Barátok Extrákkal

Ötödik rész

A mai napot elég rosszul kezdtem, a hírek szerint vagyis inkább ha jól hallottam lentről, apa felkeresett minket.

Onnan tudom mert anya kiabálására keltem és már nem tudtam visszaaludni ezért lementem megnézni, hogy mi a fene folyik már lent, és megláttam, hogy egy vele egykorú férfival beszélget.

reggel :

-Anya?Mi a baj? -kérdeztem miközben ásítottam egyet, nem akartam illedelmetlennek tünni ezért eltakartam a kezzemel a szám.

Anya megfordul és a szeme könnyes, jézusom mi van már,ki ez az ember? Mielőtt megkérdezhettem volna anyától, hogy kivel beszél a csávó rámnézett és mosolygott, remélem nem valami pedofil.

-Aria...kislányom. -hallom és a szám tátva marad, mostmár értem anya reakcióját.Hogy meri idetolni a képét annyi év után?

-Apa?Te mit keresel itt? -kérdezem, még mindig nem fogtam fel, hogy a saját apámmal beszélek. Fogalmam sem volt,hogy hogy néz ki,semmit se tudok róla.. azért mégis csak egy baba voltam mikor lelépett.

-Aria légyszíves menj fel a szobádba és készülődj! -jelenti ki anya és én nem szólok semmit hanem bólintok egyet és felfelé veszem az irányt.

-

Anya miután kidobott a sulinál elég rossz hagulattal kezdtem el menni a suli felé, utálom látni ha bármelyik családtagom is szomorú. Apa iránt szószerint nem érzek semmit, semmi kötődést.

Ha éreznék akkor odafutottam volna hozzá és megöleltem volna, de nem. Az egyetlen dolog amit érzek iránta az gyűlőlet, tönkretette anya életét és magára hagyta és még van képe visszajönni.

Fogalmam sincs milyen okból jött vissza de engem aztán hidegen hagy. Remélem Logant és Emmát nem ébresztették fel.

-Jóreggelt mindenkinek! -köszön a biosz tanár nagy mosollyal, legalább valakinek jó reggele van. Elmondta, hogy miből készüljünk fel mert jövőhéten kisdogát írunk. Még nagyon semmi nehezet nem vettünk, ismétlünk.

-Mivel elég hangos a hátsó padsor és engem nagyon zavarnak ott hátul a fiúk ültetés lesz! -jelenti ki a tanár és a szívem elkezdett hevesebben verni, ne ne utálom mikor ültetés van. Kérem Istenem csak engem ne ültessenek el Mila mellöl. Én meg se szólalok órán csak nem ültet el.

Majdnem a fél osztály helyet vált és az én nevemet még szerencsére nem mondta, kifújom a benntartott levegőt mert megörültem, de úgy látszik túl hamar...

-Ésss akkor Aria! -néz rám és a fejem csak úgy felcsattan a nevem hallatára, ne kérlek ne csináld ezt velem.

-Te pedig..Maxim mellé -mondja és Maximra néz aki hátul ül majd vissza rám. Mintha egy percre elfelejtettem volna, hogy hogyan kell levegőt venni.

Maxim mellé ültetett, ennek örülök egyben de annak nem, hogy leghátúlra az utolsó padba..

-Nem lehetne valaki más tanárnő? -hallom Maxim unott hangját hátulról, na ez fájt. Most is nagyon benéztem az egészet magamnak, elhitettem magammal, hogy az, hogy rámnézett és, hogy hozzámszólt jelentett valamit. Olyan hülye vagyok atyaég.

-Nem Maxim, Aria pont jó lesz melléd. -mondja a tanár.

-De ő olyan csendes -nyög fel Maxim ami hallatára majdnem elsírom magam. Nem elég, hogy rosszul kezdődött a reggelem még Maxim is úgy állít be engem mint valami antiszociális embert.

-Pont ezért ő a tökéletes padtárs neked, majd megtanít viselkedni. -feleli a tanár, és rám mosolyog.

Felállok a székemből és kezdek hátulra sétálni. Olyan mintha engem figyelne mindenki ahogy sétálok pedig nem csak ezt is bebeszélem magamnak mint azt is, hogy Maximnak érzései vannak irántam.