Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

30 fejezet

Xiao Zhan teste megfeszült, amikor meghallotta a férfi hangját.

Lehunyta a szemét, keze remegett.

- Ren Zhong?

- De jó hallani a hangod, Xiao Zhan. – elvette a fülétől a telefont és kihangosította, hogy mindenki hallja. - Nem, ez így nem lesz jó, Xiao Zhan. – komorodott el Ren Zhong hangja. – Ez a beszélgetés csak kettőnkre tartozik, drágám.

Mindenki megdermedt.

Xiao Zhan felkapta a fejét. Zichen arcizmai megfeszültek, Yibo megszorította a kezét, Zhou Cheng arca pedig falfehérré vált.

- Hol van a lányom?

- Ha nem akarod, hogy a kislányodnak bármi baja essen, állítsd le a hívás bemérését és kapcsold ki a kihangosítást.

Xiao Zhan oldalra pillantott, Yibo alig észrevehetően megrázta a fejét, de tudta nagyon jól, Ren Zhong mennyire kiszámíthatatlan. Nem kockáztathatott. Kezébe vette a telefont, kikapcsolta a kihangosítás funkciót és a füléhez emelte.

- Jól van. – kuncogott a férfi. – Nagyon hiányoztál, Xiao Zhan.

- Hol van Lien?

- Egyelőre biztonságban. – nevetett Ren Zhong. – Minden csakis tőled függ.

- Mit akarsz Ren Zhong?

Ren Zhong újra felnevetett.

- Mit akarok? Nagyon jól tudod, hogy mi az az egyetlen dolog, amit akarok. Téged. Téged akarlak, a lányodért cserébe. – Ren Zhong vágytól túlfűtött hangját hallva, a gyomra felkavarodott, rosszullét kerülgette, a világ forgott körülötte. Megszorította a telefont, ajka remegett, keze ökölbe szorult az ölében. – S hogy miért fogom megkapni? Azért mert okosabb és tökösebb vagyok. Wang Yibo megkapott mindent, az ölébe hullott minden, még te is. Elvett a közös életünkből négy hosszú évet. Most viszont fizetnie kell. Kerek két órád van, hogy szerezz tízmillió yüant. Ennyi. Két óra. Visszakaphatja a lányát, de csak azzal a feltétellel, ha lemond rólad. Megértetted, drágám?

Xiao Zhan remegni kezdett és elhatalmasodott rajta a félelem. Hallani akarta Lien hangját, megpróbált válaszolni, de a pánik és a félelem mintha forró viasszal égette volna a torkát.

- Igen. – dadogta.

Megszakította a vonalat, leengedte a telefont a füléről és a mellkasához szorította.

- Mit akar? – nézett a szemébe türelmetlenül Yibo, miközben leguggolt elé és a szemébe nézett. Xiao Zhan ajkai szétnyíltak, de hang nem jött ki a torkán. Egyikük sem mozdult, még levegőt is alig mertek venni.

A percek kínzó lassúsággal teltek el, mire Xiao Zhan-nak sikerült annyi erőt merítenie, hogy hangot préseljen ki magából.

- Cserét.

Yibo tekintete mereven szegeződött összekulcsolt ujjaikra és egy pillanatig nem mozdult. Aztán mintha villám csapott volna a szobába. Felkapta az első tárgyat, ami a keze ügyébe akadt és a falhoz vágta. A váza hangos robbanással tört szét a falon, ezer darabba szétszóródva a szőnyegen.

Xiao Zhan lehunyta a szemét, úgy hallgatta a férfi tombolását.

Zichen tett az öccse felé egy lépést, aztán megtorpant.

Hiszen mind a ketten nagyon jól tudták, hogy addig, amíg le nem vezeti a dühét, addig felesleges erőlködés minden szó.

***