Barátok Extrákkal

Nyolcadik rész

-Ti komolyan lefeküdtetek? -kérdezi Elena és Milával mellém állnak. Hogy mi van?

-Ti miről beszéltek? -nevetem el magam de ahogy látom az arcukot abbahagyom a röhögést.

-Te és Levi.. -jelenti ki Mila és a szemem majd kiesik ahogy hallom ezt a három szót.

-Jézus mi van? Ki mondta ezt? -kérdezem és kezdek pánikolni. Nem tudom ki híreszteli ezt de minél előbb meg kell tudnom, hogy kitől mielőtt ez a hír eljut anyához.

-Hát, nem fogsz örülni.. -mondja Mila és már majd felrobbanok, nyögjék már ki.

-Maxim. -jelenti ki Mila és egy pillanatra megáll a lélegzetem. Hogy mi?!

-Maxim? -kérdezem és felnevetek halkan remélve, hogy csak viccelnek.

-Igen, reggel mikor jöttünk már mindenki erről beszélt az aulában. -mondja Elena. Ami sok az már sok. Először honnan tud róla, hogy mi együtt voltunk? Oh,hát persze, hogy én voltam olyan hülye és elmondtam neki. Így bármire következtethet...

-Hová mész? -kérdezi Mila miközben megfordulok.

-Megkeresem Maximot!

-

Csengessenek már ki, mi lesz már! Itt állok a labor előtt és várom, hogy Maxim kémia órája végre befejeződjön. Remélem van valami jó magyarázata amiért ezt híreszteli és leéget mindenki előtt ezzel.

Na végre megszólalt a csengő. Kinyílik az ajtó és először pár lány jön ki a teremből. Az a nézés atyaég ahogy ezek a lányok rám néztek,mintha leprás lennék és kerülni kéne.

Kijön Levi a teremből és rám mosolyog, tuti fogalma sincs az egész pletykáról ami terjeng a suliban.

-Lám lám. Jól szórakoztatok tegn- kezd bele Maxim de megszórítom a kezét és elkezdem kifelé húzni a teremből.

-Kuss és gyere velem.

A folyosó üres volt,már egyből be is csöngettek volna?

-Figyu nekem van ennél fontosabb- megint félbeszakítom és megforgatja a szemét.

-Befognád egy percre?

-Te meg ne vágj mindig a szavamba. - mondja és belököm a takarítószertárba. Meglepődik és egy pimasz mosolyra húzza a száját.

-Te mégis kinek képzeled magad? -kezdek bele és ő erre felnevet. Hát persze nevess ki, biztos viccből kérdeztem.

-Hát nem akarok önteltnek tűnni, de egy elég jóképű csávónak képzelem magam. -húzza ki magát és beletúr a hajába.

-Úristen. Ha az egoizmus fájna.. -forgatom a szemem és az arca megváltozik. Állunk egy helyben és ő engem néz de én csak a padlót bámulom. Ha vele vagyok valahogy mindig elfelejtem, hogy mi van velem és körülöttem.

Azzal a szép szemeivel úgy fűrkészi az arcom,hogy mindjárt összerogyok. Miért is jöttünk ide?

Ja tudom!

-Én és Levi? Ez most komoly Maxim? Olyan gyerekes vagy! -nézek rá dühösen.

-Miért nem igaz? -kérdezi és közelebb lép. Ezt észreveszem és egy lépéssel hátrébb megyek.

-Ne-nem úristen. Hogy feltételezhetsz rólam ilyet? -kérdezem de az arckifejezése meg sem változik. Na most röhöghetnél vagy valami, kezdem kínosan érezni magam.

Nem akarom,hogy Maxim ilyeneket pletykáljon, főleg nem rólam! Nem akarom, hogy a suli kurvájának nézzenek. Ki tudja, lehet holnap azzal jön elő, hogy én meg ő.

-Miért,ennyire gáz a Levi? -kérdi

-Dehogy, de mi csak barátok vagyunk -jelentem ki.

-Aham, én is ezt mondanám. -  mondja. Előveszem a telóm a zsebemből, hogy lecsekkoljam, hogy hány perce kések és erre Maxim egyből kikapja a kezemből a telefont.

-Add vissza!

-Mert ha nem?

-Ne játszadozz velem Maxim! -nézek rá dühösen, annyira idegesítő. Persze azt meg nem tagadhatom, hogy nagyon is tetszik ez a helyzet.

Már csak 2 lépésre van tőlem vagy kevesebb..

-Én élvezem,te nem? -kérdezi.