Barátok Extrákkal

Hatodik rész

-Vidd már arrébb a lábad baszki! -mondja halkan Maxim amin feldühödök. Ő az egyetlen akinek a lába mindig útban van.

-Miről beszélsz? A te jeti lábaid vannak útban! -szólok vissza és ránézek. Ő engem néz és az arckifejezése megváltozik.

-Mondtam, hogy visszabeszélhetsz? -kérdezi és ekkor a szívem elkezdett nagyon gyorsan dobogni. Álcázás képp felnevettem egyet.

-Ki vagy te, hogy megmondd, hogy mit csináljak és mit ne? -kérdezem és a kezeimet összekulcsolom magam előtt.

-Vigyázz a szádra mert kihúzod a gyufát! -figyelmeztet és még mélyebben néz a szemeimbe.

Nem tudom, hogy kerültünk erre a pontra. Tavaly még Maxim rám se pillantott, most meg..Rám néz, hozzám szól/beszól és egymás mellett ülünk. Jó mondjuk csak bioszon de van elég óránk bioszból szóval addig kiélvezhetem.

-Van valami probléma ott hátul? -kérdezi a tanár és a fejem egyből a tanár felé fordul. Gyorsba visszanézek Maximra aki még mindig engem néz ki. Rámosolyogtam és visszanéztem a tanárra.

-Nincs semmi probléma tanárnő csak Maxim nem bír magával. -mondtam egy mosollyal az arcomon.

A tanár megforgatta a szemét és vissza is fordult a táblához. A hangos beszéd a tanteremben újra elkezdődött. Visszanézek Maximra aki le se vette rólam a szemét, lenézek és látom, hogy a keze összevan szorítva mérgében. Most komolyan emiatt ideges lett?

Előre fordultam, hogy az óra hátralevő részében figyeljek és jegyzeteljek is valamit mikor egy kéz a combomhoz nyúlt.

Olyan gyorsan történt minden, hogy reagálni se tudtam normálisan. Tudtam, hogy Maxim keze az, ki másé lenne, hozzám ért...

-Ezt még visszafogod kapni! -suttogja a fülembe. Még mindig a tekintetem a tanáron van, nem akartam feltünően viselkedni. Ha lehetne én most síkítanék az örömtől.

A légzésem szaporább lett és ez valószínűleg eléggé látható volt. Lenéztem és a mellkasom olyan gyorsan mozgott. Maxim keze egy pillanatra se hagyta el a combom, sőt most jobban belemarkolt.

Ekkor majdnem odafordultam hozzá, hogy mi a picsát csinál de a tanár megint ránk nézett,
vagyis inkább csak rám.

-Aria, már másodszor kell odaszólnom! Mi van már? -kérdezi a tanár és unottan néz rám.

Annyira bánom, hogy ma szoknyát vettem fel. Maxim keze a bőrömön valahogy más érzést kelt bennem.

-Elnézést tanárnő- kezdem el a bocsánat kérő szövegemet mondani mikor Maxim keze feljebb csúszik. Ne ne ne mért csinálja ezt velem? A keze már majdnem a bugyimnál van.

Ha akarnám leállítanám, simán letudnám állítani. Arrébb lökném a kezét és kész, de az a baj, hogy nem akarom, hogy abbahagyja.

Megmarkolom a széket és próbálom a levegő vételemet normálba tenni, sikertelen. Hogy tudnék rendesen viselkedni és ezt nem figyelmen kivűl hagyni?

Egy fiú keze van rajtam, a combomon baszki! És ebbe a legdurvább, hogy annak a keze aki nekem már évek óta bejön.

-Öhm -próbálok egy rendesen mondatot kibökni de Maxim nem hagyja abba és elkezdi simogatni a combom.

Jézusom ha tudná,hogy mit csinál velem,hogy milyen érzést kelt bennem...

-Minden a legnagyobb rendben van! -bököm ki végre és a tanár végre békén hagy. Mikor csöngetnek már ki???

-Mi a baj Aria talán nem zavarba jöttél? -hallom Maxim rekedtes hangját és felé fordulok. A keze elhagyja a combom és a hideg levegőt újra érzem a bőrömön.

-Ezt úgy visszafogod kapni! -szóltam vissza neki mérgesen. Erre ő mit csinál?Elkezd halkan nevetni, hát és még kiröhög.

-Alig várom. -mondja és pimasz mosolyra húzza a száját.