Ma egy újabb forma 1-es időmérő edzésre ébredtem, de most már Magyarországon. De ez most még így az ágyban fekve kora reggel nem igazán izgatta fel a gondolataimat, ugyanis a nagy része sem ez körül járt. Hanem inkább azon, hogy miért nem hívott vissza Rosie és a bátyám sem, és hogy ezt miért nem árulják el nekem az odahazaiak, mert bár már egy csomószor kérdeztem sosem kaptam rá választ, csak tereléseket anyától és Lorenzotól is. Na meg egy szimpla bocsánat kérő üzit is kaptam még kedves barátosnémtól és fiatalabb bátyámtól, ugyanis ő sem vette fel nekem soha, ha hívtam.
Ez pedig egész hétfőtől a mai napig minden napomra rá nyomta a feszültséget, csak akkor nem voltam az, amikor Lando-val és George-al találkoztam. Ez alatt a pár nap alatt nagyon jobban lettem a két brit pilótával, mindig megtudnak nevettetni még így online is, és ha kell segítenek el igazodni az érzéseim között, ami mostanában nagyon hullámzóak főleg, ha egy bizonyos francia pilóta a közelemben van. Na, de vissza térve barátosnémra és Arthurra ma már pedig én ki fogom deríteni mi is a probléma itt, bár abban csak reménykedni tudtam, hogy fel is veszi valamelyik nekem a videó chat hívásomat majd és akkor el kezdhettem faggatni őket. A sok cikázó gondolatom közepette hallottam meg ahogy Charles utasítja a hotel személyzetét, hogy hova terítsék meg a reggelinket. Mivel nem akartam nagyon megváratni bátyuskámat. Ezért egy gyors mosakodás és fogmosás után egy natúr sminket is készítettem magamnak. Majd pedig neki is álltam egy megfelelő ruha szett után kutatni. Végül ezekre a darabokra esett ma a választásom:
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Végül a teljes outfitben léptem ki a szobám rejtekéből, ahol egyből bátyámba botlottam.
-Jó reggelt.-mosolygom rá
-Neked is húgicám most akartalak felébreszteni.-nyom egy puszit a homlokomra-Menjünk reggelizünk meg. Aztán megyek is ugye nem baj?
-Jó reggelizünk meg és nem-nem baj, hogy mész is utána. Úgy is fel akartam már hívni Rosiet és Arthurt is.-nézek el gondolkodva bátyámra
-Értem. Még mindig nem hajlandóak veled kommunikálni.-néz rám szomorúan, miközben a tányérjára helyez néhány pirítóst
-Nem.-mondom mérgesen miközben én, pedig egy tálba gyümölcsöket szedek magamnak reggeli gyanánt és egy jó erős kávét is készítek magamnak
-Mhm.....-hümmög testvérem-Szerintem nem sokára szerencséd lesz és el sikerül érned legalább az egyiküket. -emeli fel a tekintetét
-Remélem.-mosolygom rá miközben egy narancs darabot kapok be a tányérról
-Fenséges volt ez a reggeli megint veled.-mosolyog rám miközben fel állt-De sajnos nekem most mennem kell húgi.-lép hozzám és egy homlok puszi után már az ajtó felé indul
-Szia vigyáz magadra és persze körözd le mindegyiket.-kacsintok rá a bátyámra, mikor éppen vissza néz mire ő kacagva lép ki a közös egybe nyíló nappalink fő bejárati ajtaján
