Szeptember elseje van és nagyon izgulok, a szívem majd kiugrik és az se segít, hogy a tesóim egyfolytában mondják, hogy ők mennyire várják a sulit. Persze nagyon örülök annak, hogy vidáman mennek majd suliba, de én úgy stresszelek mint az állat.
-Aria!! Gyere már ki,már több mint 30 perce bent vagy! - hallom öcsém hangját és próbálok sietni a hajvasalással, nem akarok úgy kinézni,mint egy oroszlán.
-Mehetsz is, látod nem tartott olyan sokáig. - mondtam nevetve és megpöcköltem az orrát.
Lementem a konyhába, hogy ne üres gyomorral kezdjem a napot és csináltam rántottát mellé meg banán turmixot,nyami. Hallom anya hangját ahogy jön le és látom, hogy próbálja Emma ünneplőjét betürni rendesen a szoknyájába. Anya először engem fog kidobni a sulinál és utána a tesóimat.
-Na készen állsz az első napodra tizenegyedikes létedre? -kérdezi anya lelkesen. Nem akartam mondani, hogy alig megy le a kaja a torkomon a stressztől ezért bólogattam és reméltem, hogy többet nem kérdez.
Végeztem a reggelivel, fogat is mostam, mégegyszer körül nézek a szobámban, hogy 100%ra menjek, hogy minden megvan. Ma úgyse lesz semmi komoly szóval viszek egy kistáskát, füzetet, tollat, kaját és vízet. Kimentem az udvarra és vártam amíg anya kiállt a garázsból, Emma és Logan már egyből beugrottak szószerint a hátsó ülésre én meg szépen lassan beültem anya mellé.
-
Itt vagyunk, a tenyerem már patakokban áll úgy izzad. Kifújom a benntartott levegőt és elköszönök anyáéktól. Hát akkor irány a suli, remélem a barátaim már bent vannak és nem kell egyedül lennem addig. Légyszi legyetek bent lányok.
Hát persze, hogy nincsenek bent. Direkt rájuk írtam mielőtt indultunk otthonról, hogy ők pont ekkora érjenek ide. Utálok egyedül lenni, de komolyan ilyenkor annyira egyedül érzem magam. Persze voltak már bent páran a teremben, de velük csak köszönő viszonyban vagyok.
Letelepedek egy padhoz, ami középen van és előveszem a telefonom és úgy csinalok mintha valami fontos üzenetet írnék, pedig nem. Megöl az unalom.
Na nyitódik az ajtó, csak ők lehetnek már, vagy nem... Bejön lökdösődve Tate és Zayd és őket követi te atya jó isten!
Hogy megváltozott Maxim.Neki elég egy nyár,hogy ennyire változzon a külseje?!
A Nike pulcsiját lecserélte egy fekete bőrkabátra és vett fel egy fekete szaggatott farmer gatyát, ha valaki tudja, hogy hogy kell öltözködni na az ő. A haja hosszabb lett de pont jó a hosszúsága és mintha belenne festve egy kicsit sötétebbre.
-Nem szép dolog stírölni másokat szivi. -hallottam és felnéztem.
Maxim.
Érzem, hogy a kezem remeg és, hogy a belső szerveim mintha felrobbanának, mi történik velem?
-Én nem. - kezdtem bele de ő elsétált, mit is vártam tőle. A személyisége nem változott. Azt mondta,hogy szivi uramatyám!
Tuti tiszta vörös most az arcom de nem érdekel. Ennél jobban nem is lehetne kezdeni a tizenegyediket.
VOUS LISEZ
Barátok Extrákkal
Fanfiction-Mi-mit csinálsz? -kérdezem,ahogy Maxim felém közelítve leveszi a pólóját és rámászik az ágyra. -Azt amit már rég megkellett volna csinálnom. -mondja és felém hajol.Elkezdi csókolgatni a nyakam és a kezét a nyakamhoz tapasztja. -Maxim,ne -próbálom e...