Barátok Extrákkal

Tizenhatodik rész

-Én se akarom de mindig csinálsz valamit ami felidegesít. -mondom őszintén és ő csak elmosolyodik.

-Szent a béke? -kérdezi és kinyújtja a kisújját. Elnevetem magam és utána megkérdezem, hogy kér e valamit. Szerencsére már nem lehetett érezni a feszültséget a levegőben és már én is teljesen lenyugodtam.

Persze ez nem azt jelenti, hogy már el is felejtettem a történteket. Remélem tényleg igazat mondott Maxim és beszél a többiekkel.

-Akkor elkezdjük a feladatot új barátom? -kérdezi

-Barát?Nem tudtam, hogy barátok vagyunk -emelem fel a szemöldököm és megforgatja a szemét. Én sose tekintettem Maximra úgy mint egy barátra, inkább csak egy osztálytársra aki max elkéri tőlem a házit.

-Persze, vagy te nem akarsz a barátom lenni? -kérdezi és elkezd szipogni.

-Hát nem is tudom..azért az nagy dolog,hogy az ismert Maximnak a barátja lehetek. -mondom és elkezd röhögni.

-Menjünk fel. -mondom és a szobám felé vesszük az irányt.

-

Már egy órája próbálunk haladni a feladattal de kb sehol se tartunk. Esküszöm nem tudtam, hogy Maxim tud normális és vicces is lenni, vagyis velem.

-Ne hülyéskedj már, nem hiszem el. -neveti el magát miközben én épp azt meséltem el neki, hogy általánosban, hogy szivattuk meg az osztályfőnökömet. Nem is vicces így visszagondolva a sztori de ő annak tartotta.

Tök jókat nevettünk és tök sok mindent megtudtam róla amiről fogalmam se volt.

-Örülök, hogy megismerhettem ezt az oldaladat is. -jelentem ki de nem nézek rá. Olyan furának tartom még most is, hogy itt ül a szobámban és normális dolgokról beszélgetünk és nem cseszeget.

Sulin kívűl, kettesben vele olyan mintha nem is Maximmal beszélgetnék. Egy teljesen új embert ismertem meg.

-Örülök, hogy örülsz. -mondja és elmosolyodik, a gödröcskéi most nagyon látszódnak és most legszívesebben megcsó-

-Nekem most mennem kell. -mondja és áll fel az ágyamról. Bólintok egyet és lekisérem.

Ha lenne egy naplóm és most visszaolvasnám akkor tele lenne azzal, hogy Maxim milyen helyes,cuki.. és az a baj, hogy ahogy most tudtunk rendesen beszélgetni ezek az érzések kicsit megerősödtek de szerintem ezek majd úgyis elfognak tünni. Vagyis nagyon remélem.

Anyáék szerencsére nem találkoztak Maximmal, nem akarnám elmagyarázni az egészet az elejétől.

A vacsora készen volt és lementem enni, meghallgattam, hogy milyen volt a többiek napja és végig mosolyogtam. Esküszöm ez az egész Maximos dolog tökre feldobta a nap hátralevő részét.

Mivel már elég késő van elmegyek tusolni és bekapcsolom a tévét mielőtt elalszom.