A mai napom is úgy indult mint eddig az egész héten szóval tökéletes nyugiban. Na ja csak viccelek, ugyanis megint arra ébredhettem, hogy drága egyetlen barátosném, bátyám és szerelme valamint anyukám megint nagyban pakolgatnak valamit lent. Így a nagy hangzavar miatt már nem is erőlködtem, hogy vissza aludjak. Miután el végeztem a szükséges reggeli rutinomat a fürdőben, a gardrób szekrény előtt állva gondolkoztam mit is vegyek fel ma. Végül erre a szett ruhára esett a választásom:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután magamra kaptam az utolsó ruha darabot is el indultam le felé, hogy megkeresem a többieket. Meg is találtam őket a konyhában, ahol anyukám nagyban késztette a reggelinket.
-Jó reggelt kicsi lányom.-jön oda hozzám egyből anyukám amikor meglát, és jól megölelgetett engem, amit én is viszonozok
-Neked is édes anyukám.-mosolygom rá - Mi lesz a reggeli?-nézek kíváncsian a sütőlapon található serpenyő felé
-Rántotta mivel a többiek azt szeretek volna enni.-mosolyog rám, miközben én megillatozom a már készülő tojás rántottát, addig a többiek befejezik az asztal terítést éppen
-Jó döntés volt.-mosolygom először anyumra, majd a többiekre, akik közben a pult másik oldalán álltak meg a terítés után
Amint kész lett a reggelink azonnal neki is álltunk azt elfogyasztani. Végezve a kellemes reggelivel Laura fel hozta azt az ötletet mi lenne, ha elmennénk egyet sétálni. Amire természetesen Rosie le is csapot. Viszont nekem nem volt hozzá semmi kedvem úgyhogy én inkább passzoltam, ahogy anyukám is így tett. Így míg én és anyum a nappaliban foglaltunk helyet egy-egy jó kis forró citromos tea társaságában, addig a többiek el is indultak a kis sétájukra.
Élveztem a kellemes és nyugtató csendet, amit anyukám társasága nyújtott. Ami azzal szakadt meg, hogy kisfiam úgy érezte az egész belső részem mintha egy kocsi, amit irányítani kell, ugyanis állandóan mozgott. Nagy örömködve néztem anyukám felé, aki viszont az ablakon kifelé nézett borús tekintettel. Így fogtam a kezét és, hogy felvidítsam rá helyeztem a pocakomra azt, ahol éppen az én hercegem még mindig nagyban mocorgott. Amikor anyukám megérezte az első rúgást a szemeit azonnal könnycseppek lepték el, majd csak néhány perc kellett és máris pityeregni kezdett, amiben én is követtem. A nagy pityergésünket a többiek szakították meg. Nem nagyon értették, hogy miért is könnyeztünk éppen, de nem kérdezősködtek, inkább ránk hagyták.
Természetesen nem volt véletlen, hogy ilyen hamar vissza értek, ugyanis az én bélpoklos bátyám már éhes volt. Így anyukámmal karöltve be vonultunk a konyhába, ahol azonnal el is kezdtünk tüsténkedni, hogy elkészítsük az ebédünknek és vacsoránknak valót. A közös főzőcskézés után mindannyian helyett foglaltunk az ebédlő asztalnál és elfogyasztottuk az általunk készített finom ételeket.
Nem sokkal ebéd után, már helyett is foglaltunk egy-egy üdítővel a tévé előtt, hogy megnézzük a fiúk utolsó időmérőjét ebben az évben, de most csak hárman, ugyanis testvéremnek és szerelmének el kellett menni, ugyanis Laura-t hívták a szülei. Még mielőtt megkezdték volna az időmérőt én és Rosie is irtunk a fiúknak egy-egy biztató üzenetet.
