A reggelem elég jól indult mostanában, hiszen nem kellett futnom egyből a WC-re, hogy ki adjam a gyomrom tartalmát. De egyrészről viszont meg rossz is, ugyanis sajnos szerelmem nincs velem, hiszen ő most Törökországban van ahol most a verseny hétvégéjüket töltik. Most nagy kérdést tehetik fel, hogy én miért nem vagyok ott, hát azért mert a nőgyógyászom úgy döntött, hogy nagy a kockázata az utazásnak, ugyanis terhességi magas vérnyomásban szenvedek és bár gyógyszert szedek rá, ami rendben tartja, de inkább azt mondta az orvos hogy ne kockáztassunk, valamint még plusz az is az mellett szólt, hogy itthon maradjak hogy nehogy el kapjam a koronavírust. Így persze a drága testvéreim és párom is arra jutottak, hogy nem engedik meg, hogy velük utazzak az utolsó futamokra nehogy bajom legyen, így én itthonról figyelem a versenyeket tévén. De persze segítek testvérem új sajtósának mindenben, amit még nem ért vagy kell a segítségem benne. Ezek gondolkozása közben ki keltem az ágyból és egy nagy nyújtózkodás után a már ki domborodó pocakomra simítva el indulok a fürdő felé.
A fürdőbe érve miután el intéztem folyó ügyeimet és a reggeli fog és arcmosást, még gyorsan egy laza búbiba kötöttem a hajam és a nélkül hagytam el a fürdőt, hogy sminket készítettem volna magamnak, hiszen nem volt ma szükségem rá mivel ma csak itthon leszek. A szobába vissza térve a szekrényhez lépkedek, ahol ki választok egy kényelmes ruha szettet, ami ma végül ez lett:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A sikeres fel öltözés után, a konyhába sétálok és egy friss és egészséges gyümölcs saláta reggelit készítek magamnak, amit amint kész lett el is fogyasztottam. Miután el pakoltam magam után, írtam szerelmemnek egy üzenetet, amiben annyi állt, hogy jó reggelt, szeretem és hogy jól vagyunk mind a ketten valamint, hogy szurkolók neki és nézem, majd az időmérőjét. Egyből érkezett is rá a vissza üzenet szerelmemtől, hogy ő is szeret és köszöni, hogy nézem majd az időmérőjét és hogy majd este hív videó híváson keresztül. Erre én még vissza írtam neki, hogy jó és szeretem és szorítok neki. Amint elküldtem az üzenetet, magamra kaptam egy vastagabb pulóvert és ki léptem a fő bejárati ajtón és el hagytam a közös házunkat, hogy egy kicsi sétát tegyek.
Nem sokáig sétálhattam, amikor is velem szemben jött barátosném kocsija, amiben nem csak ő ült, hanem Laura és Charlotte is. Akik nagyban integettek nekem miközben barátosném le lassít és mellém ért a kocsival.
-Sziasztok!Hát ti?-nézek rájuk mosolyogva
-Szia/hello/Szióka csajszi.-köszöntenek ők is engem - Hát jöttünk hozzád időmérőt nézni, na meg hétfőig itt lennénk, ha nem zavarnánk téged?-néz rám mosolyogva Rosie
-Dehogy is zavarna, még örülnék is neki, hogy nem leszek egyedül, míg Pierre nincs itthon.-mosolygom rájuk
-Vissza jössz velünk?-néz rám mosolyogva Rosie
-Nem én inkább sétálnék.-nézek Rosie-ra
-Oké.-mosolyog rám
-Várj Rosie én is Lottival tartok.-szólal meg Laura és ki is száll az autóból, majd mellém áll
