében van az életed. 

-Ugyan már tudod, hogy nem te vagy itt a főnök?-mosolyodom el 

-Oh, dehogy nem és most megbánod, hogy befolyásoltad Arthurt velem kapcsolatosan.- néz rám ördögien- A tervünk tökéletes, amit már két hete tervezgetünk. Ja persze nem is tudtad, hogy ezt azután tettük, miután találkoztunk egy szórakozóhelyen, ahol megismerkedtünk és megtudtuk hogy te vagy mind kettőnk problémája. 

-Adriana, mit mondtam nem jöhetsz be ide!-nyit be üvöltve Mario, kezében egy tálcával 

-Tudom.-mondja nyávogó hangon-De meg akartam neki mutatni ki is vagyok.-mosolyog ördögien, de nem sokáig ugyanis miután Mario le rakta a tálcát az asztalkára, szó szerint a falnak csapta a lányt és  fojtogatni kezdte őt

-Mar.......ih......hoo.....eng......edj.......el...-köhög fel, amit én csak ülve nézem a jelentett és a fejemet fogom, mivel az nagyon fájt még mindig

-Nem mondom még egyszer nem bánthatod őt.-néz rá Marion miközben rám mutat, olyan szemmel  nézet Adriana-ra, amitől még én is rettegve húzom össze magam az ágyon

-Jóhhh...........-felel a lány és miután elengedi az az eszement köhögve esik össze

-Itt van egy kis kaja egyél, mert nem fogsz egy hamar megint kapni.-néz rám és ki is megy Adriana-t magával rángatva, na persze az be csapta az ajtót is, amitől újra megfájdult a fejem 

Miután egyedül maradtam újra, először azon törtem a fejem, hogy miért is kerülhettem ide és mit szeretnének tőlem. De miután nem jöttem rá, úgy döntöttem végül hogy át öltözök mivel a ruha, ami rajtam volt elégé mocskos lett főleg az alja, ami sáros is volt. Biztos akkor lett ilyen amikor ezek a szemetek el raboltak engem. Ezen gondolatok után át is öltöztem, ezután végül neki láttam annak a két szendvicsnek és a kis levesnek, amit a tálcán találtam. Amint végeztem újra az ágy közepére ültem felhúzott térdekkel, hogy lássam az ajtót mivel az ágy az ajtóval volt szemben, így teljesen rá láttam. 

Egész nap egyedül voltam, így azon sem lepődtem meg, hogy nem hoztak kaját, de legalább örültem hogy egyikkel sem kellett találkoznom.Bár az még mindig izgatott hogy miért is raboltak el. Mert abban biztos voltam, hogy mind kettő másért akarta az el rablásomat, de nem tudtam melyikük is az igazi főnök. De ahogy néhány órája láttam úgy biztos, hogy Mario a főnök és Adriana csak egy gyalog a sakktábláján.  A nagy gondolkodásban, végül a testem fel adta magát és végül elnyomott az álom a falnak dőlve, ülő helyzetben ahogy eddig is voltam.