Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

24 fejezet

Yibo órák óta, nyugtalan léptekkel rótta a köröket az apja irodájában. A látómezeje vörös volt, érzékei teljesen életre keltek. Minden egyes apró neszt, minden piszmogást úgy érzékelt, mintha valaki ordított volna.

Agresszív, vad természete életre kelt. A hevesség és indulatosság pedig egy lőporos hordóvá változtatták, ami bármelyik percben felrobbanhat.

Feléledt benne a gyűlölet, miközben végignézett az irodában kialakított megfigyelőállomáson. A tárgyalóasztalon egymás mellett sorakoztak a monitorok, amikkel az összes buszpályaudvart, a járatokat, a vonatállomást, és autópályákat is figyelték.

Zichen is leült a számítógép képernyője elé, és kimerülten meredt a folyamatosan változó képkockákra.

Már két napja tartott ez a macska-egér játék.

A rendőrség két napja nagy erőkkel kereste Ren Zhong-ot, miután a férfi megszökött a felborult buszból. A tisztek azonnal ráálltak a környező kamerákra, hogy végig tudják követni, a busz útját, a balesetet, illetve a szökevény menekülését. De Ren Zhong az első kereszteződés után eltűnt.

Rendőrautók folyamatosan és váltva járták a város utcáit.

De a férfit, mintha a föld nyelte volna el.

S ez az, ami a legjobban aggasztotta.

Ren Zhong, egy két lábon járó őrült, aki Xiao Zhan megszállottja volt. Betegesen ragaszkodott a tulajdonához. Mert úgy tekintett a férfire - akit szeret -, mintha a sajátja lenne.

A társa.

Megdörzsölte a mellkasát, mert úgy érezte, mintha valaki kiszívta volna belőle az összes levegőt.

A torka kiszáradt, a tüdeje égett.

Yibo Xiao Zhan-ra gondolt. A férfi egyedül volt otthon a gyerekekkel, ráadásul állapotosan. Wang Qing egésznapos törődést igényelt, ahogy Lien is, aki egyre kevésbé tudta elviselni a négy fal közötti bezártságot, főleg, hogy a tavasz lassan kezdett a vége felé közeledni. Egyre többször rágta már a fülüket, hogy a barátaival akar találkozni lent a parkban, vagy a játszótéren.

Mégis, milyen indokot tudna kitalálni arra, hogy a lakásban tartsa őket?

S úgy, hogy Xiao Zhan ne sejtse meg a háttérben zajló eseményeket.

- Yibo.

Megpördült.

Zichen állt mögötte.

- Megtaláltátok?

A bátyja megrázta a fejét.

- Nem. De továbbra is minden erőnkkel keressük. – felelte Zichen. – Te viszont, jobb, ha hazamész.

- Addig nem mozdulok, amíg nincs meg az a rohadék. A fenébe, Zichen! Mégis hova mehetne? – tárta szét a karját ingerülten és türelmetlenül, mire többen kíváncsian fordultak feléjük. – Az apja még börtön van. Nincs se pénze, se kapcsolatai. A barátai azonnal elfordultak tőle, amint a fülükbe jutott mit tett. Nincs kihez fordulni. Nem szívódhatott fel csak úgy!

A csendben, ami következett, Yibo legszívesebben felüvöltött volna.

Zichen szeme összeszűkült.

- Mi is meg akarjuk találni.

- Xiao Zhan az egyetlen, akit akar. Nem fog addig leállni, amíg meg nem szerzi. Azt pedig nem hagyhatom. – rázta meg a fejét kétségbeesetten Yibo. Fájdalom nyilallt a mellkasába. Nem tudta elképzelni azt a fájdalmat, amit Xiao Zhan érezne, ha megtudná, hogy Ren Zhong ismét a nyomában van. Nem kockáztathatja a társa és a gyermekei biztonságát.

Zichen mintha olvasott volna a gondolataiban.

Kezét a vállára tette és mélyen a szemébe nézett.

- Állíttatok egy civil autót a fő- és hátsóbejárathoz, akik a nap huszonnégy órájában figyelni fogják az épületet. Illetve biztonságos távolságból követni fogják Xiao Zhan mozgását.

Yibo bólintott.

- Rendben.

- Biztos vagy benne, hogy nincs senki, aki szorosabb kapcsolatban volt Ren Zhong-gal?

Yibo megrázta a fejét.

- Leginkább csak hárman voltunk. Ő, Song Hai és én. – vonta meg a vállát Yibo. – De Song Hai még börtönben van, így hozzá nem fordulhat.

Zichen hangosan felszisszent.

- Az nem olyan biztos.

Yibo felkapta a fejét.

Zichen visszaült a monitor elé, majd gyorsan gépelni kezdett.

- Mi az? – kérdezte Yibo.

- Song Hai-t egy hónappal ezelőtt feltételes szabadlábra helyezték... Yibo!

Yibo kirontott az irodából és meg sem állt Song Hai házáig.