Barátok Extrákkal

Tizenötödik rész

Abban egyeztünk meg, hogy ma nálam fogjuk folytatni a feladatot és akkor suli után egyből megyünk hozzám. Elena ma nem jön suliba mert az írta beteg, Mila pedig matek versenyen vesz részt szóval ma eléggé egyedül fogom magam érezni.

Tesivel kezdtünk, hurrá. Mikor mentem volna be az öltőzöbe sustorgásokat hallottam és közelebb mentem, hogy halljam.

-Maximmal is?

-Nee,ez már azért gáz. -hallom és elkezdenek nevetni. Nem tudom kiről van szó de utálom az ilyen lányokat. Pár másodperc múlva nyitódik az ajtó és gyorsan elugrom az ajtótól nehogy észrevegyék, hogy hallgatóztam.

Amikor lépnek ki a lányok, akiket még egyszer se láttam a suliban szóval gondolom kilencedikesek, mind rámnéznek ahogy jönnek ki és az egyik csaj elkezd köhögni.

Szóval most akkor rólam volt szó?!Mert ha igen akkor nem tudom, hogy miért hiszik azt, hogy Maxim és én.

Ahogy vége lett a tesinek megyek ki a csarnokból és egyből az osztályterem felé veszem az irányt. Mi van már?? Miért néz engem mindenki? Eddig észre se vettek most meg kb minden fiú aki elmegy mellettem rám néz.

-Fu de megdug- szerencsére a végét nem hallottam mert felgyorsítottam a tempóm. Miről maradtam le?
Leülök a helyemre és mikor körbenézek az egyik fiú aki előttem ül RÓLAM néz egy fotót, ahol csak bugyi és egy melltartó van??Úristen nem,nem lehet-

Maxim

Ezért kifogom nyírni, tökre megfeledkeztem arról a napról mikor elküldtem neki, jézusom olyan hülye vagyok.

-Nem láttad Maximot? -kérdezem az egyik osztálytársam de ő csak rázza a fejét.

-Kit keresel szivi? -hallom és egyből hátra fordulok,fu és még mer leszivizni?

-Kijönnél a teremből egy percre? -kérdezem mosolyogva.

-Nem ér rá délután nálatok? -kérdezi és egy pimasz mosolyra húzza a száját,mi a fa-
Mielőtt megtudtam volna szólalni persze pont akkor jött be a tanár szóval majd akkor délután fogok vele elbeszélgetni.

-

Már vagy úgy 25 perce várok a suli előtt Maximra mert úgy volt,hogy együtt sétálunk haza. Elegem lett a várakozásból szóval felhívtam.

-Ohm igen? -kérdezi és még ő van meglepődve, hogy hívtam.

-Hol a francban vagy már? Itt várok a suli előtt! -mondom és egy csaj nevetését hallom a háttérben. Most komolyan csajozik?

-Ja ja ja..teljesen elfelejtettem szóval akkor majd ütközünk -mondja és egyből lerakja a telefont. Na ez most nagyon felkúrt és egyszerre szomorúvá tett.

Elkezdtem hazasétálni és beraktam a fülest a fülembe és már otthon is voltam. Mikor mondta Maxim a telefonban, hogy majd jön én azt hittem, hogy úgy érti,hogy itt lesz már. De persze, hogy nem és megint várhattam, de most 1 órát.

Már mentem volna fel a szobámba,hogy átöltözzek az otthoni ruhámba mikor kopogtak az ajtón. Megforgatom a szemem és visszafelé veszem az irányt.

-Cső, gyere be -mondom a világon legunottabb hangon és beengedem Maximot.

-Dik mi van veled? -neveti el magát és már komolyan ott tartok, hogy megint megpofozom.

-Gondolom a képek rólam csak úgy kiszivárogtak maguktól ugye? -emelem fel a hangom.

-Uh bazdmeg -húzza a száját Maxim.

-Mi a francot gondoltál te barom? -kérdezem és közelebb lépek hozzá.

-Figyu nyugi már, csak egy barátomnak küldtem el, nem tudtam, hogy elküldi másoknak is. -kezd mentegetőzni.

-A suliban mindenki tud róla Maxim! Tudod milyen megalázó ez? -kérdezem és érzem, hogy mindjárt elbőgöm magam.

-Esküszöm sajnálom! Nem akartam, hogy tudjanak róla. -mondja de erre nem válaszolok.

-Végülis te küldted el.. -mondja és lenéz de erre én egyből felkapom a fejem.

-Szóval az én hibám az egész? -kérdezem és már majd felrobbanok.

-Figyelj mégegyszer sajnálom és megfogom mondani a többieknek, hogy töröljék ki és hagyjanak békén. -mondja és összeráncolom a homlokom.

-Nem akarom,hogy így teljen el ez az egy hét.