Késő délutánra járt az idő, amikor hazaértek. Xiao Zhan kinyitotta a bejárati ajtót, és előre engedte Lien-t, aki a hatalmas macit magához ölelve belépett a lakásba. Levette a szandálját, majd mezítláb betrappolt a nappaliba.
- Apa! Nézd! - Yibo a konyhában állt a hűtő előtt. Szemöldöke a magasba szaladt amikor megpillantotta a kislány kezében lévő óriás macit.
- Hát ez a maci honnan jött?
- A boltból. - nevetett Lien. - Wang Qing-nek vettük a mamival.
- Igen? S ki választotta ezt a macit?
- Én. - felelte büszkén Lien, majd fogta a macit bement vele a szobájukba, és berakta a kiságyba.
Xiao Zhan megállt Yibo mellett, keze a férfi mellkasára csúszott, fejét a vállára hajtotta és csak élvezte, ahogy Lien milyen szeretettel és gonddal rendezgette el a plüss állatot.
- Nem kellett volna egyedül mennetek. - törte meg a beálló csendet Yibo aggodalmasan. - Tudod jól...
- Tudom. - bólintott Xiao Zhan.
- Ebben az állapotban...
- Minden rendben volt. Ne aggódj, nem hajtottam túl magam. - visszament a konyhába és kipakolta a kis szatyor tartalmát a pultra. A gyümölcsöket és zöldségeket a kosárba, a tejet a hűtőbe, a húst pedig a pultra pakolta.
Egy pillanatig észre sem vette, hogy Yibo mögé lépett. Hatalmas keze a hasára simult, és magához ölelte. Orrát a nyakához fúrta, és úgy ringatta, mintha csak egy gyermek lenne.
- Nagyon aggódtam miattad. - suttogta.
Xiao Zhan az ajkába harapott. Egy pillanatra eszébe jutott a kényelmetlen érzés, amit a parkolóban érzett. Késztetést érzett, hogy aggodalmának hangot adjon, de tudta, hogy Yibo túlreagálná a dolgot, így jobbnak tűnt, ha hallgat.
- Nem kell. Nem vagyok már olyan törékeny. - somolyogta Xiao Zhan. - Készítek vacsorát.
Miközben Xiao Zhan a konyhában sertepertélt, Yibo a lányával együtt visszavonult a nappaliba. Előkerült néhány társas és kártyajáték.
- Aki veszít az mosogat. - jelentette ki Lien.
- Rendben van. Elfogadom a kihívást. - nyújtotta a kezét Yibo, Lien megfogta és megrázta.
A szoros, hosszú küzdelem végén Yibo vesztesen lehajtotta a fejét, megadva magát Lien előtt.
- A mosogatószer a mosogató alatt! - felelte diadalittasan Lien.
Xiao Zhan beharapta az ajkát, hogy elfojtsa mosolyát.
- Hé, te átvertél! - kiáltott utána Yibo felháborodva.
Xiao Zhan közben megállt a megterített asztal mellett.
- Kész a vacsora!
- Juhu! - futott el Lien a fürdőszobába kezet mosni.
Yibo felállt a földről, összeszedte a kis pakli kártyát majd visszarakta a dobozába.
A vacsora, és az azt követő büntetés, Yibo számára édesebb volt, mint az elsőre gondolta. Xiao Zhan ott állt mellette, kezében egy konyharuhát tartott és némán törölgette az elmosogatott edényeket.
- Min gondolkozol? - törte meg a csendet Yibo. - Látom, hogy valami nyugtalanít. Ne is próbáld meg letagadni.
Xiao Zhan keze megállt a mozdulat közben.
- Ma volt egy furcsa érzésem.
Yibo arcizmai megfeszültek. Pillantása a hasára esett, mire Xiao Zhan megrázta a fejét, ajka mosolyra húzódott.
- Nem a baba miatt. - tette hozzá gyorsan. - Miközben a kocsiba pakoltam, olyan érzésem volt, mintha figyelnének. Lehet, hogy csak képzelődtem, vagy csak a fáradtság. - húzta el a száját.
Yibo keze ökölbe szorult.
- Nem akarom, hogy eljárkálj bárhova is.
Xiao Zhan szemöldöke összeszaladt a homlokán.
- Nem zárhatsz be a lakásba, csak hogy megóvj. Örökre nem.
- Ha kell megteszem. - bólintott Yibo határozottan. Látva a férfi elkötelezettségét, tudta, hogy képes lenne rá. - Nagyon jól tudod, hogy a te állapotodban egyetlen rossz mozdulat...
Nem fejezte be a mondatot, hiszen mindketten nagyon jól tudták, milyen következményekkel járhat, egy omega férfi terhessége.
Vagy egészségesen világra hozza a gyermekét, vagy mindketten belehalnak a szülésbe.
S az aggodalom miatt, amit Yibo érzett,nem okolhatta.
BINABASA MO ANG
Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]
FanfictionWang Yibo [α] a vérbeli lázadó és Xiao Zhan [Ω] a visszahúzódó egyetemista már négy éve élnek együtt. A pár izgatottan várja az új családtag érkezését. A múlt sötét és fájdalmas pillanataitól azonban nem tudnak szabadulni. Vajon végleg elvonultak...