Istenek elől menekülve

Az istenek színe előtt

Ide amúgy akartam írni egy bulijelenetet is, ahol valóra váltom a legnagyobb álmom, a zenék közt ott lesz a ,,pálinka dal" is, meg (mivel én is hivatalos lennék a bulira XD) részegen akartam volna győzködni Mr D-t, hogy a pálesz jobb, mint a bor...😂

Hermész szemszöge

A többi isten már a trónján ült, harminc méteres magassággal, csak én voltam továbbra is ,,emberi", mert még nem jött vissza teljesen az erőm.

Ott ültem a földön Angel mellett, aki még mindig mélyen aludt. Az elmúlt események nagyon kifáraszthatták. A vállát átkaroltam, hagytam, hogy nekem támaszkodjon.

Eközben Zeusz és Athéné azon veszekedtek, hogy kinek lett volna jobb terve Kronosz legyőzésére. Én az utóbbit hirdettek volna ki győztesnek, de mivel Zeusz eléggé be tud pöccenni az ilyeneken, inkább tartottam a számat. Meg amúgy sem kérdezett senki.

- OKÉ, VITA LEZÁRVA! - kiáltott át a termen Héra, majd mikor végre mindenki elcsendesedett, folytatta - Most inkább térjünk át Hermész, és a halandója jutalmára. Ők mentették meg az Olimposzt. Kérhetnek akármit.

- Én nem kérek semmit - jelentettem ki - A legnagyobb jutalmamat már megkaptam - karoltam át Angel-t büszkén. Aphrodité a háttérben olyan arcot vágott, mint aki mindjárt felvisít örömében. Istenek, csak azt ne csinálja!

- Hermész, ugye tudod... Ez a halandó is csak egy futó kaland. Él még egynéhány évtizedet, aztán hádészba költözik véglegesen. Nincs értelme ennyire ragaszkodni hozzá - oktatott ki Athéné azzal a tipikus tanárnős hangján. Jaj, de utálom, amikor ezt csinálja!

- Akkor is kitartok amellett, hogy nem kell semmi jutalom - makacskodtam.

A többi isten hát-ez-hülye arckifejezéssel nézet össze.

- Hát rendben. Legyen akaratod szerint - jelentette ki Zeusz - Most jöjjön a halandó. Szeretnénk neki feltenni egy fontos kérdést. Keltsd fel! - parancsolt rám. De én nem akartam megtenni. Olyan békésen alszik!

- Nem lehetne elnapolni a dolgokat? Talán, ha kialudja magát, akkor majd tiszta fejjel tud gondolkodni, és bölcsebb döntést tud hozni - néztem Athénére vigyorogva. Nála általában működnek az ilyen dolgok - Mit gondoltok?

- Én támogatom az ötletet - jelentette ki Athéné.

- Én is - szólalt meg Artemisz - Mi nők általában morcosabbak, agresszívabbak vagyunk akkor, ha nem aludjuk ki magunkat (amúgy, remélem, ezzel nem én vagyok egyedül XD - a szerk.).

- És a többiek? - nézett szét Zeusz. Mindenki egy olyan ,,nekem mindegy" arckifejezéssel nézett maga elé - Akkor, a kérdés eldőlt. A tanácskozást holnap folytatjuk tovább!

****
*másnap reggel*

Angel szemszöge

Igen. Pontosan emlékszem, hogy az Olimposz tróntermében aludtam el. Ezért már végképp össze vagyok zavarodva. Ugyanis hol ébredtem? Egy (!MINIMUM!) ötcsillagos lakosztály nagy, felhőpuha ágyában.

Döbbentem ültem fel, és néztem szét. A falak krémszínűek voltak, arany díszítéssel. Az egyik fal helyét egy óriási üvegajtó foglalta el. Odakint állt valaki.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd elindultam az üvegajtó felé. Miközben végignéztem magamon, hogy minden oké-e velem, észrevettem, hogy a szokásos fekete kezeslábasom van rajtam. A hajam úgy állt, mint aki szándékosan kócolta volna össze az éjszaka. A külsőm tökéletes.

Hermészt találtam odakint, a teraszon. A horizontot nézte komor arccal.

- Szia - érintettem meg óvatosan a karját.

