A múlt hetünk igazán csodás volt, hiszen az új házunk csinosítgatásával telt el az egész. Míg aztán az új hetet újra be árnyékolta az, hogy bármit is ettem ki jött azonnal belőlem. Voltam a házi orvosunknál is ez miatt, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy pihenjek sokat és biztos be szedtem valami gyomorral kapcsolatos vírust. Ezért kaptam is valami gyógyszert rá, de az sem segített. Mint minden jó anya, így az enyémé minden nap el látogatott hozzánk. Ez ment egészen szerda délig is amikor érzékeny búcsút kellett vennem szerelmemtől, ugyanis neki el kellett utaznia a következő futamára, de én az orvosom és a család többi tagjának tanácsára nem mentem vele.
Így persze a mai szombati napomat is nélküle indult el. Valamint nem máshogy, mint hogy a WC felett kezdjem meg a napom. Azzal, hogy ki hányjam azt a keveset is, amit tegnap sikerült anyukámnak belém diktálnia. Miután sikerült végre fel állnom a WC-től amilyen gyorsan csak tudtam fogat és arcot mostam, de amikor a tükörbe nézve még az arcom is azt tükrözi ahogy érzem magam, vagyis hogy nagyon szarul érzem magam. Mivel nem szeretném anyukámat megint megijeszteni, ezért gyorsan fel dobtam egy natúr sminket, ami kicsit el fedte arcom nyúzottságát. A miután ezzel végeztem gyorsan fel kaptam magamra azt a ruhát, amit még tegnap este ki raktam magamnak mára. A ruha együttes pedig, így nézet ki:
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Miután sikeresen fel öltöztem le mentem az alsó szintre és be tértem a konyhába, ahol már ott találtam anyukámat, aki dalolgatott ami közben a közös reggelinket készítette.
-Jó reggelt!-ölelem át őt és nyomok egy puszit a bal arc felére
-Jó reggelt kislányom!-mosolyog rám miközben végig simít a kezemen-Hogy vagy?
-Hát is is.-nézek rá
-Ezt, hogy érted Lotti?-fordul felém, miközben a rántottát két tányéra rakta ki
-Úgy, hogy sajnos bármit eszek az ki jön belőlem még mindig.-nézek rá szomorúan, míg ő pedig erre aggódva nézet rám -De ezen kívül, pedig jól vagyok ám.-mosolygok rá, hogy ne idegeskedjen
-Jó.-mosolyog rám bár a szemeiben látom, hogy még is aggódik értem -Kérsz még esetleg valamit?-mutat végig a pulton, ahol fel sorakoztak amiket reggelire készített
-Nem.-mosolyog rám
Így végül mindketten helyett foglaltunk egy- egy bárszéken, majd el kezdtünk reggelizni. Mivel nem voltam igazán éhes, így csak a felét ettem meg a tányéromra tett rántottából, valamint még egy narancsot ettem meg.
-Kislányom, ennyi biztos elég lesz?-néz le a tányéromra, amikor látja hogy én már le tettem a villát és éppen a narancsot kezdem el pusztítani
-Igen anya, többet nem bírnák meg enni belőle, pedig isteni lett.-mosolygok rá anyukámra és nyomok egy puszit a jobb arc felére köszönet képen a reggeliért
