Strawberry & Cigarette 2 [BEFEJEZETT]

20 fejezet

A levegőben doh és az áporodottság szaga keveredett. A folyosó világos volt és üres, csupán a fegyőrök gumitalpú bakancsának kopogása visszhangzott a falakról.

A köpcös, egyenruhás férfi tekintélyt parancsolóan lépkedett előtte.

Yibo feszülten nézett a bátyjára, aki mellette lépkedett. Zichen felajánlása, hogy elkíséri, csakis egyetlen okból történt. Hogy megakadályozza, nehogy önmagát is börtönbe juttassa, amikor elkezdi kitekerni Ren Zhong nyakát.

Keze ökölbe szorult, ahogy egy újabb ajtón léptek át.

Az őr egy kihallgató szobáig vezette őket.

Yibo megtorpant az ajtóban.

Az asztal mögött ott ült Ren Zhong.

A teste megviselt és gyenge volt, arcának vonásairól eltűnt minden, ami korábban azt sugallta, hogy az elit körökben forgott. Ajkának felső részét egy heg torzította el, maradandó, örök sebek csúfították el a bőrét. Fejét kopaszra borotválták, szürke ruhája, elnyűtten lógott csontvázszerű alakján.

A férfi, aki az asztal mögött ült, csupán árnyéka volt régi önmagának.

Yibo torka összeszorult. Lassan négy éve már, hogy a barátját - a barátjának hitt férfit - elítélték erőszak miatt.

- Minden rendben? - törte meg a csendet Zichen.

- Igen.

Zichen bólintott, mire az őr kinyitotta a kihallgató ajtaját.

Yibo belépett a szobába.

Ren Zhong kíváncsian nézett el a válla felett, de amikor Zichen behúzta maga mögött az ajtót, arcizmai megfeszültek.

Yibo a zakójának zsebébe nyúlt és kivette a köteg felbontatlan borítékot, amit a férfi az elmúlt négy évben Xiao Zhan-nak írt, és levágta az asztalra.

Ren Zhong állkapcsa megfeszült, olyan erősen szorította össze fogsorát.

- Hol van Xiao Zhan? - sziszegte.

Yibo kihúzta a széket a férfivel szemben, majd kényelembe helyezte magát, miközben Zichen karba font kézzel megállt, hátát az ajtónak támasztotta.

- Szörnyen sajnálja, de nem tudott eljönni. Épp lefoglalja a lakáskeresés. - húzta gúnyos mosolyra a száját Yibo. - Tudod, hogy szokott lenni, ha bővül a család...

- Mit akarsz ezzel?

- Ah, el is felejtettem. - csapott az asztalra Yibo, mire Ren Zhong összerezzent. Elővette a zsebéből a pénztárcáját és kivett belőle egy fotót, majd Ren Zhong elé tolta. - Neked még nem is újságoltam el. A lányunk, Lien, egészségesen világra jött, nem rég töltötte a négyet. A fiúk, Wang Qing hat hónapos, és ha minden jól alakul, akkor nyolc hónap múlva Xiao Zhan életet ad a harmadik gyermekünknek is. Szerintem, kislány lesz.

- Szerintem is. - helyeselt Zichen.

Yibo megforgatta a kezében a köteg levelet, majd Ren Zhong-hoz vágta.

- A leveleid. - sziszegte. - Még ne próbálj még egy levelet címezni neki, mert esküszöm, megöllek.

Ren Zhong kacagott.

- Csak nem féltékeny vagy? Hogy néha-néha rám is gondol?

Yibo felnevetett.

- Két gyerek mellett, gondolod, van ideje egy olyan söpredékre gondolnia, mint te? - vonta fel a szemöldökét Yibo. - S tekintve, hogy a harmadik gyermekünket várja, elhiheted, hogy az éjszakákat sem azzal tölti, hogy a múlton rágódik.

- Mond csak Yibo, mennyi idő után mutatta meg a leveleimet? Az ágy alatt őrizgette, ugye? - vigyorgott, miközben karját összefonta a mellkasa előtt.

Yibo előre dőlt, alkarját az asztal lapjára fektette, ujjait összefonta és mélyen Ren Zhong szemébe nézett.

- Xiao Zhan semmit nem tud ezekről a levelekről. - Ren Zhong tekintete megvillant, arcáról lefagyott a mosoly. - Azt hitted nem ismertem ki az észjárásod?

- Minden egyes, általad írt levél, a rendőrkapitány irodájába lett kézbesítve. - lökte el magát az ajtótól Zichen, hangja komor és érzéketlen volt. - A leveleket átadták az ügyészségnek. Bizonyítékként a folyamatos zaklatásra.

- Az ügyészség elfogadta a bemutatott bizonyítékokat, újra megnyitják az ügyedet. S ha jól értesültem, további tíz évvel meghosszabbíthatják a büntetésedet.

- Te rohadék. - vicsorogta Ren Zhong.

- Te kezdted ezt a játékot, Ren Zhong. Én befejezem. - emelkedett fel az asztaltól Yibo.

- Yibo! YIBO! - üvöltötte Ren Zhong, de Yibo figyelmen kívül hagyta és Zichen-nel a háta mögött kisétált az ajtón.