Barátok Extrákkal

Huszonegyedik rész

Azt terveztem, hogy lemegyek anyáékkal és eszek, viszont ezek a tervek nem valósultak meg.

Videó hívásban segítettem neki elvégezni egy-két dolgot..

Miután letettük lementem a többiekhez és utána lementünk a partra. 2 óra múlva miután kijöttem a vízből anyát sehol se találtam. A gyerekek a homokban játszottak és rajtam teljesen eluralkodott az aggodalom.

-Nem tudjátok, hogy hol van anya? - kérdezem és ők csak rázzák a fejüket, hogy nem. Sóhajtok egyet és körbe nézek.

-Elmegyek pár percre. Ígérjétek meg, hogy nem mentek sehova! - Mondom és vigyorogva bólogatnak. Elindulok az egyik bár felé és megint körbe nézek, hátha csak valami üdítőért ment be.

Beljebb sétálok és valamiért nagyon rossz érzésem támad. Egy hangos nevetésre kapom fel a fejem és látom, hogy egy nagyon ismerős nő ül háttal szembe velem.

-Anya? - kérdezem és mintha egy pillanatra lefagyott volna. Egy férfi ült előtte és ő egyenesen a szemembe nézett. Ki ez a pasi?

Soha se láttam még és egyáltalán nem tetszik a nézése. Ahogy anya kezd felém fordulni látom, hogy a férfi elengedi a kezét és iszik a poharából.

-Aria édesem.

Összeráncolom a homlokomat és épp fordulnék hátra, amikor neki ütközök Logannek.

Felnéz rám, hátra pillant, majd mögém tekint. Tekintete megáll egy személyen és arcára kiül a mosoly.

-Apa?

Hallom, egy szó. Egy rohadt szó és Logan már fut oda ahhoz az emberhez. Aki az apja.

Lassan megfordulok és tekintetem találkozik anyáéval. Teljesen kétségbe van esve. De én erről miért nem tudtam. Értem én, hogy apám egy szemétláda, aki elhagyott minket de nekem az nem is volt kérdés, hogy a tesóim tényleg a tesóim.

Anya félrelépett.

Hátat fordítok neki és kisétálok. Ez most nagyon meglepett. Csalódott vagyok, rendesen úgy érzem mintha egész életemben hazudtak volna nekem.

Emma egyáltalán tudja ezt? És Logan mióta tudja? És nekem miért nem szólt senki? Bár valószínű ők azt hiszik, hogy az az embert az én apám is. Istenem, olyan fura ez az egész.

2 perccel később hallom, hogy anyám szól hozzám. Hátranézek és leül mellém a paplanra.

-Sajnálom.

-Sajnálom, hogy nem mondtam semmit. Tudnod kellett volna. Nem mertem elmondani. Nem akartam, hogy így tudd meg.

Az a probléma, hogy anyámról rám ragadt a jólelkűség. Nem tudok rá haragudni. Igen, eltitkolt egy ekkora nagy dolgot előlem évekig, de azt se tudom én mit tettem volna ha az ő helyében lennék.

-Tehát az a pasas az igazi apjuk. - Jelentem ki a nyilvánvalót és anya szomorúan bólogat.

-Nevettél. - Mondom, és én meglepődök. Az én apám csak szomorúságot és fájdalmat jelentett az ő életében és most láttam először ilyen őszintén nevetni egy férfi társaságában.

-Tudod szívem. Szeretem őt. Az évek során próbáltam nem tartani a kapcsolatot vele, nehogy rájöjj, de vele más volt minden. Miután kiderült, hogy terhes vagyok tőle teljesen kétségbe estem és egyből arra gondoltam, hogy mi lesz ha megtudod, hogy mástól vannak a tesóid.

Mondja és egy könny lecsordul az arcán. Sóhajtok egyet és átölelem. Nehéz ez, 5 perce megtudtam, hogy a testvéreim igazából más apától vannak bár ez nem fog semmin se változtatni. Ugyanúgy fogom szeretni őket.