A negyedik Leclerc és a szerelem

32

A kellemes meleg ágyban, arra ébredtem fel, hogy valaki nagyban rá akaszkodott a csengőre, ugyanis folyamatosan csengett. 

-Off, nem hiszem el ilyen korán minek kell zavarni az embert a legszebb álmai közepén. Nem igaz kis hercegem.-kellek fel morgolódva, majd a már látszó pocakomat simogatva csoszogok el a főbejárati ajtóig, hogy ki nyissam azt

-Szia/Helloka/Szia húgi.-találom szembe három mosolygós tekintettel, amik a bátyámhoz, annak szerelméhez, valamint legjobb barátosnémhez tartoztak

-Nektek is szia.-nézek rájuk mérgesen és szélesebbre tárom az ajtót, valamint arrébb állok, hogy be tudjanak lépni ők is a házba

-Na, s miért ilyen morcos az én egyetlen kis húgicám?-csip egyet az arcomba Lorenzo, miután le veszi a cipőjét és a kabátját

-Na, vajon miért?-nézek rá mérges és egyben szúrós tekintettel -Nem lehetett volna mondjuk csak egyszer megnyomni azt a szar csengőt?-nézek rájuk felháborodottan 

-Igazad van.-néz rám könyörgő tekintettel bátyuskám, miközben kuncog egyet a saját mondandóján-Bocsi . Ugye megbocsátasz?-kezd el puszilgatni és persze, hogy ne szabaduljak el előle szorosan a karjaiba zár 

-Jó megbocsájtok, csak engedj el, mert el kell mennem a toalettre.-kuncogom fel bátyám tettén -Reggeliztettek már?-nézek körbe hármójukon 

-Nem. -mosolyog rám Laura-Úgy gondoltuk, majd veled együtt reggelizünk. 

-Okés.-mosolygok rájuk-Elmegyek felöltözni meg elvégezni a reggeli rutinomat, addig nézetek körül a konyhába mi legyen a reggeli, aztán jövők és segítek elkészíteni. 

Választ sem várva siettem fel a szobánkba, amin át is vágtam és a fürdőbe értem, ahol el végeztem folyó ügyeimet. Majd pedig a fog és arc mosás után még gyorsan egy laza copfba kötöm fel a hajamat. Ezután újra a szobába lépek és most a szekrény elé állok, ahol elkezdek kiválasztani a mai napra egy ruha szettet. Végül egy egyszerű fekete leggings-re esett a választásom, mellé pedig Pierre egyik pólóját vettem fel, valamint még egy pulóvert is el vettem szerelmemé közül. Miután késznek tekintettem a szettemet elindultam le a többiekhez. Ahol már kész reggeliző asztal fogadott a három mosolygós korán ébresztővel együtt. 

-Azta.-ülők le az asztalhoz-Jól néznek ki.-mosolygom rájuk, miközben nagyot szippantok az isteni illatokból 

-Akkor kezdjünk is enni, mert amíg rád vártunk én már farkas éhes lettem.-néz rám mosolyogva Laura

-Elhiszem.-kuncogok fel -Jó étvágyat.-mosolygom rájuk, amint ezt a két szót ki mondom, mindenki el kezd szedni magának az isteni ételekből, így én is követem őket

Míg Rosie és Lorenzo inkább a szendvicseket preferálta reggeli gyanánt, addig én és Laura, pedig inkább a palacsintát és az édes péksüteményeket részesítettük előnyben. Miután jól meg reggeliztünk. Én és Lorenzo el pakoltunk mind a négyünk után. Miután végeztünk mi is ki mentünk a lányokhoz, akik már a nappaliban ültek és társalogtak nagyban az időmérő esélyeiről. 

-Na és már vettettek, valamint a pici szobájába vagy eldöntötték e már melyik legyen az?-szegezi nekem a kérdéseit egyből Rosie, amint le ülők 

-A szobát már megbeszéltük a hozzánk legközelebbit fogjuk át festeni és át rendezni.-mosolygom rá 

-Az jó és már elkezdtétek ki pakolni?-néz rám kérdő tekintettel Laura 

-Igen azt már megcsinálták a fiúk.-mosolygom rá Lorenzora, hiszen ő is segédkezet benne-Köszi még egyszer bratyó. 

-Nem tesz semmit.-mosolyog ő is rám