- Szia! - nézett felém, és elmosolyodott. Büszkeséget véltem felfedezni a tekintetében - Jó, hogy végre felkeltél. Körülbelül egy óra, és kezdődik a tanácskozás. A trónteremben.

- Nekem ehhez mi közöm? Nem vagyok isten! Csak egy halandó!

- Te is hivatalos vagy. Zeusz szeretne neked feltenni egy kérdést.

- És mi lenne az?

- Nem tudom. Őt kérdezd - az arcára volt írva hogy hazudik, de nem feszegettem tovább a témát - Na, de, ideje készülődni kezdened. Ha bemész, a fürdőt balra, a négyes feliratú ajtó mögött találod. Már minden szükséges dolog oda van készítve. Ruhát sajnos nem találtam neked, de mosógépet is találsz. Körülbelül fél óra alatt ki is tudod mosni a kezeslábasodat.

Az utasításai alapján megtaláltam mindent. Volt ott egy zuhanyzó is, tehát vettem egy gyors fürdőt. A ruhám ekkor már a mosógépben forgott. Miután végeztem, kifésültem a hajamat, fogat és arcot mostam, valamint elmentem Wc-re is.

Tizenöt perc múlva már indulásra készen álltam. Hermész kikísért a lakosztályból, ami - mint kiderült számomra - az Olimposzon volt. Jó drága lehetett.

A terembe belépve egyből szemben találtam magamat egy híján egy tucat harminc méteres istennel. Ámulva néztem szét.

Hermész, aki eddig a kezemet fogta, most elengedte azt, a trónja felé indult, majd nőni kezdett, egész addig, míg ő is harminc méteres nem lett. Mire elérte az ülőhelyét, a növekedés befejeződött. Helyet foglalt.

- De rég voltam már ebben az alakomban! - nyújtózkodott.

Ekkor Zeusz hangja hallatszódott, mire mindenki elcsendesedett.

- Istentársaim! Azért gyűltünk ma itt össze újra, hogy a halandó is megkapja jutalmát, hálából Kronosz megöléséért. Egy kérdést fogok neked feltenni, Angel Harmony Campbell, Athéné lánya! Válassz bölcsen!

Feszengeni kezdtem. Ez most nagyon komoly dolog. Nem szabad elcsesznem.

- Angel Harmony Campbell, Athéné lánya! Felajánlom, hogy halhatatlanná teszlek, istenné! Olyanná, akit mindenki tisztelni fog! Elfogadod-e?

Megdöbbentem. Mindenre számítottam, csak erre nem.

Lopva Hermészre néztem. A gyanútlan külső szemlélő akár úgy is láthatta volna, hogy csak elbambult. De valójában engem nézett, szeme pedig könyörögve azt üzente: Fogadd el!

- Sajnálom, de... Az ajándékot kénytelen vagyok elutasítani - jelentettem ki. Mindenki megdöbbent, valaki pedig azt suttogta: ,,Ez már a második, egy évszázadon belül!"

- Igen? És megtudhatnánk, hogy miért? - kérdezte ingerülten Zeusz.

- Van egy kis családom, két gyermek, akiket szeretnék én felnevelni, és nem másokra bízni, mert istennőként nem maradhatok mellettük. Már az sem garancia, hogy az apjukra nem fognak haragudni, mert sosem láthatják - magyaráztam - Meg amúgy is, húsz éves vagyok, előttem áll még az élet! Szeretném kihasználni. Az élet tudtommal azért értékes, mert véget ér. Nincs igazam?

Az istenek egyetértően suttogtak. Zeusz egyre idegesebb lett.

- Utolsó esély! Elfogadod-e?

- Nem én.

- Hát, jó. Legyen akaratod szerint! Az ülést ezennel lezárom! Elmehettek! A halandó másfél órán belül hagyja el az Olimposzt!

Én léptem ki legelőször a teremből. Utánam az istenek.

A múzsák színpadához szaladtam. Gondoltam, kiélvezem az utolsó órámat itt, az Olimposzon.

A színpad szélén ültem, a földet bámultam. Közben az életemen gondolkodtam.

- Angel?

Hátrafordultam. Hermészt láttam ott álldogálni, immár normális emberi alakban.

- Mondjad.

- Van kedved sétálni? - kérdezte, és felém nyújtotta a kezét - Mutatok egy helyet, amit még garantáltan nem láttál.

✨1✨