Barátok Extrákkal

Első rész

Maxim, ha ezt a nevet meghallom egyből hevesebben ver a szívem és egy fura, de jó érzést érzek a hasamban. De ki is ez a fiú?

Egy suliba járunk, sőt egy osztályba is járunk. Most leszek tizenegyedikes gimiben és mióta kilencedikesek lettünk azóta nem tudom róla levenni a szemem. Maxim egy barna hajú fiú, akinek barnás kék szeme van, mindig annyira jól megtudja csinalni a haját, hogy mindig azt hiszem suli előtt fodrászhoz megy.

Én 168 cm vagyok ő pedig 187cm körül, ami csodálatos. Mindig is bejöttek a magas fiúk. Nem annyira kigyúrt, ami engem nem is zavar, de azért edz. És a hangja, jézusom,mint egy Isten. Olyan jó hallgatni mikor beszél, az a rekedtes hang...

Szóval ahogy említettem előbb, bejön. De nagyon és nem tudom, hogy ez az érzés kölcsönös-e. Emiatt néha szoktam kételkedni is magamban, hogy miért?

Azért mert nem csak az osztályban de az egész iskolában Maxim egy ismert rosszfiú, lehet ezért is tetszik...Ellentétben én, egy kicsit csöndes lány vagyok, akinek megvan a saját baráti köre és velük el is vagyok egész nap.

Neki persze majdnem mindenki az ismerőse a suliban és nagyon sok lánynak bejön, miért pont én lennék az akivel ő össze is jönne?

-

Sziasztok Aria vagyok 16 éves. Anyukámmal élek és két tesómmal. Egy húgom van és egy kisöcsém. Mind a ketten még általános iskolába járnak, néha az idegeimre mennek de szeretem őket. Apám elhagyta a családot mikor én még csak 3 éves lehettem.

Mindig mikor megkérdezem anyát, hogy hogyan is történt a válás meg ilyenek leordít és mondja, hogy menjek a szobámba.

Szóval apámról azóta nem is hallottam, bár mondjuk annyira nem is vagyok kíváncsi rá.Legyen boldog ennyit tudok csak mondani.

Visszatérve Maximra. Neki van egy ilyen kis társasága akivel ő el van suliban. Utálom a barátait, mind egy öntelt barom. Maxim is egy seggfej de ő legalább jól néz ki.

A barátai órán mindig beszólogatnak másoknak és egyszer már nekem is beszóltak mert halkan mondtam fel a házit. Ilyenkor úgy megverném őket, de komolyan kiknek képzelik magukat?

Nem érdemes velük leállni vitázni,nem érdemes rájuk pazarolni az időt, úgyis a végén ők jönnek ki győztesen az egészből én pedig állnék ott mint egy hülye, néha annak is érzem magam.

Utálom, hogy nem tudok kiállni magamért és inkább hagyom, hogy piszkáljanak és fellökjenek minthogy kiállnék magamért és visszaszólnék.

Mikor reggelente felkelek suli időben próbálok a legemberiebben kinézni, hogy talán majd egyszer Maxim szeme megakad rajtam. Sose történt még meg, soha sem és ez már kezd nagyon idegesíteni, mit csináljak,hogy észrevegyen?

❕Remélem élvezni fogjátok ezt a sztorit, tanácsokat/kritikát szívesen fogadok. Ha láttok valami helyesírási hibát nyugodtan írjátok és javítom. Jó olvasást! <3 -K ❕