Istenek elől menekülve

Á r u l ó (rövid, de attól még rendes rész)

Angel szemszöge

- Angel Harmony Campbell. Jó téged újra hallani.

- Mit akarsz már megint?!

- Óh, tudod te azt jól.

- NEM fogom Hermészt a biztos halálba vezetni! Azt, hogy segítek neked őt elfogni, már most elfelejtheted!

- Nézz csak körbe! Az idő megállt. Mindörökké. Valószínűleg. De ha végighallgatod a mondandómat, és ami a legfontosabb: El is fogadod, meg is teszed, amit mondok, a szerelmedet feloldozom az idő átka alól.

Erre megdermedtem. Azt mondta, hogy Hermész a... Szerelmem?

- Hagyok neked gondolkodási időt. Pár percet kapsz.

Kinyitottam a szemem, és szétnéztem a szobában. Minden megfagyott körülöttem, ebben Idő Nagypapinak igaza volt. Hermész is ott ült egy másik kanapén, szeme nyitva, feje hátrahajtva.

Óvatosan felálltam, és elé léptem. Óvatosan megérintettem az arcát. Nem reagált. Megráztam a vállát. Semmi válasz.

- Én sem lehetek ekkora hülye, de... - temettem a kezem az arcomba - KRONOSZ! Döntöttem.

- Hallgatom.

- Segítek neked, de csak egy feltétellel. Ha megesküszöl a Sztüxre, hogy miután elfogtad, nem kényszeríted olyan dolgokra, amik végrehajtásakor komolyabban megsérülhet!

- Hmm. Ez igazán nem nagy ár. Esküszöm.

Odakint mennydörgött az ég.

- Most pedig indítsd újra el az időt!

- Állj, állj, kislány, még nem fejeztem be. Van valami, amit a tudtodra kell adnom. A terv a következő: Miután a szemed teljesen aranyszínű lett, avagy teljesen uralni tudlak, tudatosan fogod őt elárulni.

- Nem - szorult ökölbe a kezem - Nem tettetjük elmekontrollnak. Ez az utolsó szavam.

Felkaptam a kanapén heverő tőrömet, és a lábamba vágtam vele. A tetoválás helyére.

Kronosz dühödten felüvöltött, de a hangja minden egyes másodpercben egyre halkult.

- Ha már nekem meg kellett esküdni a Sztüxre, akkor te is tedd ugyanezt! Esküdj meg, hogy nem bújsz ki a kiadott feladatod alól, és végrehajtod azt, teljesen szabad akaratodból!

- Megteszem. Esküszöm.

Kimondott szavaimat hallva átkoztam magam, amiért ilyenre vetemedtem. Én sem tudom, miért egyeztem bele ebbe... Szabad akaratomból!

- Ez a beszéd.

Sírva a földre roskadtam, az idő újra megindult. Most mit tegyek?! Hogy fogok ezután Hermész szemébe nézni?!