Istenek elől menekülve

Lélek tréning és szökés

Angel szemszöge

Mikor magamhoz tértem, egy székhez volt kötözve a karom és a lábam, a számban pedig egy alma volt.

Az elmúlt időszakból csak halványan voltak emlékeim. Nem sok minden rémlett. Valami azonban biztos volt: Erósz csapdába csalt.

Most itt vagyok valahol, csak Zeusz tudja, hol, vagy talán még ő sem, és mozdulni sem tudok. Király.

Meg akartam mozdulni, valahogyan kiszabadulni. De hangokat hallottam a mellettem lévő szobából (?), ezért úgy gondoltam, csöndbe maradok, hátha meg tudom hol vagyok.

- ... jó nagyon jó. Viszont azt még mindig nem értem hogy a csók mire volt jó. Egyáltalán kulcsfontosságú szerepe volt abbban, hogy...

- Nem - vágott egy másik a hang az előzőbe - Mivel a lány tehetetlen volt a varázsbeszéd alatt, gondoltam... Kihasználom a helyzetet.

Arcomat elöntötte a pír. Ezek most rólam beszélnek?!

- A lány ráadásul igen gyönyörű. Így érthető, hogy hogyan tudta ilyen rövid idő alatt elrabolni Hermész szívét. Várjunk... Elrabolni - röhögött Hang 2 - Ez jó poén. Haláli humoros vagyok, ugye, Thanatosz barátom?

- Hahaha, nagyon vicces - morgott Thanatosz - Szerintem, most már ébresszük fel Athéné lányát, és kezdjük el a kiképzését.

Kiképzés?! Mégis mire akarnak engem kiképezni?! Vagy... Hacsak nem... Francba...

- Kronosz örülni fog, Erósz. Ez az Angel tényleg nagyon jó csalinak. Semmiképpen sem tud kibújni a feladata alól, ráadásul nagyon okos, óvatos is. A terv zátonyra futásának esélye... Nagyjából kevesebb, mint 0.1%.

Tehát akkor jól sejtettem. Tényleg Kronosz áll a háttérben.

Erósz és Thanatosz belépett abba a terembe ahol én is voltam. Nem akartam megmozdulni, és ezzel elárulni, hogy már egy ideje ébren vagyok.

- Francba. Pedig a varázs beszédnek már el kellett volna vesztenie a hatását. Mi sikerült félre? - Thanatosz még morcosabbnak tűnt, mint első hallásra.

- Pedig jól működött. Be is bizonyítom. Már ébren van, és hallja minden szavunkat. Csak figyelj.

Erósz elém lépett, és élesen, de mégis kedvesen rám szólt:

- Angel Harmony Campbell. Emeld csak föl a fejed! Mert ha nem... Akkor itt helyben megölünk.

Hangjában nem volt varázsbeszéd. Ezért inkább játszottam tovább az ájultat.

Erósz most egy sokkal... Követelőzőbb hangra váltott:

- Nézz ide...

Ezzel már nem tudtam mit tenni. A szárnyas kisköcsögnek a varázsbeszéde túl erős volt. Nem tudtam ellenkezni.

Lassan, de biztosan felemeltem a fejem, és Erósz szemébe néztem. Az alma közben kiesett a számból.

- Na azért. Thanatosz, tiéd a pálya.

Megszólalni sem volt időm: A halál istene kinyújtotta a kezét, és sűrű Ködfelhőbe burkolt.

Félelmemben becsuktam a szemem. Mikor úgy éreztem, hogy eltűnt a Köd, kinyitottam.

- Nem is lett rossz. Szőkén és szürke szemekkel még csak szebb is - jegyezte meg Erósz.

Szőkén?! Szürke szemekkel?!

Megráztam a fejem, mire a hajam a szemembe hullott. Tényleg szőke voltam. Újra a padlóra néztem, amit tükörként használtam jelenleg. Tényleg szürke szemem volt. Úgy néztem ki... Mint...