Istenek elől menekülve

Az utolsó csata

Úgy izgulok valamiért basszus 😱 IDK miért...

Remélem, elfogadható lett! Kommentelni kötelező!😉😂

(A fent lévő zene pedig szerintem egész jól megadja a hangulatot)

Jó olvasást!

Külső szemlélő

Elérkezett hát az a bizonyos este 7. Angel már tűkön ült, mert már szerette volna minél előbb a Tartaroszban tudni Kronoszt. Hermész úgyszintén.

A tervet aznap hosszú órákon át folyamatosan elemezgették, bővítették, jobbá tették. Minden részletet alaposan átnéztek, hogy még tényleg véletlenül se sikerüljön félre valami.

A megbeszélt időpontban elindultak. Teleportálással utaztak, mindeközben azt remélve, hogy nem veszik őket észre. A végső céljuk a múzsák színpadának súgófülkéje volt: Ott még lelkileg felkészülnek egy kicsit, és nekifutnak az akciónak.

Persze, az nem is Angel lenne, ha nem baltázott volna el valamit. Pedig ez nem is volt nagy hiba. Csak kicsit hangosabban sóhajtott fel a megkönnyebbüléstől, hogy szerencsésen az Olimposzra értek.

Az őrök egyből körbe vették őket, mikor kiléptek a fülkéből. Már csak ez hiányzott! Erre egyikőjük sem számított.

Angel a tőrjét, Hermész a bronzkarddá alakított Kaduceusát húzta elő. Készen álltak rá, hogy megküzdjenek velük.

Fortuna kegye velük volt, úgy tűnik, az istennő is unja már Kronoszt. Angel és Hermész sérülésmentesen, minden útjukba kerülő harcost kiütöttek.

Ekkor viszont az idő lelassult, és megállt. De szó szerint. Egyedül az isten-halandó páros nem fagyott bele a mozdulataiba.

- Mi történhetett? - kérdezte suttogva Angel, de a válaszát hamarabb kapta meg, mint remélte.

Szárnyak suhogása hallatszódott, és Erósz csapott le a magasból. Egyenesen Angel-t vette célba. Elragadta Hermész mellől, aki most valamiért nem kapcsolt túl gyorsan, ezért nem tudta megakadályozni a szárnyas kis köcsög próbálkozását.

Angel-t a trónterem bejárata előttre dobtae pár méterrel az isten. A lány felpattant, és a tőrt továbbra is magánál szorongatva hátrált pár lépést. Félt. Erósz mindig is a legrosszabb rémálmaiban kapott főszerepet, azóta, mióta először elrabolta őt. És most majdnem ugyanez volt a helyzet.

- Áh, Angel! - kezdte hízelgő hangnemben az isten - Szépen megnőttél, gyönyörű fiatal nő lett belőled!

- Mi... Mit akarsz tőlem?! - kérdezte remegő hangon Angel - Hát nem elég neked, hogy tönkretetted a szerelmi kapcsolatom meg hat évvel ezelőtt?! Ha te nem lettél volna...

- Ha én nem lettem volna, akkor Maya és Luke valószínűleg nem születtek volna meg! Inkább hálásnak kellene lenned! - kiáltotta, és fenyegetően közelebb repült. Angel egyre jobban hátrált. Magában segítségért kiáltott, azt hitte, ez is csak egy rossz álom, amiből hamarosan majd fel fog ébredni. Legalábbis, nagyon reménykedett benne...

- ANGEL! Angel, élsz még?! Válaszolj! - hallatszódott az ordítozás a megállt időben. Angel felsóhajtott a megkönnyebbüléstől. Hermész közeledett. Megmenekült.

- Még élek! De nem biztos, hogy sokáig... - szólt vissza Angel, a hangja elég gyenge volt a kezdeti sokktól.

Hermész végre beérte őket. Egy pillanat alatt felmérte a helyzetet. Védelmezően Angel elé lépett, miközben kihívóan nézett Erósz-ra.