Istenek elől menekülve

Az a francos hadsereg

Angel szemszöge

Minden olyan zavaros... Egyik pillanatban egy piros fénysugár röppen felém, a másikban pedig már... Ő ébresztget...

Nem mintha nem lenne ellenemre. Sőt mi több. Örülök is neki. Csak még minden olyan homályos... A hallásom, a látásom, és az emlékezetem is.

- Angel... - suttogott valaki - Angel, kelj fel!

Még mindig ötletem sem volt, hogy ki kelteget. Ezért megpróbáltam felülni, hátha akkor megtudom, ki az...

- Angel, ne erőltesd meg magad... Csak most ébredtél föl - suttogta.

Sikerült rá fókuszálnom. Mikor észrevettem, ki is az, kikerekedett a szemem, és azt dadogtam:

- He-Hermész?! Hogy kerülsz ide? É-és hol van Emma? Sikerült őt megtalálni...? - igen, végre Ő is eszembe jutott.

- Emma sajnos nincs meg - horgasztotta le a fejét - Valószínű, hogy még sokáig nem is fogjuk megtalálni. De most gyere! Egy ideig kénytelen vagyok téged néhány Vadászra bízni. Teljesen kihűltél.

Bólintottam, mire segített nekem felkelni. Pár pillanatig a szemével kereste a Vadászokat, de úgy tűnik, nem találta. A csönd pedig már kezdett gyanússá válni.

- Hol vannak? - kérdeztem suttogva.

Hermész már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de ekkor éles sikoly hasított a levegőbe amit rövidesen egy másik is követett.

Nagy meglepetésemre három isten szaladt ki a fák közül, és Emma sátra felé vették az irányt.

Egy ideig ott kutakodtak, de nem találtak senkit/semmit. Végül, mikor visszatértek hozzánk, a társaság egyetlen női istene mondta ki a szomorú hírt:

- Sajnálom, de... Eltűntek. Nyomtalanul.

- Szerintem NE kezdjük el még őket is keresni - morgott az egyikük - Épp elég, hogy ezzel szórakozni kellett - mutatott rám.

- Hé! - mordultam fel - Csak hogy tudd: Én is egy élő lény vagyok, azon belül is, félisten, ezért minimum így említs meg, hogy: Vele, vagy hívhatnál akár a nevemen is, azaz Angel-nek.

- Jólvan, na, nehogy hirtelen átmenj tanárnak - nézett rám mogorván az illető, másnéven Árész.

Jó, na. Tudom, hogy nem kéne így viselkednünk, de ő egy háborúisten, és az anyám szintén az. Tehát, a rivalizálás természetes...

Hermész figyelmeztetően nézett mindkettőnkre, ezzel üzenve: Ha nem hagyjuk abba, de most azonnal, akkor nagyon nagy bajok lesznek. Ezért inkább befogtuk.

- Köszönöm. Na, akkor, hogyan tovább?

- Szerintem, először is, célszerű lenne visszamenni New Yorkba. A többit ott kitaláljuk - döntöttem az egész csapat helyett.

- Felőlem rendben - vont vállat Hermész és Démétér. Árész morogva ugyan, de beleegyezett.

Dionüszosz viszont:

- Hmmm, nem is tudom... Muszáj ennek a kis halandócskának az utasításait követnünk...?

Dühbe gurultam, és nekimentem a borvirágos ürgének... Volna. Ugyanis Hermész megelőzött.

- Na, idefigyelj, te...

- Elég! - kiáltotta Démétér, de nem hagyták abba - AZT MONDTAM, MINDENKI BEFEJEZI!!!

Végre abbahagyták. Viszont nem is tudtam, hogy Démétérnek ekkora hangja van, ha ki meri ereszteni...

- Vi - viszont, Angelika Crowley ötletében tényleg van valami... - tört meg végre Dionüszosz is.