Istenek elől menekülve

Epilógus

Külső szemlélő

Hermész egy titkos kertbe vezette szerelmét. Ez volt az egész Olimposz legszebb pontja, legalábbis Angel szerint.

Itt folyamatosan dél volt, kellemes meleg, lábuk alatt virágos rét terült el, arcukat lágy szellő simogatta. Csak elvétve volt egy-két fa a környéken.

- Ez itt a nimfák kertje. Csak nekik, illetve azoknak van tudomásuk a kertről, akikben megbíznak. Én az anyámnak köszönhetően tudok róla, mert ő is nimfa. És most már te is ismered.

- Nagyon gyönyörű... - suttogta Angel, akit tényleg elbűvölt a látvány - De, amúgy, tudod, hogy hamarosan el kell mennem... Vagy Zeusz nem is tudom, mit csinál velem.

- Igen, van fogalmam róla... Ugyanis búcsúzkodni hoztalak ide.

Eközben három istennő, Aphrodité, Artemisz és Athéné, akik szintén tudtak a kert létezéséről, szintén arra sétáltak, de mikor Angel-éket észrevették, elbújtak az egyik fa mögé, onnan figyelték tovább a jelenetet.

- Erre a szép helyre? - kérdezte szomorúan Angel.

- Igen. Itt most senki sem zavarhat meg minket - suttogta, és az ajkát óvatosan Angel-ére helyezte. Hátát átölelte. Csókja édes volt, gyengéd, de a színtiszta szerelmen kívül még némi szomorúságot is árasztott.

Mikor Angel visszacsókolt, Aphrodité halkan, ábrándozóan felsóhajtott, Athéné elismerően nézett. Sőt mi több, még Artemisz szája szélén is bujkált némi mosoly.

- Olyan aranyosak így együtt! - suttogta Aphrodité.

- Szerintem is azok - szólt Artemisz. Istentársnői döbbenten néztek rá.

- Te beteg vagy tán? - tette a homlokára a kezét Athéné.

- Istenek! Artemisz azt mondta egy fiú-lány párosra, hogy cukik! - ujjongott halkan Aphrodité - Csoda történt!

Eközben Angel és Hermész ajkai óvatosan elváltak egymástól. Egymást továbbra is szorosan átölelve álltak.

- Akkor... Úgy tűnik, itt a végleges búcsú ideje - szólt szomorúan Hermész.

- Igen...

- Amúgy megbántad esetleg, hogy mégsem fogadtad el a halhatatlanságot?

- Nem. A gyermekeimnek szükségük van rám.

- Értem. Figyelj... Amikor majd tudlak, meglátogatlak titeket. Ha van szabad időm, akkor mindet...

- Ne, kérlek ne. Hébe-hóba meglátogathatsz minket azért, de ne vidd túlzásba - mosolyodott Angel - Mindössze annyit kérnék csak így tőled, hogy ne felejts el.

- Téged? Elfelejteni? Lehetetlen - kuncogott Hermész - De megteszem, amit kérsz. Ez a legkevesebb. Viszont már menned kell. Zeusz így is zabos.

- Ez igaz - engedte el az istent Angel - Viszlát Hermész, tolvajlás istene, istenek hírnöke!

- Viszlát Angel Harmony Campbell, Athéné lánya, Olimposz megmentője! Legyen szép életed.

✨0✨