A negyedik Leclerc és a szerelem

4

Egész héten csak pihiztünk Charlesszal. Na meg néha rá vett engem, hogy nézünk körül a városban, hiszen most minden nyugisabb és úgy se ismerik most fel a maszk miatt. Így végül mindent, amit én vagy Charles megakartunk nézni megnéztünk végül.

Úgy van, hogy ma is a megyünk szabadedzés után valahova csavarogni. Így én nem is siettem a reggelivel csak Charles. Miután Charles végzet is a reggelivel el is köszönt tőlem és elindult a pályára. Egy jó ideje el mehetett bátyám, amikor is ki keltem az ágyból. Végül rendeltem magamnak is ez ma, egy szendvicsből és egy frissen facsart narancsléből állt. 

Ezek után a fürdőben el végeztem a reggeli rutinomat, majd egy egyszerű sportos ruha szettet vettem fel, hiszen nem tudtam mit is akar testvérem majd, ha vissza érkezik a szabadedzésről ma. Így inkább egy laza szettet választottam mint, hogy egy olyat, amit utcára is fel vettem volna. Miután magamra kaptam a ruhákat, újra az ágyba dőltem, de most a telefonommal együtt. Próbáltam elérni anyukánkat, de sajnos három csengés után sem vette fel. Így próbálkoztam Arthurral, de ő sem vette fel így utolsó reményemként Lorenzot hívtam fel. Szerencsémre ő fel is vette. 

📞
-Na végre, hogy te legalább fel vetted.-mormogom miközben idegesen sétálgatok a nappali ablaka előtt

-Neked is szia húgikám. -mondja szintén komor hanggal legidősebb bátyám Lorenzo 

-Bocsi Lorenzo, csak se anyát, se Arthurt nem tudtam elérni.-mondom szomorúan miközben mélabúsan nézek a távolba az ablakon keresztül a városra -Nem tudod esetleg, miért nem vették fel nekem a telefont?

-De sajnos tudom.-mondja el csukló hanggal bátyám itt már tudtam valami baj van otthon

-Mi baj van Lorenzo?-kérdezem idegesen miközben újra el kezdtem járkálni a szobában

-Húgi ne ijedj meg.

-Ezt rosszul kezded tesó.-mondom idegesen

-Igazad van. Arról van szó, hogy Rosie testvére újra el kapta a vírust.

-Jézusom, hogy van és Rosie? És ti?-hadrom kérdéseimet bátyám felé

-Mi jól vagyunk, de Rosie lelkiekben újra összetört és mivel a tesóját kórházba szállították, ezért miután le tesztelték és negatív lett az eredménye sikerült anyának rá vennie, hogy költözőn hozzá. Arthur meg ahogy megtudta ő is át ment anyáékhoz. Így ezért nem éred szerintem el őket.-meséli tesóm szomorú hangon

-Értem.-mondom megtörtem tesómnak-És mit tudunk Richardról (Rosie tesója)?

-Hát tegnap annyit mondtak az orvosok Rosienak, hogy rosszabbodót az állapota, de még nem volt szükség arra, hogy lélegeztető gépre tegyék.-komolyodik el a hangja Lorenzonak

-Mhm.....-hümmögök

-Na és ti, hogy vagytok húgi?

-Mi is jól vagyunk minden eddigi tesztünk negatív lett.

-Na ennek örülök.-érződik a hangján,  hogy ezzel egy picit őt is fel vidítottam ezzel-Búcsúzom húgi.

-Jó, Lorenzo ha megtudsz valami újat Richard állapotáról akkor majd hívj vagy üzenj.

-Oké, na puszi húgi, szeretlek.

-Szia bátyokám és én is szeretlek.-mosolyodom el, majd végül egyszerre tesszük le a telefont tesómmal
📞

Elég sokáig beszélgettünk Lorenzoval, ugyanis már delet ütött az óra. Így végül rendeltem magamnak egy kis ebédet, ami ma egy kis rántott csirkemellből, hasábburgonyával és tzatziki salátából állt. Amint megérkezett el is fogyasztottam a kis ebédemet.